ADATLAP
Bovaryné
Bovaryné a "meg nem értett asszony", megfertőzte a század betegsége, sosem érzi jól magát ott, ahol él, elvágyódik a láthatáron túlra, örökös belső nyugtalanságában megcsalja becsületes és teljesen jelentéktelen férjét, élete mindinkább kisiklik... ...
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Kettös véleményem van erröl a könyvről,a kor eggyik remekmüve az nem kérdés,zseniálisan van megirva és nagyon vicces is,de ugyanakkor a negativ érzéseket amiket kiváltott belölem nehézkesé tette az olvasást.

Az nem kérdés,hogy szegény Bováry élete legnagyobb vétkét akkor követte el amikor elvette a feleségét,de mit is várhattunk egy pipogya alaktol akit döntésképtelenné nevelt az édesanyja és akit egész életében vezetni kellett.

Emma (imádom ezt a nevet) ,hát olyan gyönyörüen meg lett alkotva egy Borderline személyiség zavaros nö képe,tökéletes a föhösnő ebből a szempontból,semmilyen hibát nem vetett az iró !
Kaulics Krisztina véleménye:
A Bovaryné egy remekmű. Legalábbis véleményem szerint. Flaubert nyilván elismert szerző, aki nem hiába került bele az irodalomtankönyvekbe. A stílus mellett engem kimondottan lekötött az, ahogyan Emma lelkivilágát ábrázolta. Tragikusnak tartom, hogy a középszerűség ennyire szétzúzta szegény asszony életét. Sajnos, ez a való életben is előfordulhat, és éppen ezért jó, hogy született erről egy könyv. Amellett, hogy Bovaryné rossz dolgokat cselekedett - megcsalta az urát - szerintem szimpatikus, szerethető és szánandó nő volt. Lehet, hogy többet érdemelt volna, de az is lehet, hogy ő akart túl sokat. Ez nézőpont kérdése. Én azonban úgy gondolom, ez a könyv nagyon elgondolkodtató, és megéri elolvasni.
Sáfár Józsefné véleménye:
Sokáig tartott, kicsit unalmas volt. Valahogy semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, azt hittem jobb lesz. Gondolom abban az időben így éltek az emberek, mai szemmel nézve mindenképpen nehéz ezt megérteni.
Ratkai Mária véleménye:
Elismerem, hogy nem a legizgalmasabb olvasmány, mégsem értem miért vannak olyan sokan rossz véleménnyel róla. Bevallom, nekem sem volt könnyű még második olvasatra sem átrágni magam rajta, mégis azt mondom, hogy megérte. Sokan írják, hogy Emmával nem lehet azonosulni, de én ezt nem mondanám, inkább úgy fogalmaznék, hogy Bovaryné az olvasó számára is "meg nem értett" marad.
Lukácsné Velősy Dóra véleménye:
Középiskolában volt kötelező olvasmány, úgy emlékeztem, hogy nagyon tetszett. Most újraolvasva, már nem vagyok benne annyira biztos. Nem tudtam átélni Emma szenvedéseit és elvágyódásait. Sőt, visszatetszőnek hatott, hogy csak nyomorúságot és fájdalmat okozott azoknak, akik szeretik. Semmilyen tettéért nem vállalta a felelősséget, mikor pedig szorul a hurok, akkor pedig egyszerűbb eldobni az életét.
Kovics Renáta véleménye:
Már középiskolásként elkezdtem, de nem fejeztem be… azóta értem, miért. 50 oldal után megint nagyon untam. Elismerem Flaubert alaposságát, s hogy mindig a tökéletes mondatokat kereste, de talán épp ezért nem ragadott magával a történet. Én nem tudtam azonosulni, de még együtt érezni sem egyik szereplővel sem, talán Charles volt a legszimpatikusabb, mert benne nem volt aljasság, ő csak kispolgárnak született. Emma viszont kezdettől fogva idegesített, ő az a kategória, akinek az se elég, ha a csillagokat is lehozzák az égről. A lényeg, hogy nagy nehezen átrágtam magam rajta, és soha többet nem kell a kezembe vennem. :D
Ferling Szonja véleménye:
A könyv elején még egészen biztos voltam benne, hogy azt fogom írni róla, hogy ez az egész történet egy hülyeség. A könyv végére érve ez kiegészül azért még pár dologgal:
Emma egy idegesítő hisztis liba, Charles pedig végtelenül együgyű, de legalább egy nagyon jó szándékú, és szeretetre méltó ember. A történettel egy egészen kicsit se tudtam azonosulni (hálisten), a sajnálatot, amit szerintem a történet ki akart váltani egyetlen egy szereplő iránt éreztem, az pedig a kislány volt. A főszereplők ellenszenvesek voltak, a konfliktusok számomra hamisak, a problémák mondvacsináltak.
De...
...bizony van de. Ez a regény mindennek ellenére szerintem remekmű. A karakterábrázolás (bár kivétel nélkül ellenszenves karakterek vannak benne) zseniális. Emma és Charles esetében mondjuk a személyiségfejlődésnek a leghalványabb csírája sem mutatkozik, de a többi szereplő jellemének változása, a háttérben motoszkáló indítékaik kifejlődése, a személyiségük (és annak kisebb nagyobb változásai), egyszerűen zseniálisak tényleg. Nekem a kereskedő volt a kedvencem, aki bár nem egy szimpatikus ember, de legalább nagyon igazi. De a gyógyszerész is nagyon jó.
Ezen kívül számos olyan kérdést, és problémát vet fel a történet, ami szerintem a mai napig aktuális, és ez nem a női egyenjogúság, meg a középosztálybeli asszonykák boldogtalan és sivár élete. Hanem:
- Mindenki csak és kizárólag a saját érdekeivel törődik. Kivétel nélkül mindenki (még Charles is, bár az ő esetében ez talán árnyaltabb). A saját érdekek érvényesítése közben pedig senki mással nem törődnek, átgázolnak mindenkin, és mindenen.
- A szép és hangzatos bókok hatása... Bár Emmában rettenetesen idegesít, hogy ha valaki szépen bókol neki, akkor annak a karjába omlik, ez sajnos egy nagyon jellemző női tulajdonság ma is.
-
i d véleménye:
Próbálok semlegesen hozzáállni Bovaryné történetéhez, ami elég nehéz, valljuk be. Ha onnan nézem, hogy abban a korban a nőknek nem volt túl sok választása, lehetősége tapasztalatot szerezni szerelemről, kapcsolatokról, munkáról és úgy általában a világ dolgairól, és nem dönthettek saját sorsukról, akkor valahol megértem, hogy főhősnőnk másra, többre vágyott, menekülni próbált a szürkeségből.
De ha azt az oldalt szemlélem, hogy Emmának megvolt mindene, szerető férje, háza, gyermeke, és ő mégis mindenkin átgázolva csak a saját kielégülését hajszolta, eléggé elítélem. Mert nem arról van szó, hogy egy rossz kapcsolat után megtalálta a boldogságot, és ezért továbblépett. Hanem arról, hogy akrámit kapott az élettől, semmi nem volt elég jó, elég romantikus, elég szórakoztató, stb.
Tudom, ez azért volt így, mert a realitás talajától igencsak elrugaszkodottan nevelték fel valami kolostorban, majd belecsöppent a való életbe, ahol nem volt minden rózsaszín cukormázzal bevonva. Van ez így, gyermekként minden mesét elhiszünk, várjuk a megmentőt, aki egy másik, boldog világba repít, az igazi herceget fehér lovon. De sajnos a naivitás hosszú távon nem kifizetődő, fel kell ébredni. Egy-egy túlidealizált személybe persze legtöbbünk belefutott már, de előbb-utóbb (jobb esetben) rájövünk, hogy melyek az igazi emberi értékek, melyekre szükségünk van egy életen át.
Sajnáltam Charles-t, mert bár elég együgyű volt, mégis igaz szerelemmel szerette hűtlen feleségét. A legjobban viszont Boyaryék kislányát sajnáltam, mert valahogy mindig a gyerekeken csattan az ostor…
Szerettem ezt a könyvet, a maga tragédiájával, és nem túl szerethető főhősnőjével. Egyszer még biztosan előveszem egy újraolvasásra.
Havasy Orsolya véleménye:
Emma karakterét illetően csatlakozom az előttem szólókhoz. Idegesítő, buta, önző, egy álomvilágban él, ráadásul az egész családját a katasztrófa felé sodorja. Néhány rész nekem is vontatott volt, de összességében tetszett- egészen a végéig, mert az végtelenül lehangoló :( De hát ilyen egy realista könyv, nem?
Kocsis Enikő véleménye:
Töri tanár ajánlotta egy ötösért és eddig mindig bejöttek az ajánlásai, hát most nagyon nem… Nekem ez túl lassú volt és rég találkoztam már olyan utálatos főszereplővel, mint Emma (valószínűleg a személye nagy mértékben hozzájárul a véleményemhez). A korról alkotott kép viszont tetszett, ilyenekben jobbak a realista művek a romantikusoknál.
Miklósiné Takács Nikolett véleménye:
Már alig vártam, hogy végre vége legyen. Nagyon vontatott az egész. A története nem olyan rossz, csak ahogyan az író elnyújtja az egészet... A szerelmi kapcsolatok hálója, az eladósodás és a sok hazugság, akár csak napjainkban. Nem gondoltam volna, hogy a végén mind a ketten öngyilkosok lesznek.
Farkas Eszter véleménye:
Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem sosem lesz vége. :D Nagyon vontatottan kezdődik, a cselekmény lassan halad előre. Majd a felénél "beindul". Kezdett érdekessé válni, sőt izgalmassá - a maga régi módján. Bepillantást nyerhettem egy régi kor szerelmi viszályiba, és leszűrhettem a tanulságot: a mai nő sem sokban különbözik Emmától, ha szerelemről van szó.
Horváth Eva véleménye:
Hm, engem ez a nőalak nagyon idegesített, pedig a regény nagyon jól van megírva, de hát van ilyen. :)Szegény Madame Bovary, azt gondolta, hogy az élet csak keringőkből meg szentimentális regényekből áll, s nagyot csalódott, amikor rájött, hogy mégsem.