ADATLAP
Ábel és Eszter
Az Ábel és Eszter egy különös és tiszta szerelem részletezően finom rajza az első pillantástól az egymásra találásig. Nyéky Ábel és Kardos Eszter kezdettől fogva tudják, hogy egymásnak teremtette őket az Isten. Ám sorsukat a körülmények hatalma határozza meg, sem elereszteni, sem megtartani nem tudják egymást. Gárdonyi költői átéléssel és biztos lélektani tudással eleveníti meg a két fiatal szerelmének történetét, s egyben a századforduló Budapestjének hangulatát is. A regény – az író szavaival élve – „az epekedés végtelen éneke”. Gárdonyi kisregényét az Új Idők közölte először folytatásokban, az utóbbi évtizedek kiadásaiban azonban az utolsó két fejezetet rendre elhagyták. A fordulatos, hangulatos történet ma is valamennyi női olvasó érdeklődésére számíthat.
...
Antal Margit véleménye:
Elvileg ennek a könyvnek kellett volna megríkatnia, de ez a fajta katarzis most elmaradt. Gárdonyi gyönyörű, léleksimogató stílusában nem csalódtam, inkább a két fiatal döntéseinek következményei okoztak szívfájdalmat. Számomra mégis azt jelképezte ez a történet, hogy a szerelem vagy inkább a szeretet lehet örök, ha azt az ember folyamatosan ápolgatja magában.
Úgy gondolom, Ábel jobban ápolgatta ezt a szerelmet, mint Eszter, őt picit erőszakosabbnak éreztem, és szerintem inkább az ő hangulata, döntései miatt élték le úgy az életüket, ahogy. Ebben a kapcsolatban Ábel volt az alárendeltebb fél, míg Eszter volt az , aki irányított, akinek kevesebb vesztenivalója volt. Néha annyira megfontolatlannak, gyerekesnek éreztem Eszter döntéseit, hogy szinte szerettem volna beleavatkozni a történetbe. Persze végül örülök, hogy nem tettem, hiszen rájöttem, hogy így van jól, ahogy Gárdonyi megírta.Így nyújtotta a legmélyebb mondanivalót, leginkább azt, hogy az élet gyorsan elmúlik, miközben jó vagy rossz döntéseket hozunk, de sosem lehet tudni, hogy évek múlva egy rossznak tűnő döntés nem hoz-e valami jót és újat az életünkbe. A végén, öreg napjaikra mégiscsak összesodródnak újra és Gárdonyi okosan feloldja a szerelmükben lévő ambivalenciát azzal, hogy mégsem az ő döntéseik voltak az életben a legnehezebbek. A sors sokkal súlyosabbat produkált az egymás nélkül eltöltött évek folyamán. A vágyódás és reménytelenség csodálatosan finom köntösbe burkolásának története ez.
Bedekov Angéla véleménye:
Nagyon tetszett. Meghatott, bele tudtam élni magam. Egy letűnt korszak. Amikor az emberek még minden áron kitartanak egymás mellett. Hosszú évek múltán is igazi, mély szerelemmel szeretik egymást, és hogy az Élet milyen akadályokat hoz... Ettől volt olyan valóságos és igaz. A vége pedig, hogy mégis csak eltávolodnak egymástól... Sajnos bekövetkezett.
Dekany Dora véleménye:
Tegnap kezdtem, és ma a reggeli kávé mellett már be is fejeztem.
Gárdonyi az egyik kedvenc szerzőm, hihetetlen, hogy eddig ezt a könyvét még nem olvastam. De nagyon szerettem, le sem lehet tenni. Ábel és Eszter története nagyon megható.
Az elején, ahol még ismerkednek, olyan a könyv, mint sok korabeli mű. Gondolhatnánk, hogy a szemérmesség, amivel egymás iránt vannak, műfaji sajátosság. De aztán ahogy ismerkednek, és mi is ismerkedünk a gondolataikkal, egyre valóságosabbá válnak. Bár 2015-ből tekintve hihetetlen, hogy miként működött a világ az 1800-as években, mégis bele tudtam magam élni, meg tudtam érteni a döntéseiket. A végén pedig - bár együtt vannak - mégis sajnáltam őket a sok elvesztegetett évért... A befejezés nekem azt mondta, hogy nem éri meg feladni a szerelmet, de ha a művet egyben nézzük, mégis azt üzeni, hogy józanul mégis fel kell adni adott helyzetben (és Ábelnek és Eszternek sok ilyen helyzete volt), aztán csak reménykedni, hogy megérte...
Markó Andi véleménye:
Egyvégtében olvastam el a könyvet, nem bírtam letenni. Nagyon meghatott a tiszta szerelem, ami Ábel és Eszter között szövődött, és ami megőrizte ártatlanságát az évek során. Nemes érzelmeket élhet át az olvasó, bár végig ott bujkál a kérdés: Vajon szükséges volt-e ennyi szenvedés? Kell-e az embernek önmagát s a másikat ilyen végtelen gyötrelemnek kitenni? Ábel kedvenc mondása: Gondolkodjunk csak nyugodtan. Vajon nem ez az állandó fontolgatás vezetett-e odáig, hogy végül eltávolodtak egymástól?
Vida Szandra véleménye:
Több regényt is olvastam már Gárdonyitól, Kedvelem a regényei régies, mégis érthető nyelvezetét. Maga a történet gyönyörű, bár mai szemmel talán kicsit felfoghatatlan, hogy abban az időben nem nagyon volt választása az embereknek. Valahogy a szereplők nem voltak szimpatikusak, mindkettő határozatlan, és felváltva játszották a mártírt.
Gyapjas Edit véleménye:
Gárdonyitól eddig csak az Egri csillagokat olvastam, kötelező olvasmány lévén. Örülök neki, hogy újra találkozhattam vele egy másik műfajban is, engem személy szerint magával ragadott régies nyelvezete. Egy csodálatos történet a halálig tartó beteljesületlen szerelemről. Ábel személyében egy szerelemtől kiszolgáltatott lelket ismertem meg, bár ez a könyv olvasása során először kicsit tutyimutyi alaknak tűnt. Eszter Ábelnek szánt ígéretei már-már kegyetlenségnek számítanak, játszik vele, mégis szereti őt titokban. Ennek ellenére megéri elolvasni ezt az alig 190 oldalas történetet, nagy élményt nyújt akárki számára.
Budai Zsuzsanna véleménye:
Szép, régies nyelvezetű könyv. Számomra furcsa a szereplők viselkedése. Ábel pipogya, Eszter nem mer kockáztatni a szerelméért. Vagy csak ő is a kényelmes életet választja az apja végkarata mögé bújva? Szegény Ábelt kihasználja, homályos ígéretekkel kecsegteti. Nekem ez túl szentimentalista. Szentségtörés ilyet írni?
Korcsek Beatrix véleménye:
Egy délután alatt a végére lehet érni.
Gyerekként olvastam először, akkor teljesen más láttam a könyvből, mint most. Valójában akkor jobban tetszett, valahogy jobban meg tudtam érteni és átérezni Ábel és Eszter szerelmét.
Azóta eltelt 20-25 év, a világ is változott és én is. A mai világban teljességgel érthetetlen egy ilyen történet, hogy éveken keresztül csak találkozgatnak és nem történik semmi, mégis kitartanak egymás mellett....

Szarkowicz Kinga véleménye:
Nagyon szeretem az ilyen stílusú könyveket, ezért úgy érzem, ez telitalálat volt. Az első oldaltól az utolsóig lekötött, fordulatos és romantikus is volt egyszerre, így alig két nap alatt végeztem is vele. Egy olyan csodálatos szerelem történetét meséli el minden részletében, amilyet szerintem mindannyian meg szeretnénk élni egyszer. Különösen tetszett Ábel alakja és kitartása tetszett, hogy minden akadály ellenére végig kitartott Eszter mellett.
Zaják Julianna véleménye:
Érdekes volt olvasni ezt a különös, sírig tartó szerelem történetét! Mai szemmel Ábel pipogya, papucs férfinak tűnik, akit egy nő kénye kedve szerint rángat. Jobban belegondolva azonban, mindkét fél, megszenvedi, ezt a be nem teljesedett szerelmet. Eszter apja végakaratát teljesítve máshoz köti életét, Ábel jóval később az Eszter által kiszemelt lányt veszi feleségül. A gyermekáldás idején rövid időre mindketten el tudnak szakadni egymástól, de igazából sohasem tudnak házastársukhoz, családjukhoz tartozni. Idős korukra lehetnek már szabadon egymáséi, amikor már túl vannak nagyon sok megpróbáltatáson.
Sáfár Józsefné véleménye:
Nagyon megsajnáltam Ábelt a történet során. Annyira szerette Esztert, hogy nem vette észre mennyire kihasználja az érzelmeit. Ezért örültem a befejezésnek, hogy mégis a feleségét és a gyermekét választotta.
x y véleménye:
Gyönyörű a nyelvezete. Nem is reméltem, hogy ennyire tetszeni fog, hiszen tizenévesen kellőképpen elvették a kedvem a magyar szerzőktől ahhoz, hogy jóval később is csak erős fenntartásokkal vegyek egyet is a kezembe. De nagyon örülök, hogy újraismerkedtem Gárdonyival.
Viszont hiába volt ez a szépséges múlt századi köntös, hiába szóltak ékes magyar hasonlatok, hiába volt maga a történet szívhez szólóan ábrázolva, a lényegen nem enyhített semmi: Eszter egy egész életen át dróton rángatta ezt a szerencsétlen Ábelt. És akkor felmerül a kérdés: megérte-e ez a szerelem ezt az egészet egyáltalán?