ADATLAP
Árvák vonata
1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermekkorukat és fiatalságukat kemény munkával, szolgaságban töltötték.
Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái.
A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre.
Christina Baker Kline regénye részletekben gazdag, nagyívű történetet mesél el, melyben egyformán szerephez jut a történelem, az egyéni kitartás, a váratlanul köttetett barátság lehetősége és magunkban tartott titkok sorsfordító szerepe.

„Ez a regény két makacs, bátor nő története… A valahová tartozás, a család, az elfogadás iránti vágyról szól, no meg arról, mit kell tennünk ahhoz, hogy ezek a vágyak valóra is váljanak.” (Kathleen Kent)...
Gy.né T. Anikó véleménye:
A történet egy csoport árva gyerek utazásával kezdődik. Hosszú vonatút után, több nagyváros állomásán felsorakoztatják őket, hátha valaki örökbe fogad néhányat közülük. Így kerül Vivien, az ír kislány egy barátságtalan házba, ahol idősebb nők között kell varrnia egész nap, ahol hideg van és éhezik A következő hely egy sokgyerekes család, kosz, rendetlen anya, iszákos apa. Megszökik és szerencséjére a tanárnője talál megoldást egy rendes házaspárnál, akik elvesztették hasonló korú lányukat. A másik történet Mollyé, aki szintén egyik nevelőszülőtől a másikhoz csapódik, míg egy közhasznú munka keretében a már idős Vivienhez kerül takarítani. Egyre többet beszélgetnek és igazi barátság alakul ki közöttük.
Czéman Eszter véleménye:
Igazán megható történet. Hallottam már erről a "Lelencvonatról", sőt, nem olyan régen még egy dokumentumfilmet is láttam róla. Azért elképesztő, hogy hogyan kihasználták a felnőttek ezeket az árvákat...
véleménye:
Megindító történet egy csoport árva gyerekről. Hosszú vonatút után, egy nagyváros állomásán kiállítják őket, mint anno a rabszolgavásáron. Akit örökbe fogadnak az marad, a többiek vissza a vonatra, irány a következő város. Vivien, az ír kislány egy tűzben elvesztette szüleit és testvéreit. Az első hely ahová befogadják nem túl barátságos. Idősebb nők között kell varrnia egész nap, hideg folyosón alszik, alig kap enni. A következő hely még rémesebb, egy sokgyerekes család, kosz, éhezés és az apa is szemet vet rá. Elszökik és tanárnője segítségével egy rendes családhoz kerül. Végre életében először mindent megkap és boldog.
Balázs Bea véleménye:
A történet maga érdekes és nagy lehetőségek rejlettek volna a témában. Sajnos, az írásmód nagyon amatőr, a karakterek sztereotipikusak, a végkifejlet előre kikövetkeztethető és a vége teljesen összecsapott. Igazán sajnálom, mert ez akár egy nagyon jó könyv is lehetett volna.
Sipos Angéla véleménye:
A könyv utolsó oldalainál döbbentem rá, hogy az Árvák vonatán történő "utazásom" véget ért, mert megérkeztem a végállomásra, azaz sajnos véget ért a történet. Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, mert lendületes, letehetetlen és (ha már az L betűnél tartok) lebilincselő is. Igazán az teszi érdekessé, hogy az Árvák vonata tényleg létezett, amit más néven lelencvonatnak hívtak. Utána olvastam és megdöbbentett, hogy 1854 és 1929 között az amerikai Children`s Aid Society, majd később a New York-i Katolikus Kórház Alapítványa összeszedte a New York utcáin élő elhagyott illetve árva gyerekeket és az ország keleti partjától a középnyugati területre szállította őket vonattal. A leírások alapján több mint kétszázezer gyermeket utaztattak így, aminek célja leginkább az volt, hogy ne legyenek útba, de persze ezt jó szándékú örökbeadásnak álcázták. A vonatok megálltak az állomásokon, a gyerekeket sorba állították, és mint a piacon az érdeklődök választhattak közülük. Nem nézték, hogy milyen családhoz kerülnek, hogy milyen sorsuk lesz. Bárki elvihette őket, aki ígéretet tett arra, hogy gondját viseli a gyermeknek, ám ezt senki nem ellenőrizte később. A kisbabák voltak a kelendőbbek és valószínűleg ők voltak a szerencsésebb helyzetben, mert talán tényleg szerető családba kerültek. A nagyobb gyermekek viszont inkább cselédnek, munkásnak kellettek, rosszabb esetben szexuális bántalmazáson is átestek. Egyes becslések szerint a vonatok utasainak leszármazottai, úgy két millióan lehetnek. A könyvben az idős Viviant és a fiatal Mollyt is az árvaság köti össze, akik egymást megismerve, igazi lelki társakká, barátokká válnak. A történetben az idősíkok váltakozásával szép lassan mi is megismerjük mindkettejük életét, hányatott sorsát, majd a végén megcsillan a remény a szebb jövőre vonatkozóan.
Buzás Barbara véleménye:
Nagyon tetszett a könyv. Érdekes volt olvasni egy elhagyott, a gyermekvédelmi rendszerbe bekerült gyermek/felnőtt saját érzéseit. Azt, ahogy lassan átalakul az emberekhez való hozzáállása, ahogy reménykedik, ahogy megtanul megelégedni a legalapvetőbb dolgokkal is. Az ilyen történetek vége legtöbbször nem ennyire kellemes, de örültem neki, hogy ez így alakult.
Silye Tibor véleménye:
Számomra első osztályú volt ez a regény, amely minden téren magával ragadott: izgalmas cselekmény, olvasmányos stílus, gazdagon kidolgozott szereplők és megrendítő élettörténetek.
Elfogadom, hogy néhol kiszámítható a cselekmény, de ez nem ront a minőségén. Azt is aláírom, hogy a könyv vége kissé túlságosan is happy end lett, amely miatt kissé elveszti a hitelességét a könyv, de nekem ez sem rontott a minőségen. Én teljesen megértettem, hogy mi miért történt, és szükség volt erre a befejezésre is. Kissé idillikus lett, de ez nem teszi meg nem történtté a dolgokat.

http://discussion.blog.hu/2015/08/06/elhagyott_arvak_sorsa
Csákics Krisztina véleménye:
„Lelencvonatnak hívták és sok utasa otthonra talált a prérin” – Amerika: 30-as évek. Az Amerikai Gyermeksegélyező Alap a New york-i árvákat, utcagyerekeket az ország belsejébe, illetve másik végébe szállítja vonaton befogadó családokat keresve nekik. A „turné alatt” természetesen előbb a kisbabák és az erős fiúk „kelnek el”, akiket a farmerek kemény munkára fognak. A jelenben Vivian egy gazdag idős hölgy, akinek a lázadó, szintén nevelőszülőknél élő tini Molly – büntetésből, közhasznú munkaként – segít rendbe tenni a padlását. Az előkerülő holmik segítenek Viviannak a visszaemlékezésben, megismerjük megrázó történetét, eközben Molly is szelídül, felnőtté érik és Vivianban barátra talál.
Nagyon tetszett, jó szívvel ajánlom mindenkinek, ifjúsági irodalomként is.
10/10
Szűcs Erzsébet véleménye:
Ha lenne 24 órám olvasásra, egy nap alatt elolvasom. Amikor elkezdtem, hipp-hopp már a 100. oldalnál tartottam. Annyi mindent üzen. Mindent éreztem, amit Molly és Vivian. Könnyes lett a szemem, amikor Mr. Grot...a lányom is 10 éves, és annyira féltem mindentől!!!
Nagyon jó volt a befejezés. Ilyenkor azt várj az olvasó, hogy még egy oldal, még egy kötet, annyira jó volt belemerülni a történetbe. Ezért jó a fantázia:)Tovább élhető a történet.
Anna Shirley az egyik kedvenc könyvem és filmem, mindkettő megvan a polcon:) Olyan jó volt ismerős dolgokról olvasni:)
Szinte éreztem, ahogy ők ketten egymásra találnak, és hát sokszor így történik, hogy ami jó, az hamar el is múlhat. Egy-egy találkozás, egy-egy állomás az életünk útvonalán.
Azt mondják, minden nap úgy kell élni, hogy estére elrendezzük úgy a dolgainkat, hogy ha holnap nem ébredünk fel, akkor is mindenünk rendben legyen. Vivianak ehhez 91 év kellett. És Molly. Dinát olykor képen vágtam volna, de az ember mindig azt érzi át, ahhoz él közel, amit a saját bőrén is tapasztalt, amit saját maga is átélt.
Mrs. Larsen olyan volt, mint Anne tanárnője, kedves, következetes és szeretet áradt belőle. Nem azt nézte, hogy Dorothy koszos, hanem lebontotta a hagymát, és meglátta a gyökereit.
Várom az írónő következő könyvét.Remélem, sokan olvassák el, én csak ajánlani tudom.
Balla Gina véleménye:
Testvéremtől kaptam születésnapomra a könyvet, és imádtam! Szívet melengető volt olvasni a lázadó fiatal lány, és az idős hölgy közti barátság történetét, és a sorsuk közti párhuzam kibontását. Nagyon gyorsan elolvastam a könyvet, nehéz volt letenni, és még nehezebb volt olvasás után letenni, eléggé megérintett.
Horváth-Simon Barbara véleménye:
Olvastam volna még... az utolsó oldal után elszomorodtam, hogy véget ért a könyv.
Vannak olyan regények, amelyek nem kelnek életre oldalról oldalra, de az Árvák vonata minden sorában megelevenedett előttem: láttam magam előtt a szerencsétlen sorsú gyerekek arcát, ahogy titkolt félelemmel a szívükben arra várnak, hogy egy család kiválasztja őket. "Szolgák" lesznek csupán, vagy szerető nevelőszülőkre lelnek?
Molly és Vivian sorsa nemcsak múltjukban, de jelenükben is összekapcsolódik, és barátságuk sok kérdésre szolgál válasszal, és a fájó sebeknek is enyhülést hoz.

Schmidt Evelin véleménye:
Nagyon tetszett! Nem sokkal Markus Zusak Könyvtolvaja után olvastam el, és érdekes volt látni a párhuzamot a két lány története között. Rendesen meg is ríkatott, ahogy elvesztette az egész családját, élete szerelmét kétszer, majd a lányát is, saját döntése után. Szinte saját magát is elveszítette, hiszen Niamh után Dorothynak, majd Viviannek hívták, szinte már ő maga sem tudtam kicsoda valójában. Tetszett az is, hogy a cselekmény két szálon futott, illetve két különböző időben, és párhuzamot vont egy modern kori indián lány helyzetével is. A vége nyitott volt, és nem tudtam eldönteni, hogy valójában ez boldog vég, vagy sem. Talán inkább boldog.