ADATLAP
Éjfű
Jean húsz év elteltével visszatér Párizs egyik városrészébe, ahol fiatalkora meghatározó időszakát töltötte. Az utcákat s kávézókat járva fölidézi mindazt, ami akkori szerelméhez, Dannie-hoz köthető: megismerkedésük körülményeit, a lány titokzatos életének töredékes részleteit, rejtélyes barátait, akik inkább hasonlítottak összeesküvőkre, mint ártatlan egyetemistákra.

Fekete notesza segítségével – amelybe mániákusan jegyzi föl az élete során felbukkanó neveket, címeket, fontosnak tűnő mondatokat, eseményeket – igyekszik eligazodni a múlt eseményei között, összerakni a töredékekből a teljes képet, s megérteni, mi miért történt. Ki volt Dannie, és hová tűnt hirtelen? Kik voltak a barátai, és mire készültek valójában?

Modiano a tőle megszokott módon vegyíti a valóság és a jelen idejű történések közé az emlékeket, a képzelet szülte párbeszédeket és az álomvilágot, hogy hőse ezek segítségével határozza meg önmagát és élete értelmét....
I Luca véleménye:
Az egész történet olyan mint egy álom. Nem lehet tudni valójában mi az ami az egészből megtörtént és mi az amit csak a mesélő tesz hozzá, amit hozzáköltött, kitalált; amit szeretett volna ha úgy lenne, de talán mégsem úgy volt.
Ha egy olyan történetet keresünk, aminek van eleje, közepe és vége, akkor ez nem az a könyv. De ha egy hangulatot, egy kellemes lebegést....akkor talán.
Fekete Nóra véleménye:
Nem ismertem az írót és műveit. A kommentek miatt nagyon lassan és gondolkodva olvastam végig. Mint egy szürreális álom, múlt-jelen, jelen-múlt, közbeni gondolatok. Érdekes volt. Valahogy még tetszett is.
Edit Béres véleménye:
A Nobel-díj miatt olvastam el a regényt. Számomra kicsit nehéz volt olvasni amiatt, hogy ugrált az időben.Valami erősebb végkifejletre számítottam. Bíztam benne, hogy kiderül, hogy mi miért történt 20 évvel ezelőtt, de sajnos nem.
Szabó Anita véleménye:
Az irodalmi Nobel-díj és a fülszöveg miatt akadt meg a kezemben a könyv, de kevésbé nyerte el a tetszésem. Kimaradt néhány olyan érzelmi állapot a könyvben, amivel teljessé vált volna az élmény számomra. Nem éreztem a lezárást átütőnek vagy azt a mély tanulságot, melyben az író átértékeli önmagát és életét.