ADATLAP
Éles tárgyak
A fiatal chicagói újságíróra, Camille Preakerre nyugtalanító megpróbáltatás vár néhány hónapos pszichiátriai kezelését követően: főszerkesztője visszaküldi fojtogató szülővárosába, hogy az ott történt gyerekgyilkosságokról tudósítson.
Camille évek óta alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, tizenhárom éves, gyönyörű féltestvérét, a poros kisváros lakóit valamiképp a markában tartó Ammát pedig utoljára óvodásként látta. A viktoriánus stílusú, kísérteties családi házban Camille-t megrohanják boldogtalan gyerekkorának emlékei, és akaratlanul is azonosulni kezd a meggyilkolt kislányokkal. Miközben egyre mélyebbre rántják sötét múltjának démonai, és felszakadnak soha be nem gyógyult sebei, versenyfutásba kezd az idővel, hogy kiderítse, ki lehet a tettes. Ha Camille túl akarja élni életveszélyes visszatérését, nem tehet mást, mint hogy egyszer és mindenkorra összerakja múltja kirakós játékának darabjait....
Feraji Anikó véleménye:
Na hát ez igazán hátborzongató volt. Kissé fárasztott már a könyv felénél, hogy a főszereplő örökösen piál és nem bírja összeszedni magát. Persze érthető a mentálisan beteg család és zaklatott, fájdalmas gyerekkor tudatában, csak valahogy nem haladt a történet. Aztán vége persze nagyon izgalmas volt és elborzasztó. Olyan számomra ez a könyv mint az írónő Sötét helyek című könyve. Hangulatában. Hasonló megnyomorított lelkű főszereplővel. Továbbra is a Holtodiglan zsenialítása miatt kedvelem az írónőt.
Etyus véleménye:
Hosszú idő óta az első könyv, amire azt tudom mondani,hogy teljesen lekötött és faltam az oldalakat.
Mielőtt belekezdtem akkor vettem észre, hogy a Holtodiglan írójának a könyve és szerencsére nem kellett csalódnom benne.
Camille szimpatikus karakter volt, izgalmas és fordulatos volt a történet. Bár a könyv felénél már sejteni lehetett, hogy mi lesz a vége, de azért egy fordulatot tartogatott még.
Nagyon kíváncsi vagyok az írónőtől a Sötét Helyekre is és várom már a sorozatot, ami ebből a könyvből fog készülni.
Ajánlom mindenkinek a könyvet!
Székelyhidy Ágnes véleménye:
tetszik az írónő stílusa. A harmadik könyv, amit olvasok tőle. Gondolom másoknak is tetszik, ha ebből a könyvből is film/sorozat készül. Bár kicsit kikövetkeztethető volt a vége, valahogy éreztem ki áll a háttérben. A főhőssel néha nem tudtam mit kezdeni, tényleg van ilyen betegség vagy csak a képzeletében jelent ez meg. Hogy tud valaki késsel írni a combja hátsó felére??
De azért jó volt.
Zsuzsanna Volford véleménye:
A szerzőhöz méltó izgalmas regény, tele váratlan fordulatokkal, melyektől az olvasó rendszeresen elbizonytalanodik abban, hogy valójában mennyit tud az egyes szereplőkről, és hogy mit is rejtegethetnek valójában.
Mészáros Ágnes véleménye:
Kavarognak a gondolataim.Azt hiszem erről a könyvről mindent el lehet mondani;izgalmas,felháboritó,elgondolkodtató és még sorolhatnám...
Az írónőtől megszokott módon fordulatos történet.Minden egyes oldalal egyre közelebb és közelebb kerülünk az igazsághoz,olykor egy kisebb csavarral és furfanggal,hogy ne is legyen olyan könnyű dolgunk.Volak pillanatok mikor erős késztetést éreztem,hogy menet közben beleolvassak a végébe,de csak azért,hogy tudjam jó nyomon járok.