ADATLAP
Én, Claudius
A római császárkori történetírók munkái rendkívül gazda forrásanyagot mentettek át korunk számára. Graves, a világhírű szerző erre az anyagra, de különösen Suetonius könyvére támaszkodva írta meg e rendkívül érdekes és sok esetben még párbeszédeiben is történelmi hitelességü könyvet. Az "Én, Claudius" önéletrajzi formában írott mű, amelyben Graves Claudiussal mondatja el élete első öt évtizedének történetét. Ez az ötve nesztendő felölei Augustus, Tiberius és Caligula, az első római császárok uralkodásának időszakát és egészen addig tart, amíg a Caligula megöletését követő zűrzavarban Claudiust váratlanul császárrá kiáltják ki. Az izgalmakban, rejtélyekben bővelkedő történet élénk színekben kelti életre a császári udvar fülledt, intrikákkal, szörnyű bűnökkel teli életét a római imperium leghíresebb időszakában...
Vidóné Petrics Edit véleménye:
Fantasztikus könyv. Claudius, a sánta és dadogó férfi, akit igazán senki nem vesz észre, a Római Birodalom császára lesz. Az ő életútját követhetjük nyomon császárrá kikiáltásáig. Egyes szám első személyben írta meg Graves a regényt, így az eseményeket Claudius szemszögéből látjuk. Megismerjük belőle Augustus és Tiberius, Caligula uralkodását, Germanicus hadi tetteit, édesanyja Lívia politikai lépéseit. Közben nem árt szem előtt tartani, hogy egy család életébe nyerünk betekintést.
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Nem tudtam letenni. Szeretem a történelmet, nem volt kérdés, hogy tetszeni fog-e. Úgy ajánlottám nekem pár éve, de csak most kerítettem rá sort. Nem csalódtam, jó könyv. Az ókori Róma egy igen vérszomjas korszakát meséli el a szegény bolond Claudius, aki csak játsza a bolondot, hogy életben maradhasson, közben figyel, tanul és nincs útjában senkinek. A családi szennyes részletes kiteregetése, a politikai és katonai stratégiák elemzése csak még izgalmasabbá tették ezt a könyvet. Jöhet a folytatás, milyen császár lesz Claudius?
Rentka László véleménye:
Még kisgyerek voltam, amikor (azóta megboldogult) drága nagyanyám könyvespolcáról leemeltem ezt a könyvet, mivel mindig is vonzott a történelem, az ókor és a dicső Róma története kiváltképpen, azonban akkori fejemmel a 9. oldalig jutottam, erről a könyvjelzőként ottmaradt megsárgult cetli tanúskodik. Mai fejemmel ezzel ellenkezőleg szinte felfaltam a könyvet, különösen tetszett Robert Graves "önkritikus", "nehézkes" stílusa, ezzel még inkább hitelesnek tűnt a mű, mintha tényleg maga Claudius, a történészből lett római császár vetette volna papírra memoárját. A könyv befejezését - vagy inkább be nem fejezését - megirigyelhetnék a mai filmsorozatok írói is, a következő rész (Claudius, az isten) indítása ennek fényében kifejezetten szellemesre sikeredett, melyet éppen most is olvasok. Ajánlom ezt a könyvet minden császár-rajongónak, aki egy nem éppen tipikus császárról akar olvasni, valamint olyanok is szívesen forgathatják ezt a könyvet, akik nem riadnak vissza a - képletesen és szó szerint - magasan űzött intrikától!

Egyik kedvenc idézetem a könyvből:
"Athenodorus lassan és ritmikusan szokta volt simogatni a szakállát társalgás közben, mondta is, hogy ettől nő olyan dúsan. Ujjai hegyéből láthatatlan tűzmagok ugrálnak elő, mondotta, és ezek táplálják szakállát. Ez tipikus sztoikus tréfálkozás volt az epikureusok spekulatív filozófiája rovására."
Marjai Lottie véleménye:
Ezt a könyvet főleg annak ajánlom, aki érdeklődik a római történelem iránt, és nem riad vissza attól, ha nem mindig könnyed párbeszédes alakban íródik a mű, hanem sokszor az események, csaták pontos leírásával találkozhat az olvasó. Claudius karaktere megnyerő, szinte végig azon szurkolunk, legyen már császár. Mindenképp ajánlom, nekem nagyon tetszett!