ADATLAP
Örömhozó, bánatrontó
"Ember és állat alakja, igénye, teljesítménye teljesen azonos volt a számomra, magamat vagy magunkat se gondoltam többnek, másnak, mint egy civilizált, este fogat mosó farkast vagy hivatalba járó galambot. Heves, soha nem szűnő, inkább erősödő szánalmat éreztem e néma testvérek iránt, akik a maguk sajátos nyelvét beszélték, és nem tudtak megszólalni emberi hangon, nem tudtak védekezni sem, teljesen ki voltak szolgáltatva az emberek jó- vagy rosszkedvének, emberségének vagy embertelenségének. Külsejüket, tollruhájukat vagy a pikkelyeket, vagy az irhát, amelyből szemük rám pillantott, úgy néztem, mint színészen a jelmezt, s meg voltam róla győződve, egyszer majd leveszik, akkor nem marad, csak a húsuk, azonos, mint az enyém, s lesz egy pont, egy pillanat, amikor emberi hangon is megszólalnak majd, csak ki kell várni, meg kell érdemelni" - írta Szabó Magda az Ókút-ban.
Az írónőnek ezt a minden élőlény iránti szeretetét kívánta megmutatni örököse, Tasi Géza, közreadván a hagyatékban fennmaradt - sokszor rajzokkal kísért - leveleket, amelyekben egy csíkos kiscica meséli el emberi hangon a szomszédoknak, milyen is íróéknál a macskaélet....
Antal Margit véleménye:
Szívmelengetően bájos, kedves és megható " macskalevelek" gyűjteménye ez a kis kötet. A nem éppen könnyű témájú regényei után igazi felüdülés volt megismerni egy másik oldalát is az írónőnek a "szegénysorsú" kismacska gondolatain keresztül. Fontos tény, hogy ezeket a leveleket, amit nagyobb részt Évuka , majd Konstantin alezredes nevében írt a szomszéd Néninek és Bácsinak nem kiadásra szánta. Talán éppen ezért oldottabb, kötetlenebb hangulatú és gyakran mosolyt varázsoló hatású minden soruk. Jópofa levelek ezek: csokorba gyűjtött, egy-két oldalas szösszenetek Szabó Magda és Szobotka Tibor életéről, cica-szemszögből elbeszélve. :) Ez az öröm oldala a kötetnek, ha már ellentétekről beszélünk. A bánat pedig a kötet végén néhány sírvers , az elveszített állatok emlékére: ezek egytől egyig kis remekművek.
Kapitány Zita véleménye:
A sok thriller után, amiket mostanában olvastam ez a kis könyvecske megmelengedte a lelkemet. Jól esett olvasni, egy ültömben kiolvastam. Sok mindent megtudunk Szabó Magda életéről is, hogy élték mindennapjaikat Szobotka Tiborral. Jó volt az írónő humoros oldalát is megismerni.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Kedves történetek Szabó Magda (és házi kedvencei, főként Évuka) mindennapjaiból.
A levelek írói (diktálói) macskák, kutyák, akik a szomszédba küldik át gondolataikat: télen ritkán jutnak át, mert csúszik az erkélyek közötti palló vagy hogy köszönik a nekik szánt falatokat (különösen a vízipálmát). A semmitmondónak tűnő sorok közül kirajzolódik Szabó Magdáék programokban gazdag élete, illetve magának az írónőnek az öniróniája, pl. amikor Évuka nevében azt a kérdést teszi fel, hogyan lehet író az, aki annyit átkozódik otthon ("... hát, ha nem látnám a polcon a verseskötetét, nem hinném, hogy lírai költő is").