ADATLAP
Üvöltő szelek
Harmincéves sem volt még Emily Brontë, amikor – egy esztendővel halála előtt – megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus lélek költői vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel, és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel....
Zaják Julianna véleménye:
Kamasz koromban egyszer már el kezdtem olvasni, de az első 50 oldal után le is tettem. Ma már értem miért. Nem könnyű olvasmány! Nemzedékeken átívelő, sötét komor be nem teljesült szerelmi történet. Szereplői tökéletesen megformáltak. Számomra megfoghatatlan hogyan találhatta ki egy fiatal lány ezt a történetet.
Horváth Barbara véleménye:
Az első pár fejezettel nagyon lassan haladtam, féltem is, hogy az egész könyv nyögve nyelős lesz. Talán a régies fogalmazás miatt, talán csak idő kellett, míg megszoktam, belerázódtam. Onnantól kezdve, hogy Nelly elkezd mesélni, nagyon érdekelt a történet. Heatchliffet sajnáltam az elején, aztán, ahogy egyre jobban haladt előre a történet, úgy vált ellenszenvessé. A szerelmük Catherinnel megindító, azt hittem beteljesedik. Furcsa belegondolni, hogy abban a korban mennyire gyorsan születtek meg életre szóló döntések és, hogy a gyerekkor viszályai hány életet tettek tönkre... Vajon valóban le lehet élni egy egész életet ilyen haraggal, gyűlölettel és bosszúvággyal? Vajon a halál után békére leltek? Egymáséi lettek a túlvilágon? Elgondolkodtató....
Márfi Regina véleménye:
Ez volt az első olyan könyv, melyben egyetlen egy szereplőt sem tudtam igazán megkedvelni.
Heathcliff az a személy a történetben aki kezdettől fogva ellenszenvet váltott ki belőlem. Ő maga az ördög. Az lehet hogy mindennél jobban szerette az ő Cathrinejét, de akkor miért bánt a lánnyal és az ő rokonaival olyan durván?
Szerintem a szereplők többsége depressziós lehetett... A kis Linton biztos. Mind olyan nyámnyilák, semmit nem akarnak tenni.
Ám nem tudtam letenni a könyvet, annyira magával ragadott a történet, és egyre jobban vártam, hogy mi fog belőle a végén kisülni.
Trisz Tamara véleménye:
A második olyan kötelező olvasmány, amit nem akartam letenni. Tetszett a kuszasága, a vadsága és a tragikussága. Minden van benne, amivel megláthatjuk, mi mindenre képes egy gonosz ember szerelme. A stílusa könnyed volt, csak nagyon kellett figyelni az újabb és újabb szereplőkre, hiszen valljuk be, nagyon zavaros a családfa. Rájöttem, hogy hiába gonosz valaki, nem lehet őt annyira utálni, hiszen valaki más tette olyanná, csak azt a történetet mi nem ismerjük. Képes lennék újra elolvasni, hogy mindent észrevegyek, amin első olvasásnál átsiklottam, és talán másodszorra még több szenvedélyt éreznék benne, mint elsőre.
Király Ildikó véleménye:
Olvasás közben kettős érzésem volt. Egyrészről unalmas, más részről nagyon is izgalmas, érzelmekben gazdag könyv. A viszonzott, de mégis viszonzatlan szerelem története, mely az őrületbe és mérhetetlen gonoszságba taszítja a főszereplőt.
Horváth Anita véleménye:
Nagyon sokat hallottam már a könyvről, kedvenc filmjeim szereplői is szeretettel beszélnek róla. Már egyszer elkezdtem olvasni, de nem bírtam és félbehagytam. Spórolásból a könyvespolcomról választottam a könyvkihívásra könyveket, csak ezért olvastam most végig. 21 napig tartott elolvasni és már nagyon vártam, hogy befejezzem. Egyszerűen idegesítettek a szereplők és a történet is. Mindenki elhagyta magát benne, gyenge volt és ebbe haltak bele. Az egyetlen aki küzdött Heatcliff volt, de ő meg gonoszságból, rossz célért. Az unokatestvérek szerelme meg egyenesen borzaszt.
Csak azért nem bántam meg, hogy elolvastam, mert végre nem izgatja a fantáziámat, hogy milyen lehet.
Kemendi Tímea véleménye:
Hát, ez nem az a könnyű kis romantikus lányregény:) Nehéz letenni, ha már elkapja a fonalat az ember, de nyomaszt is, és ez a nyomasztó érzés végig megmaradt. Ráül az ember hangulatára, és lehangol az a sok gonoszság. Így hát igyekeztem hamar a végére érni. Azt azért nem írnám, hogy nem tetszett, de nem hiszem, hogy valaha kerülök olyan depis hangulatba, hogy újra elővegyem. Ezután a könyv után az ember akaratlanul is valami vidámabb után nyúl, ami feltölt.
Gugyin Anett véleménye:
Nem egészen erre számítottam, ennek ellenére olvastatta magát a könyv. Nem az a kifejezetten romantikus alkotás, hiányzik belőle a rózsaszín felhő. Szinte minden szereplő gonosz, utálatos. A főszereplő Heathcliff élete utolsó pillanatáig szerelmes Cathy-be. Rengeteg aljasságra képes, a saját fiát is veri, és annak a feleségét (aki az ő élete szerelmének a lánya). A fiatal Linton sem sokkal különb az apjától. Tetszik, ahogy Deanné elmeséli a történetet Lockwood-nak.
Biztosan meg fogom nézni ezek után a filmet is.
Zaletnyik Kitti véleménye:
Az igazat megvallva, nagyon furcsán indult, és el kellett kapnom a fonalat, hogy most mikor ki is a történet elmesélője. Szerintem igazán jó kis könyv. Teljesen átéltem Szelesdomb történetét ahogy Deanné elmesélte. Nekem tetszett. csak ajánlani tudom annak aki szereti a klasszikusokat :)
Konrád Evelyn véleménye:
Kettős érzést keltett bennem a könyv. Nagyon zavart a tömérdek gonoszság, ami a főszereplőből, és szinte minden szereplőből árad, de lenyűgözött, hogy milyen sok keretes történet fonódik össze, és ahogy Emily Bronte megírta a könyvet. Bár nem igazán tetszett, mégis nehéz volt letenni, mindig vártam, hogy jöjjön már a pozitív fordulat, ha egyáltalán van, és hogy mi köze is van Lockwood-nak az egész családi történethez. Mindenképp kerek lett a végére, és jobb, mint amire számítottam.
Szokol Enikő véleménye:
Számomra ez a könyv egy kicsit csalódás volt. Jobban kedvelem a Jane Austen-féle romantikus regényeket. Kicsit nyomasztó, de nagyon tetszett hogy a végén a fiatalok egymásra találtak. Nekem Catherine és Heathcliff "szerelme" nem igazán volt az a klasszikus könyvbe illő dolog, de azért megérte elolvasni!
Molnár Alinka véleménye:
Sziasztok! Ez durva! Nem is gondoltam volna, hogy pont ez a könyv lesz az, amire azt fogom mondani, hogy megérte elolvasni. Nekem nagyon tetszett, bár nem nevezném romanitkus regénynek. (Nem is értem, miért nem :D ) Persze ahogy nézegetem a kommenteket, elég vegyesek, és meg is tudom érteni. Kell hozzá egy lelkület, de itt a titok abban áll, hogy a főszereplő már annyira unszimpatikus, hogy már várod, mikor tűnik el a képből....
Pocsai Zsanett véleménye:
Számomra ez a legfurcsább romantikus regény, már ha az egyáltalán. Ha ilyen lenne a szerelem, ennyit kellene érte szenvedni reménytelenül, akkor senki sem törekedne szerelemre. Egy nagyon lehangoló regény, tele szenvedéssel.
Rea Kovats véleménye:
Kétszer is nekifutottam. De nem. Nagyon nem. Sajnálom, a romantika (főleg a klasszikus) egyáltalán nem az én műfajom. Lassan halad a történet, nem is ma íródott, valahogy nem tudtam élvezni.
Sáfár Józsefné véleménye:
16 évesen vettem a könyvet, akkor el is kezdtem, de nagyon untatott, aztán többször is belenéztem, mégsem fejeztem be. A filmből is láttam sokszor részleteket, aztán most úgy döntöttem, hogy a végére járok miről is van itt szó. Örülök, hogy elolvastam 33 év után. A történet tényleg elég sötét, lehangoló, nem egy leányálom. Akkor még nem tudták mi az a depresszió és egyéb lelki bajok. Kár hogy Heathcliff beteljesületlen szerelme egész életét és másokét is megkeserítette.
Renáta Csiki-Kecskés véleménye:
Ez az a könyv, amit rengeteg regényben említenek meg, hogy milyen rettentően romantikus, és ehhez hasonlítják magukat a hősök. Ezért arra számítottam, hogy egy kellemes, romantikus történet lesz, mivel sokan bizonygatták, hogy Heathcliff olyan, mint Mr. Darcy, és az írónőt is állandóan Jane Austenhez hasonlítják. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
K Zsuzsi véleménye:
Egyszer kisebb koromban (valamikor 10 évesen, vagy pár évvel később) elkezdtem, de nem sokkal később abba is hagytam, és annyi maradt meg róla emlékként, hogy "nem bírtam végigolvasni, mert mindenki meghal benne". Na hát azóta kicsit felnőttem, és gondoltam, hogy na most azért már jobban bírom az ilyesmiket valamivel. Szóval gondoltam, hogy ha már van ilyen kategória a 2015-ös olvasási kihíváson, meg egyik tesómnak is épp kötelező a suliban, úgyhogy lehet, hogy filmen is megnézzük mostanában együtt, akkor már miért ne próbálkozzak meg vele újra? Bele is kezdtem, és egyáltalán nem tűnt olyan vészesnek, mint amilyennek kb. 10 évvel ezelőtt éreztem. Összességében azt tudnám mondani, hogy mindig történik valami, szóval olvastatja magát a könyv, tehát izgalmas is, romantikus is, viszont a gonoszság, ami az egész mű hangulatában szerintem nagyon meghatározó volt, nekem túl sok volt, vagy túl tömény, vagy nem tudom hogy fogalmazzak. Igazából persze ha már elkezdtem, kíváncsi voltam, hogy alakul az egész, meg tényleg nem volt unalmasnak mondható, de voltak olyan pillanatok, amikor már nagyon nagyon elegem volt a sok gyűlöletből.. Egyszerűen túl sok volt, és így néha kicsit nyomasztó hangulatom lett attól, hogy olvastam. Viszont egészében véve tényleg egy nagyon jó alkotás, szóval szerintem érdemes egyszer az életben elolvasni. :)
Németh Mária Ingrid véleménye:
Nem egy könnyű olvasmány, nem elég csak elolvasni, ezt a művet érteni kell. Megérdemelten a világirodalom egyik legszebb klasszikusa ez a különleges szerelmi történet. A szereplőket egy különösen deprimáló légkör veszi körül, amit a helyszín áraszt magából. A regény teljesen magával ragadja az olvasót, hisz megmutatja mire képes egy beteljesületlen szerelem, ami a síron túl is tart. Nekem nagyon nagy kedvencem, borús hangulata ellenére, amit minden évben egyszer el szoktam olvasni.
I Luca véleménye:
Anyukám adta a kezembe, s erős szkepticizmussal kezdtem az olvasást. Biztos voltam benne, hogy csöpögő romantika az egész, érzelmes, ál-romantikus, béna... Ehhez képest meglepődve tapasztaltam, hogy egész jó. Érzelmes és romantikus, de nem a rózsaszín, habos-babos módon. Szinte élveztem, hogy minden szereplő utálatos és gonosz és buta...szinte emberi. Nem mű. Szóval tetszett:-) És még a filmet is megnéztem ennek hatására....:-)
Berényi Rózsa véleménye:
Lehet,hogy a világirodalom egyik remeke ez a regény,nekem akkor sem tetszett.Az örök szerelemről szól?Olyan nincs!A szerelem elmúlik,átalakul szeretetté,megbecsüléssé,hűséggé,
odaadássá,egymás segítésévé.Ez a regény nem erről szól.Ez inkább krimi,vérfertőzéssel keverve.A bosszú élteti Heathcliff urat,azért amit gyerekkorában elszenvedett.A történetet elmesélő Nelly,a kis Catherinét művelt,okos lánynak állítja be,mégis bedől,bután,apró trükköknek,az ifjabb Heathcliff vagy a majdani apósa részéről.
Kulcsár Réka véleménye:
Az egész könyv tele van történésekkel. Érdekes, hogy szinte az egesz mű Deanné mesélésével bontakozik ki. Sajnálom, hogy a szerelmesek csak haláluk után tudtak együtt lenni. Mindketten megőrülve haltak meg, lehet, hogy így könnyebb volt nekik. Hisz a sok elvárás, miatt nem lehettek együtt. Örülök, hogy Cathy és Heraton végül egymásba szerettek, legalább nekik happy end lett a vége.
Kohl Dóra véleménye:
Az eleje nekem kicsit nehézkesen indult talán kicsit bele a közepébe módon de amikor megtanultam ki kicsoda már sokkal jobban értettem és nagyon tetszett. A szereplők nem feltétlenül pozitív karakterek de a végére minden rendben jön. Szerintem ha a szülők nemzedékében jön el a boldog befejezés ahogy vártam nem lett volna ennyire izgalmas a könyv.
Varga Anikó véleménye:
Az üvöltő szeleket már többször olvastam, engem nagyon megfogott a történet. (Bár azt kell, hogy mondjam elfogult vagyok a Bronte nővérek irányába) Egyrészről elolvastam angolul nyelvvizsgára való készüléskor a kis rövid oxfordos könyvecskét, másrészről a teljesség kedvéért újra elolvastam a regényt.
Nagyon szeretem a karaktereket (annak ellenére, hogy az esetek többségében nem éppen a legszerethetőbbek.), és leginkább az egész könyvet úgy, ahogy van. :)
Szász Brigitta véleménye:
Már azóta el akartam olvasni, mióta elolvastam az Alkonyat 1.részét, és utalás volt benne az Üvöltő szelek című könyvre. Ez már sok éve volt és a könyvkihívás ébresztette fel bennem újra a kíváncsiságot.
Nagyon érdekes történetnek találtam. Elég bonyolultak voltak a szálak és nem lehetett Heathcliff összes lépését kiszámítani. Mellesleg az ő karaktere egy igazán gonosz, őrült alak, aki még az olvasó gyűlöletét is kivívja magának. Az időrendi felépítést is érdekesnek találtam, ugyanis nem olvastam még olyan könyvet, ahol az összes lényeges történést úgy ismerhetjük meg, hogy egy idegennek mesélik el, akinek végül különösebb szerepe nincs is az eseményekben, csak egy történet számára is, mint nekünk olvasóknak.
Diósi Alexandra véleménye:
Édesanyám nagyon szereti ezt a történetet és az ő ajánlására nem hagyhattam ki a listából, el kellett olvasnom, de már közben furcsán néztem rá, valahogy egyáltalán nem nyerte meg a tetszésemet a könyv. Túl érzelem dús, hiszti, és dráma jellemzi. Ennél az érzelemvilágom már sokkal fejlettebb és régen túllépte a tűrőképességem határát. Persze a könyv végében Cathy kislánya és Hareton közti szerelem megmutatja hogyan is kellett volna Heathcliff és Cathy szerelme végződnie, ha nem árnyékolta volna be és nem hagyták volna elhatalmosodni bennük a gyűlöletet.
Balogh Erika véleménye:
Csak azért olvastam el, mert Emily Bronte volt az egyetlen író, aki eszembe jutott a monogramos kategóriába. Szeretem a klasszikusokat, viszont ez a könyv egyáltalán nem tetszett, semmi pozitívumot nem tudok felhozni a véleményemben… A szereplők nem szimpatikusak, sőt, egyenesen utálom őket. Gonoszak, romlottak, rosszindulatúak, egyik rosszabb, mint a másik, nem is maradt meg bennem nagyon, hogy ki, mikor, mit, hogyan csinált, összefolyt a történet, a karakterek, nem is értettem sok részt, és semmi romantikust nem találtam benne. Biztosan van a történetnek tanulsága, olyan jellemeket mutat be, akiket más író nem nagyon, irodalmi szempontból jelentős, de egyszerűen élvezhetetlen a számomra, lassan is haladtam vele. Talán ami pozitívumot említeni tudok, hogy itt-ott volt benne egy-két tényleg szép gondolat, mondat, de ezek többsége sem felejthetetlen. Ritkán fordul elő, hogy egy könyvet nagyon utáljak, de ez az ilyen ritka alkalmak egyike…
Puskás Evelyn véleménye:
Nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog.
Azt hittem csak átrágom magam rajta és el is felejtem.. De tévedtem.
Nagyon nagyon jó volt! :)
Sokszor a karakterekkel nem értettem egyet, de ettől függetlenül nagyon jól megirt mind a szereplők mind pedig a történet nagyon részletes, kiforrt.. Még sem unalmas.
Egyértelműen kedvenc lett :)
Szabó Emese véleménye:
Véletlenül találtam egy réges-régi könyves polcon. Ebbe a kategóriába választottam. Érdekesen van leírva. A szereplők alaposan vannak bemutatva és jól van felépítve a történet. nincsenek jók és rosszak. Csak emberi karakterek vannak. Néhol ugyan vontatott egy kicsit, de ezeken a részeken hamar túl lehet jutni.
Ratkai Mária véleménye:
Az egyik kedvenc könyvem, már többször olvastam, de időnként újra előveszem. Bár néhol hátborzongató tud lenni, mégis könnyű belefeledkezni, igaz, egyik szereplővel sem könnyű azonosulni. A két generációt képviselő női karakterek, anya és lánya, a két Catherine viszont kiváló jellemábrázolásuknak köszönhetően képesek megfogni az olvasókat, és közvetíteni legalább egy keveset abból, amit az író átadni szándékozott.
Horváth Zsófia véleménye:
A nagymamám ajánlotta ezt a könyvet, neki nagyon tetszett, így gondoltam én is nekifogok. Tudtam, hogy egy klasszikus romantikus regényről van szó, én viszont egyáltalán nem erre számítottam. Meglehetősen depressziós könyv,borzasztó belegondolni a szereplők sorsába. Az egész könyvben nincs egyetlen szerethető karakter sem, mindenki gonosz és idegesítő, Heathcliff pedig velejéig romlott. Az egyetlen szereplő, aki nincs felruházva borzasztó tulajdonságokkal, az Edgar Linton, az ő személye viszont túl gyenge,esetlen ahhoz, hogy igazán szeretni lehessen. Összességében nagyon mély könyv, elgondolkodtató, nekem mégsem tetszett igazán. Elismerem, hogy nagy alkotás, azt is értem, mit látnak benne az emberek, de valahogy mégsem az én világom, nem fogott meg. Ennek ellenére megérte elolvasni, sokat gondolkodtam rajta, és így ebből a műfajból is tapasztalatot szereztem.