ADATLAP
A ​hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.
Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.
...
Szabó Sarolta véleménye:
Rövid, de szíven szúrt ez a történet: nem csak egy napgypapa-unoka kapcsolatról szól, hanem az elmúlással való megbékélésről, amitől mindannyian félünk egy kicsit. Ahogyan attól is, hogy elfelejtenek bennüket, és mi is elfelejtünk másokat... Backman giccs és "szájbarágósság" nélkül ír a témáról. De ahhoz, hogy sírva tettem le a könyvet ay utolsó oldal után, valószínűleg az is hozzájárult, hogy nem sokkal a nagymamm temetése után olvastam....
Bubu Maczkó véleménye:
Backman ismét megcsinálta: a karakterábrázolásával, bölcsességével, humorával és az igazi, mély kapcsolatok bemutatásával most sem hagyja cserben az olvasót. Nem is vártam tőle mást, mint egy szívfacsaróan valóságos képet egy családról. Ez a könyv egy olyan útra visz, amit senki sem akar megtenni, de mégis mindenki szorosan tud kötődni hozzá. Egy olyan történet, ami velünk marad akkor is, amikor már mindenki más eltűnt, vagy homályba veszett.
Silye Tibor véleménye:
Fredrik Backman az egyik kedvenc szerzőm, és legújabb kötete esetén csak azt sajnálom, hogy olyan rövid volt. Ha még plusz 80 oldal lett volna, akkor sokkal kerekebb lehetett volna a történet, és jobban megszerettük volna a szereplőket. Ennek ellenére imádtam, és szerettem minden egyes sorát. Nagyon kellemes olvasmány, szinte letehetetlen. Sok apró igazság van benne, amelyek bár jól ismertek, de ebben a kontextusban nagyon szépen hangzanak. Odaillőek, és megértjük, hogy miért osztja meg egy búcsúzó nagyapó mindezeket a szeretett unokájával.

http://discussion.blog.hu/2017/07/15/tanacsok_az_elethez_es_az_un_aha_elmeny