ADATLAP
A Danaida
"A Danaidá-ban először nyúltam hivatásos író kezével a minta értékű antik mitológia figurái közé: Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin könyvtárvezető élete, ez a gyűrű-élet, amelyben elválaszthatatlanul kitapinthatni a kezdettel azonos véget.

Az én Danaidámnak az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában, s nem veszi észre, hogy minden kor történelmi időszak, amelyben nemcsak alakul az emberi sors, hanem maga a benne élő is adhat jelzést, esetleg valami fordulatot a hazai vagy világtörténelemnek. Csándy Katalin a nagy emberi érzésekre érzékeny, szerelemre, féltékenységre, szégyenre, nem veszi észre, hogy az idő nagy folyója olykor hidat, olykor gázlót kínál, esetleg jelzés mutatja, hol nem tanácsos vízbelépnie. Környezetében minden megváltozik, ő csak addig a határig, míg felismeri, ne bukdácsoljon már holtáig a számára kilátástalan koordináták között, hanem mentse meg, ami az életébõl megmenthető. Az elvarázsolt királylány sose figyelt jól, mire feleszmélt, problémáin és személyén átlépett a történelem, amin még módosíthat, tárgyilagos, holdverte frázis, se indulat nem perzsel, se kétségbeesés, nem a nap süt, csak a hold.

Ebben a regényben két későbbi regény jelzi valamikori születését, a még irónia nélküli antik világ ábrázolása és Melinda személyében az öregek világát nem vállaló ifjúság könyve, a leendő Mózes I. 22. Szerettem írni, vonzott az ábrázolható alakok sokfélesége, Anyuci, a sunyi, Somos Aranka, a tisztaság megszállottja, Nóra és persze Elek is, aki gondosan mérlegel ötvenhatban s az utca helyett az otthon biztonságát választja, mert nem érdemes dönteni szerinte, míg a dolgok véget nem érnek. Legnagyobb kedvvel persze Melindát formáltam, riasztó fekete anyja fehér negatívját. Formául a hatvanas évek állandó tennivalóját, a folytonos „írjuk meg az életrajzunkat”-kötelezettséget választottam, maga a regény egy fejezetenkénti mottósor, szétkaszabolva, ha az olvasó összeolvassa, megdöbben, mert Katalin minden az életrajzban írt szava igaz, éppen csak nem ez volt a valódi élete, mert arra, ami a valódi élete valakinek, részint nincs füle a kérdezõnek, részint nincs fogalmazásbeli megoldás. Minden ember titok. Minden titok titok. Az író mestersége valahol szakrális, még önmaga számára is elemezhetetlen. Mikor befejeztem, kinéztem a minden munkámat végigfigyelő lombok közé, és eltûnõdtem rajta, ad-e Isten új munkára erőt még, hogy megírhassam ezentúl is, amit észrevettem és amit az emberekről és az emberi szenvedélyekről megtanultam." Szabó Magda...
I Luca véleménye:
Hmm. Szabó Magda bármennyire is hétköznapi emberekről és sorsokról ír, cseppet sem unalmas vagy hétköznapi egyetlen írása sem.
A mai ember szemével nézve Csándy Katalin, a főszereplő egy igazi lúzer, aki egyrészt annyira el van foglalva a saját kis világával, hogy nem is veszi észre, mi minden veszi őt körül - tudattalan strucc a homok alatt -, másrészt rettentő szánalmas, hogy ennyire csak tűr és elvisel mindent, nem áll ki soha sem magáért.
Ugyanakkor senki se vessen rá követ és ne akarja megmondani, hogyan kellett volna viselkednie, hiszen Katalin egy olyan önfeláldozó személyiség igazán szomorú gyerekkorral, ami "hátországnak" igazán nem mondható. Érthető mennyire gyámoltalan és mennyire el is hiszi magáról - senkinek és semmire sem jó.
Nem gondoltam volna, de az egyik kedvenc Szabó Magdám lett ez...
Persa Virág véleménye:
Érdekes elgondolkodtató könyv, aminek a végén nem volt eufórikus happy end érzésem. Még sokáig gondolkodtam utána a szereplőkön és az eseményeken és próbáltam megérteni Katalin érzéseit és tetteit vagy éppen passzivitását.
Nagyon érdekes volt számomra a könyv személyiség ábrázolása. Kati, akit mindenki kihasznált vagy csak használt, hogyan élte meg a történelem eseményeit. Számára az 56-os forradalom, hogyan válhatott élete legboldogabb és legszebb időszakává. A történelem „elment” mellette, mert Ő csak egy dologra vágyott életében rendes asszonnyá válni.
A történetben kibontakozó szerelmi háromszöget nem lehet szerintem hagyományosan értelmezni, mert Elek és Kati házasságába Melinda nem a betolakodó szerepét, hanem a „megváltóét” tölti be.
Ha egy könnyű olvasmányra vágysz, akkor ne ezt válaszd. Amennyiben nyomasztó sorsokról és társadalmi viszonyokról szeretnél olvasni, amely visszaidézi a szocializmus szellemét is, akkor ajánlani tudom.