ADATLAP
A Kis Bizsu
Thérèse, a magányos, fiatal lány megpillant a párizsi metróban egy sárga kabátos nőt, aki különös módon hasonlít évek óta eltűntnek hitt anyjára. A nyomába ered, s e szokatlan keresés közben fölidézi maga előtt a múltját, s igyekszik megválaszolni a nyitva maradt kérdéseket: Mi volt hazugság, és mi igaz? Az anyja valóban meghalt-e Marokkóban, ahogyan azt eddig tudta, vagy mindvégig itt élt Párizsban, s csak karrierje miatt hagyta el lányát, akit boldogabb időkben Kis Bizsunak hívott? S vajon e boldogabb idők gazdagsága honnan származott? Ki volt az anyja tulajdonképpen, és kivé lett ő maga? Jóvá tudja-e tenni a múlt hibáit? A szép, törékeny lány igyekszik eligazodni az emlékezetében megmaradt nevek és helyszínek kavalkádjában, s kikapaszkodni valahogy múltja sötét árnyai közül....
Antal Margit véleménye:
A kötet címe volt az első, ami megfogott, hiszen egyik kedvenc- környezetemben élő- kiskutyust Bizsunak hívják. A kötet persze nem erről szól, bár a kutya léte vagy nemléte nagyon is szimbolikus szerephez jut benne. A mesélő-főszereplő, egy 19 éves Therese nevű lány, akit édesanyja gyermekkorában hívott " Kis Bizsu"-nak. A lány csak egy ideig él szintén csekély szeretetben felnőtt anyjával, utána vidékre küldi egy barátnőjéhez nevelődni.Az emlékezés és mesélés folyamatát egy sárga kabátos nő-akit anyjának hisz- képe vagy fantazmagóriája indítja el Párizs legnagyobb metróállomásán a Chatelet-en. Innentől kezdve próbálja megtalálni édesanyját,akiről úgy tudja, hogy jó pár éve meghalt Marokkóban. Az emlékmozaikok összerakását egy régi kekszes dobozban elrejtett képek, dokumentumok hol előre viszik, hol megakasztják. Érdekes volt felfedezni, hogy Mondiano mennyire mesterien szövi át történetét az ismétlődések,kapcsolódások, összefüggések erős szimbólumrendszerével mintegy elgondolkodtatva az olvasóját.( pl. sárga szín mindig emlékfoszlány felidézése vagy külső áthallás, míg a zöld szín pozitív jelenbeli élmények vagy segítőket jelent.-Moreau-Badmajev, Patikusnő) A " névtelen" kislány és szüleinek története pedig mintegy önigazolása, sorspárhuzama a mesélő " kis Bizsu"-nak. Bár nem ezt a befejezést vártam, mindenesetre nagyon is meggyőzött arról a szerző, hogy jó helyre került az a Nobel-díj.Tiszta szívvel tudom ajánlani mindazoknak, akik nem megérteni szeretnék ezt a történetet, hanem átérezni!
Pollák Eszter véleménye:
Tetszett a megkapó stílusa, a nyelvezete. Nagyon képszerűen ír a szerző a főhősnő érzelmeiről. Bár az egész műből árad a magányosság, a szomorúság érzése, mégis szép a történet. Kicsit csalódtam a végében, azt vártam, hogy sikerül megtudnia a főhősnőnek, amit tudni szeretne. Így lezáratlannak tűnik.
Kárpáti Dóra véleménye:
Patrick Mondiano A kis bizsu könyve megrendítő és elgondolkodtató, felkavarja az ember érzéseit. Szerencsésnek mondhatja magát az a gyermek, akinek szerető családja van apával és anyával, vagy akár testvérrel együtt. Mondiano történetében "kis bizsu"-nak ez nem adatik meg. Vannak emlékei az édesanyjáról, de úgy tudja meghalt, de közben vágyik arra, hogy egyszer szembejön vele Párizs utcáján. Így történik, hogy egy sárga kabátos hölgyben, azt hiszi a főhős megtalálta édesanyját. Követi, de nem mer hozzá bekopogni, hogy valóba megbizonyosodjon róla, hiszen régóta egyedül él és nincs senki az életében, akihez tartozna. A könyvbe egy másik történet is van, ahol egy kislányra, a szülők nem figyelnek, se az anyja, se az apa, mindketten elfoglaltak. A kislány folyamatosan egyedül van, semmilyen érzelmet, szeretett nem kap a szüleitől. Nem mindannyian vagyunk szerencsések, hogy vannak szüleink és sajnos ebből a kisregényből ki is derül.
Bognár Csilla véleménye:
Ez a könyv megszólított. Amikor elolvastam az ismertetését a regénynek, tudtam, hogy nekem most el kell olvasnom. Nemrég veszítettem el az édesanyámat, akit évek óta nem láttam. Hasonló vívódásokat, és fájdalmakat éltem át mint Thérese a regény főszereplője. A könyv témája nem egy vidám történet, mégis magával ragad, és nem érteni, hanem érezni kell. A regényben megtalálható József Attila "Mama" című verse is, amire méltán büszkék lehetünk.
Ferenczik Adrienne véleménye:
Ezt a könyvet egy barátom ajánlotta, de érdekelt, mert a szerzője Irodalmi Nobel-díjat kapott. A történet érdekes. Egy fiatal lány a párizsi metróállomáson megpillant egy sárga kabátos nőt, akiről úgy véli, hogy halottnak hitt édesanyja. A találkozás talán csak látomás, hiszen a jelenet helyszíne, a párizsi Chatelet metróállomás a világ legnagyobb földalatti vasútállomása, s ennek 200 méteres mozgójárdáján pillantja meg a lány a nőt, akinek arcán anyja vonásait fedezi fel. A nő látványa felszakítja a régi sebeket, s a lány attól kezdve megszállottan keresi édesanyját és választ próbál keresni a múlt kérdéseire. Olvasás közben érdekes volt látni, hogy, miközben zajlanak a jelen mindennapjai, az apját nem ismerő, iskolázatlan, otthontalan és magányos lány gyermekkori emlékfoszlányain keresztül felrémlik a múlt. A „Kis Bizsu” első hallásra egy kedves becenévnek tűnik, de az emlékképek rideg édesanyát és szorongással teli gyermekkort idéznek, amelynek, szerintem, egyenes következménye a „hontalan” felnőttkor. Tetszett a történet, mert szeretem az olyan regényeket, amelyben a megismerhető a főszereplő gyermekkora, mert hiszek abban, hogy egy felnőtt személyiségét nagyban befolyásolja a kisgyermekkora. A könyv olvasásakor azt is nagyon élveztem, hogy a történet Párizsban játszódik, mert a kedvenc városom. Tetszett a könyv.