ADATLAP
A Liliom Kora
A Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el....
Semegi Ágnes véleménye:
Kellemes, egyestés könyvecske, rövid de annál velősebb. Hangulatosan ábrázolt steampunk világban járunk – bár én kissé soknak éreztem a gőz állandó és folyamatos emlegetését majd' minden bekezdésben legalább egyszer. Logikus, átgondolt, kőkemény szabályok őrzik a rendet, ami stabil, és ez egyaránt jó a városnak és a benne élőknek is. Vagy annyira mégsem…? A felszínt kicsit megkapargatva kiderül ám, hogy a város bizony komoly, sötét titkokat rejt.
Időben ide-oda lengve három főbb szereplő szemén át követhetjük nyomon az eseményeket, amik során kiderül, hogy mi minden rejlik a színfalak mögött, mennyi mindent még csak nem is sejtenek a városban élők. Közben kapunk akciót, humort, beteljesülő jóslatot, bibliai áthallást, némi drámát, némi romantikát, mindezt a jobbik fajtából.
A könyv tele van érdekes ötletekkel és érdekes karakterekkel, és tényleg csak azt sajnálom, hogy ilyen rövidke. Mert ugyan kerek, egész, de szívesen megismerném a világot, a szereplőket és a történetet is sokkal sokkal mélyebben.
Galambos Réta véleménye:
Amilyen rövid, annyira velős. Az első két-három fejezetnél kicsit még el voltam veszve, nem igazán értettem az idő múlását, de aztán megértettem. Tetszik a világfelépítés, a szereplők viselkedése és leírása. A cselekmény pörgős, könnyen beszippant, olvastam volna még tovább szívesen. Ami kicsit nem tetszett, de ezt a rövidségére fogom, hogy Lily igen könnyen kapható volt arra, amit végül is meg kellett tennie, ódzkodott, meg sírt, de szerintem túl hamar vette kezébe a tűvetőt. Kicsit elvártam volna, hogy harcoljon az elrablóival, mert így nem is éreztem eleinte alkalmasnak a Város megmentőjének szerepére. Ami pedig a lezárást illeti, igen kreatív volt, még azt is el tudom képzelni, hogy tényleg ez történhetett :) Ezek után késztetést érzek, hogy utána nézzek William Blake munkásságának. :)
Szebegyinszki Szilvia véleménye:
Érdekes volt a világkoncepció, és szimpatikusak a főszereplők, a mellékkarakterek egyik-másik megnyilvánulását meg talán még jobban is élveztem, mint illett volna. Szívesen olvastam volna hosszabb változatban, hogy még jobban megismerhessük a hátteret és a karaktereket:)
Mihályi Andrea véleménye:
hiába látszik az író tehetsége, valójában ez a kötet nem hagyja megmutatkozni teljes széltében és hosszában. Sok helyen érezhetően kapkod, ugrál (ez kiváltképp a végén előtűnő jelenség), próbálja a regényt megzabolázni, és a megadott oldalszámon belül tartani... Viszont ez a történet nem zárható ennyire a lapok börtönébe, ezért nem is üt akkorát...
Érsekné Liktor Edit véleménye:
Mint utólag megtudtam, a könyv tematikája: steampunk. Na, megint tanultunk valamit.

Nem az én világom, a fiataloknak nyilván jobban bejön ez a fajta írás. Ettől függetlenül, azt kell mondjam, nem volt rossz a könyv. Igazából a kisregény kategóriába tartozik, így egy rövidke, ámde kerek történetről van szó. Ennek köszönhető, hogy a cselekmény feszes, nincs túlbonyolítva. Az eltérő idővonal miatt kicsit figyelni kellett, de simán követhető volt.
A befejezésben még a valós világhoz is csatlakoztatta a történetet az író.