ADATLAP
A fehér út
Kezdjük az elején: a gyerekkor, mint alvó állat, amit felébreszt az emlékezés. Egész nap féltem. A világ veszélyes. A 80-as évek Magyarországa, látogatás a nyírségi rokonoknál, egy barát halála: a gyász, mint a lélekbe roskadó fekete lyuk. Miskolc gyerekszemmel, lecsúszott öregek, elvadult kamaszok, tárgyak, illatok, szürke fény — és a nagy fölfedezés: a betű hipnózisa. Az olvasás, mint esély: menekülés a képzelet örvénylő gazdagságába.
Málik egy kasztba sem tartozó, érinthetetlen, lelki arisztokrata. Tehetsége műfajoktól független, mindig ugyanarról ír, tudatosan formálva meg az őrületet, a világ és a saját őrületét.
Az összegyűjtött prózákban élet és mű a hiány telítettségében áll előttünk, erős és tiszta vonásokkal rajzolva meg egy pokoljáró lélek képét. Az életmű félbeszakadt, mégis önálló, egész és eleven. Ünneplünk és gyászolunk egyszerre, legjobban talán úgy, ha olvasunk és emlékezünk....
Király Anna véleménye:
Érdekes könyv volt, bár nem igazán ragadott magával. Néhány rész tetszett, némelyik pedig untatott. Bár, amik tetszettek, azok nagyon ütöttek. Ettől függetlenül inkább egy semleges könyvnek könyvelem el. Nem volt rossz, de annyira jó sem.
Vida Anna véleménye:
Nem tudtam, ki volt Málik Roland, mielőtt kézbe vettem a könyvét. Majd a könyv egyszerű és letisztult szerkezete, borítója adott rá okot, hogy elhozzam a könyvtárból. Nem ért csalódás, életszerű történetei elvittek azokra a helyekre, ahol ő is járt. Nagyon sajnálom, hogy így ért véget az élete és ilyen fiatalon.