ADATLAP
A fiumei cápa
Fiume, azaz Rijeka neve nem csupán az Adriai-tengerhez látogató turisták körében cseng ismerősen. Ebbe az akkor éppen Magyarországhoz tartozó, soknemzetiségű kikötővárosba utazik kevéssel az első világháború kitörése előtt Kovách Richárd budapesti újságíró, hogy leleplező riportot írjon a fővárosi lapokban bulvártémaként fölbukkanó fiumei cápa mibenlétéről. A tengerparton tombol a bóra, a viharos őszi szél, az Amerikába tartó, kivándorlókat szállító Carpathia óceánjáró kapitánya cápaveszélyre figyelmezteti a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóságot, a városszerte könnyűvérűségéről ismert Noskó Emília kisasszony pedig tragikus körülmények között meghal. És miközben Kovách Richárd Fiume viszonyaival ismerkedik, rá kell jönnie, hogy a „boldog békeidők” látszata mögött társadalmi és magánéleti feszültségek húzódnak, és a legnagyobb veszélyt nem is a tengeri ragadozók jelentik…...
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Mielőtt megérkezett hozzám a könyv, elolvastam az értékeléseket a moly.hu oldalon. Hiba volt. A sok lehúzó megnyilvánulás köszönő viszonyban sincs szerintem a regénnyel. Aki nem szereti az olyan regényeket, ahol a korrajz annyira átjön, hogy szinte már ott érzem magam a szereplők között, aki nem szereti a háttérismereteket, az ne olvasson ilyen könyvet.
Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak, de a lényeg az, hogy IMÁDTAM! A szereplők annyira hétköznapiak, hogy hasonló embereket mi is ismerünk a való életből, ugyanakkor különlegesek is. A cselekmény engem úgy lekötött, hogy titokban munkában, vonaton, metrón, várakozás közben, ebéd alatt, mindenhol és mindenhogy olvastam. Ahogy már említettem, engem a korrajz is megfogott. Egyszerűen nem ír úgy senki, mint Benedek Szabolcs. Nem néztem utána a történelmi eseményeknek, hogy úgy történt-e minden, ahogy leírta, de most őszintén, számít? Csodásan összepasszolt a szereplők sorsa a történelemmel. Nekem az is tetszett, hogy úgy ír a városról az író, mint aki ott született. Gondolom eszméletlen mennyiségű kutató munka kellett ehhez a regényhez.
Valamit még akartam, csak elfelejtettem. :) Majd később kiegészítem, ha eszembe jut.
Egy szó mint száz, megéri elolvasni, mert szórakoztató, tanulságos, érdekes, történelmi szál is van. Engem lekötött maximálisan.
Szerencsésnek érzem magam, hogy személyesen ismerem az írót, kollégák voltunk 6 évig. :)