ADATLAP
A gyertyák csonkig égnek
Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. ...
Molnár Dorottya véleménye:
Már nagyon-nagyon régen olvastam ezt a könyvet,alig emlékszem belőle valamire. Nem olvasok sok Márait,ezt is csak azért mert anyu adta a kezembe azóta rájöttem annak sosincs jó vége. Pozitív dolgok maradtak meg bennem,újra kéne olvasnom.:)
Oláh Rita véleménye:
Az elején még untam, de a végére nyilvánvaló lett, hogy ezek az első részek is kellettek, ahhoz, hogy megértsük a művet. A közepétől nagyon izgalmas és elgondolkodtató lett. A vége nekem nem teljesen tiszta. Gondolom azért rakta vissza a felesége képét, mert kiderült számára, hogy ő nem volt benne a tervbe, hogy megölik őt. De ez nekem a történetből nem jött le. Talán onnan tudta, hogy az emberke nem akarta elolvasni a naplót. De nekem erről, meg arról, hogy nem mondott semmit az jön le, hogy nem akarta őt is bemártani. Talán az emberke reakcióiról olvasta le a főhős, hogy a felesége nem volt benne. Nem tudom. És abba se vagyok biztos, hogy azért rakta vissza a képet.

Azzal nem értek egyet a szerzővel, hogy kétféle ember van. Szerintem nem lehet két skatulyát létrehozni, amibe besoroljuk az embereket. Minden ember más és egyedi. De ha mindenáron kategóriákat akarunk létrehozni, akkor is pl. a 12 féle MBTI féle személyiségtípusok lehet a mérvadó. hogy ennyiféle embertípus van. De semmiképp sem kétféle. És akkor se ilyen nagy az ellentét köztük.
Gugyin Anett véleménye:
Nem is értem, miért nem kötelező olvasmány a középiskolákban, gimnáziumokban. Bár az is igaz, hogy nem minden korosztálynak való.
Tetszett a történet a két barátról, és közös szerelmükről, bár nagyon szomorú, nem könnyű olvasmány.
Lényeges kérdéseket feszeget Márai, miközben a tábornok elmeséli, majd a két barát átbeszéli az éjszakát - míg a gyertyák csonkig égnek. Maga a könyv rövid, ennek ellenére csak szépen, lassan bontakoznak ki az események. A mindenkiben felmerülő kérdéseket taglalja, feszegeti: a barátságot, szeretetet, hogyan változhat át a szeretet gyűlöletté.
Konrád nézőpontjára is kíváncsi lettem volna, így nem vált számomra szerethetővé, ahogyan Krisztina sem. A kialakult érzéseikről nem tehettek, de arról már igen, amit a tábornok háta mögött tettek, amiről a tábornok csak akkor sejtett meg valamit, amikor Konrád hirtelen elhagyta az országot. Negyvenegy év után a feltett, legfontosabb kérdésre mégsem kapja meg a választ a tábornok Konrádtól.
Kristóf Kinga véleménye:
Eleinte zavaros volt a cselekmény, azt gondoltam, hogy nem is fog tetszeni. 20 oldal után már olyan életszemléletet, gondolatfuttatásokat olvastam, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Nem csak a barátságról, hanem az emberekhez való közeledésről, az emberi kapcsolatokról is. Bizonyos részletek belém égtek. Nagyon örülök, hogy elolvastam, ettől a könyvtől kaptam először igazolást arra, hogy másnak is ez a véleménye a szeretetről, a feltétel nélküli szeretetről. Az elején kicsit soknak éreztem a leíró részt, de ahogy elkezdődött a párbeszéd, a szoba világát már magam elé tudtam képzelni, hogyan változik. Talán ami zavar, hogy nem kaptam konkrét válaszokat, de ez is csak azért lehet, mert vártam volna egy magyarázatot Konrád részéről. Persze így vélem tökéletesnek a történetet, még is szerettem volna választ kapni, megismerni a másik véleményét is. Sokszor kell még elolvasnom, hogy minden szavát megértsem teljesen.
K. Alexandra véleménye:
Soha nem olvastam még Márai Sándortól egy könyvet, így ez volt az első "darab" az írótól. Egyáltalán nem egy könnyed olvasmány, nem is ilyenre számítottam a fülszöveg alapján. Mégis úgy vélem, hogy megérte "megszenvedni" egy-egy oldallal. Végeredményben tetszett és mindenkinek ajánlanám egyszer elolvasni.
Cseh Regina Evelin véleménye:
Már régóta próbálom rávenni magam, hogy elolvassam, most végre sikerült. Nem bántam meg. Nem egy könnyű olvasmány, nem hosszú, de egyszerre nem lehet belőle sokat olvasni. Nagyon jól megragadja az emberi lélek rejtelmeit, milyen gondolatok rejtőzhetnek az embei elmében. Olyan kérdéseket feszeget amiből néhány mindenkiben már megfogalmazódott.
Cseh Regina Evelin véleménye:
Már régóta próbálom rávenni magam, hogy elolvassam, most végre sikerült. Nem bántam meg. Nem egy könnyű olvasmány, nem hosszú, de egyszerre nem lehet belőle sokat olvasni. Nagyon jól megragadja az emberi lélek rejtelmeit, milyen gondolatok rejtőzhetnek az embei elmében. Olyan kérdéseket feszeget amiből néhány mindenkiben már megfogalmazódott.
Budai Anita véleménye:
Egyszerűen nem értem, miért lehet valaki számára izgalmas hogy 4 oldalon át ecseteli az író hogy a folyosó falán képek lógtak...oké, elhiszem én hogy az irodalom szépségei, meg valóban lenyűgözőek ezek a féloldalas mondatok, de én egyszerűen képes voltam közben tagmondatonként bealudni...
A mű második fele már úgy ahogy jó volt, igaz hogy az eseménydús jelzőt nem lehetett használni rá, és a terjengős filozófiai ömlengésből is talán 4 olyan mondat volt ami megérintette a lelkemet...nem érte meg elolvasni számomra. (De az igaz, hogy legalább az a 4 gondolat nagyon betalált)
Bakonyi Zsófia véleménye:
Úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy "Na akkor essünk túl rajta!". Jó tudom, hogy sokáig olvastam szóval ez azért még sem egy essünk túl rajta dolog volt. Amikor elkezdtem kötelező olvasmányként gondoltam rá. Most úgy gondolok rá, mint egy könyvre amit érdemes volt kötelező olvasmánynak betenni.
Hihetetlen volt. Az egész, ahogyan meg van írva. Amikor elkezdtem olvasni kicsit sejtettem, hogy valamilyen szerelmi háromszög vagy szerelmi csalódás lesz benne, de nem gondoltam volna, hogy így fog minden kiderülni. Ami pedig az egésznek megadja a varázsát, hogy egy öregember fejtegeti az életet. Ez már önmagában megadja a hangulatát.
Dorottya Tóth véleménye:
Nekem is ez volt a szerzőtől az első művem. Tetszett, a hangulata és a mondanivalója. Bár a végén rettentően zavart hogy Konrád nem válaszolt a kérdésre, de az is lehet hogy pont emiatt gondolkodtam el utána.
Hornyeczki Anna véleménye:
Legjobb barátnőm ajánlotta.
Első könyvem az írótól, kicsit féltem is tőle. Nem voltam biztos benne, elég érett vagyok-e már hozzá.
Szomorú, megtört, ugyanakkor nagyon mély. Nagyon sok szép mondat van benne (a magyar nyelv a legszebb!), amiket többször is elolvastam.
Kicsit zavart, hogy Konrád nem válaszolt a fontos kérdésekre, az ő szemszögére is kiváncsi lettem volna.
Bedekov Ivett véleménye:
Az első Márai könyvem. Nagyon érdekes és tanulságos. Szinte egy monológ az egész, mégsem unalmas, és észrevehetetlenül követik az oldalak egymást, tele az élet nagy igazságaival....
Érdemes elolvasni, bár nem mindegy, hogy az ember melyik életszakaszában kezd bele.
Mesterházi Zsuzsa véleménye:
Méltán világhírű iró Márai,és méltán világhírű ez a mű.Rendkívül egyszerű a történet:két jó barát-egy közös szerelem.Eljött az idő, amikor találkozniuk kellett, meg kellett ismerniük a valóságot, szembe kellett nézni a múltjukkal, cselekedeteikkel.Barátság,szerelem,tragédia,és ami örök:az emberi szeretet.
buzavirág véleménye:
Első könyvem Máraitól, egy ideje már terveztem, hogy olvasok tőle. Azt hiszem jó, hogy nem korábban olvastam, nem tetszett volna. Maga a történet szívszorító, mély érzelmekkel teli, na és ott van Nini imádtam , de a negyvenegy év súlya, ami a Tábornokra nehezedik, a válaszok keresése borzasztóan nyomasztó, lehangoló. Talán pár év múlva újraolvasom.
Kiss Anikó Sarolta véleménye:
Kicsit nehéz elmondani azt, amit a könyvvel kapcsolatban érzek. De talán röviden: elgondolkodtató, megrázó és csodálatos.
Mit is jelent a barátság? Hol is van a határ szeretet és útálat között? Mi is egyáltalán az egyik és mi a másik? És mi a hűség? Mi az, ami fontos az életben, és mi az, ami csak annak tűnik? Ezeket, és még sok mindent azt hiszem át kell értékeljen az, aki elolvassa ezt a művet. Mert szerintem ezt nem lehet „csak olvasni”. Nem engedi meg, hogy ne gondolkodjunk el. Végre egy kötelező, amire azt mondhatom, hogy le a kalappal, ez jó volt, ezt szerettem, ettől több lettem.
A fontos kérdések feszegetése és magyarázata mellett a történet is jó. Tetszett, ahogy szépen lassan kiderülnek a dolgok, összeáll egy kép, de mégis csak a végén kerül minden a helyére. Akkor viszont tényleg minden. Egyetlen egy nyitva hagyott kérdést leszámítva persze…
Rúzs-Molnár Nelli véleménye:
Érdekes könyv. Úgy érzem, hogy egy pár év múlva még el kell olvasnom, hátha jobban megértem a történet lényegét. Nagyon aprólékos, részletes munka (főleg a tábornok meséjét részletezi). Értem, hogy miért tetszik annyi mindenkinek. Ez egy tipikus olyan könyv, aminek letétele után az ember elgondolkodik. Márai csodálatosan érzékelteti a műben, hogy számára milyen is az igaz barátság.
Ungvári Ágnes véleménye:
Sajnos, az Utas és holdvilághoz hasonlóan ez a könyv is élethelyzetemnél fogva nagyon rossz időben talált rám, ezért nem tudom/tudtam kellő mértékben érdemei szerint értékelni, átérezni, és így nem is annyira tetszett. Érdekes volt, hogy gyakorlatilag egy ember hosszú, egy egész életen át fogalmazott, majd egy teljes éjszakán át előadott monológja során, hogy rajzolódik ki három ember élete, érzelme, oly pontosan, mintha a másik kettő is megnyílna előttünk. Egyszerre vagyunk biztosak benne, hogy igen így történt, így fogvacogva, dermedten remegtek a lelepleződés miatti félelemtől, miközben elégtek a lobogó szenvedélyükben, de mégis ott marad az ember szívében egy pici kétely, mely hangosan, sírva könyörög, hogy szólaljon meg a másik is, próbálja bizonyítani jogát erre a nagy szerelemre. De csöndben marad, mert az árulás alól nincs szó, mi felmenthetne.
Mégis, úgy látom, ez a három a gőg, a gyávaság, a némaság felületén kicsorbult élet tékozlás. Nem tudom, hogy ezek az emberek a felvállalás bátorságával és büszkeségével, a gőg megtiprásával, az önbecsülés eldobásával, sok sok beszéddel lehettek-e volna boldogok. Részben igen, gondolom, részben pedig az árulás tőre mindhármuk szívében mély, begyógyíthatatlan sebet ejtett volna.
Szekeres Sándor véleménye:
Ahhoz képest, hogy mekkora klasszikusnak tartják, én nem voltam tőle elragadtatva. Eddig is úgy voltam vele, hogy Márai naplói kordokumentumként értékesebbek, mint az irodalmi művei és ez most sem változott. Ettől függetlenül tetszett, de nem lesz kedvencem.
Bácsfalvi Soma véleménye:
Nagyon tanulságos könyv szerintem benne van nagyon sok alap becsületbeli dolog és én ezt biztosan kötelező olvasmánynak tenném mert ebből lehet tanulni és nagyon érdekes is. Tipikusan olyan könyv ami után még gondolkodni kell. Ajánlom mindenkinek !
Sándor Bernadett véleménye:
Gondoltam kezdésnek egy rövidebbet veszek a szerzötöl... de ezzel is megküzdöttem (jó értelemben) mert nem holmi könnyed 100 oldalas novella, hanem rendesen végig kell rágni magunkat a mondatokon. Néha már kicsit túl sok volt számomra a kifejtés, az aprólékosan megfogalmazott helyzetleirás, de az irodalmi és müvészi értéke nagyon magas.
Készitem magam a következöre regényre. Néha zavart, hogy a vendég nem mondott semmit válaszként.
Végvári Edina véleménye:
Ez az első könyv, amit Máraitól olvastam, de valószínűleg nem az utolsó. Egy pillanat alatt megértettem, miért is rajonganak annyian a műveiért. Ezt a történetet hihetetlenül aprólékos leírások, jellemábrázolások színesítették, melyek részletességük ellenére sem voltak unalmasak, sőt! A tábornok hosszú, tényszerű monológja és vendége alig egy-két szavas közbevetései révén pedig olyan beszélgetésbe csöppentem, ami folyamatos feszültség alatt tartott. Hűség és árulás, barátság és szerelem. 41 évnyi indulat, mely egy eltökélt, bizonyosságot kereső, idős férfi mellkasát feszíti. 41 évnyi bűntudat, ami az áruló barát lelkét nyomja. Két kérdés, melyeket fel kell tenni. Bevallom, én más végkifejletre számítottam... de aztán rájöttem, hogy ez pontosan így volt jó!
Sulik Barbara véleménye:
Két férfi, egy barátság és egy nő. Más kor, más idők, más erkölcsök, más társadalmi beidegződések. 41 év várakozás egy mindent eldöntő beszélgetésre, amely inkább belső utazás, sem mint párbeszéd. Olvasása közben tiszteletet éreztem a könyvben szereplők iránt, a tábornok iránt, és a szeretők iránt is. Gyönyörűen végigvezetett történet, nagy belső monológgal, bölcsességgel, személyiségfejlődéssel, érzelmekkel és minden kétség, kétely felfejtésével.
Beke Kincső véleménye:
Márai hivatalosan is az egyik kedvenc írom lett. Hihetetlen, hogy bármelyik oldalon nyitom ki, bármelyik könyvét, mindig találok egy olyan igazságot, amit ha tehetném, megtanulnék kívülről, és a városban futkorászva üvölteném őket. De mégsem tanulhatok meg egy egész könyvet, szóról szóra. Elgondolkoztam bizony én is e könyv olvasása közben arról, hogy kik is az én igazi barátaim, kikre is számíthatok igazán. Igazán jó könyv.
Kolozsi Etelka véleménye:
A könyvet olvasva, önkéntelenül is elgondolkodik az ember a saját életén. Barátságról, hűségről, kitartásról, megcsalásról. Zseniálisan mutatja be Márai a letünt kor eszméit képviselő hű barát, és a hűtlen, áruló közötti indulatokkal teli viszonyt. Az őszintének hitt, mély barátság egy végzetes árulás miatt megszakadt. Még ha évtizedek is teltek el azóta, a becsület azt kívánja, hogy tisztázzák egymás közt a történteket. Az utolsó közös vacsora után az éjszakába nyúló beszélgetés végén, amikor a gyertyák már csonkig égtek, Henrik 41 évi bizonytalanság lezárásaként feltette kérdését Konrádnak...
Kovács Éva véleménye:
A legelső regény, amit Máraitól olvastam, de úgy gondolom, hogy jobbat nem is választhattam volna tőle. Nagyon emberi a történet, sok olyan dologra rávilágít, amin sokan csak életük alkonyán gondolkodnak el. Habár szomorúan fejeztem be, mégis úgy éreztem, adott valamit, több lettem tőle. A legszomorúbb talán nem is Konrád 41 évvel azelőtti árulása, hanem az, ahogyan az utolsó találkozásukkor elárulja Henriket: azzal, hogy nem felel a kérdéseire, és nem is akar neki semmit sem mondani. Ha akarta volna, barátja szavába vágva elmondja, ő hogyan élte át a történteket. De nem tett így, és szerintem ezzel végleg elárulta őt.
Berényi Rózsa véleménye:
Ez az első Márai regény,amit elolvastam.Egy nagy monológ,de könnyű volt olvasni,talán az író stílusa miatt.Nem tudok egyetérteni az alábbi megállapítással:"egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti."Az első világháború véget ért,szétesett a Habsburg birodalom,Oroszországban forradalom volt.Ezek a tények nem változtattak azon,hogy a tábornok gazdag földesúr volt,és az is maradt.A barátja szegény volt,és a saját erejéből boldogult.A tábornok és felesége nem voltak egymáshoz valók,más volt az érdeklődésük.Nem azért csalta meg a barát és a feleség a tábornokot,mert szétesett az erkölcsi értékük.A boldogságot keresték,biztos,hogy rövid időre meg is találták,aztán mindennek vége lett.Tragédia mind a három ember sorsa."Mikor hűséget KÖVETELÜNK,akarjuk-e,hogy a másik boldog legyen?S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog,szeretjük-e azt,akitől hűséget KÖVETELÜNK?"A követel szó,hűen tükrözi egy gazdag ember erkölcseit.Ez ma ia így van,egy gazdag ember erkölcseitől nagyon sok szegény ember sorsa függ.
Albert Anna véleménye:
Ez egy remek darab, az egyik legjobb amit valaha olvastam. A ki nem mondott szavak, a fel nem tett kérdések mind, mind aktualitásukat veszítik amikor eljön a leszámolás, a végső beszélgetés ideje. Az idő távlataiban,az egymáshoz tartozás, az egymás ellen elkövetett " bűnök " fényében a végén már nem számít semmi, mert megváltoztatni már nem lehet. Ennek a történetnek egy nyertese van, az olvasó, aki a könyv hatására talán felülvizsgál pár dolgot, az élet értelmének a sorrendjében.
Kovács Anikó véleménye:
"Megszűnt", "felbomlott" egy világ. Megszűnt, felbomlott vele együtt az emberi tisztesség, hűség, becsület. Mindazon értékek, amelyek jellemezték a két világháború előtti életet.

A legsúlyosabb történt két jó barát életében: az egyik megcsalta a másikat. A tábornokot Konrád. Egy éjszaka, 41 év után, a két volt barát találkozik. 41 év elmélyült gondolatait közli a tábornok a már idős Konráddal. Nem tudnak meg semmi bizonyosat a tettről (megcsalás, gyilkos szándék), mi se.

Mi is inkább a bizonytalanságot választanánk, mint elveszteni minden hitünket a legjobb barátunkban.
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
Egyetlen éjszaka története, azé, amikor találkozott újra a két régi barát és azé a napé, amikor a vadászat történt anno 1899-ben, 41 évvel a találkozás előtt. Sok mindent meg lehet tudni és érteni a visszaemlékezésekből: a Tábornok szüleinek jelleme, Konrád származása, a barátságuk születése... Márai úgy fogalmazza meg ennek a barátságnak a lényegét, hogy több, mint egyszerű testvérek, több, mint bajtársak, mert férfi és férfi közötti barátságban mindig van valami magasztos, titkos, mások számára érthetetlen. És ezt árulja el Konrád és Krisztina.
Érdekes, hogy a könyv második fele tulajdonképpen monológ. A Tábornok monológja. Kibeszéli magából a vadászat hajnalán történteket, a napközbeni eseményeket és a másnap reggel megdöbbentő észrevételét, hogy Konrád elszökött. Kibeszéli magából az elmúlt negyvenegy évben benne felgyülemlett fájdalmat, sértettséget, kínlódást, gyötrelmet, amit megélt. Nem egy dühös férfi vádjai már ezek, hanem egy aggastyáné, aki megérlelte magában a történteket, újra és újra átélte és válaszokat is kapott rá 75 éves korára így vagy úgy.
Nem azt kérdezi, hogy meg akarta-e ölni akkor hajnalban a barátja, vagy hogy megcsalta-e őt Krisztina.... Márai nagyon szépen érzékelteti, hogy a Tábornok már kapott választ ezekre a kérdésekre. Pl. Krisztina reakciója ennyi volt, mikor Konrád házához ért: "Elszökött. Gyáva volt." Ebből a Tábornok mindent megértett.
Két rész tetszett nagyon a könyvben.
Az egyik, ahogyan "megtisztelik" Krisztina emlékét és nem nyitják ki a naplóját. A másik, mikor a beszélgetés végén a Tábornok azt kérdezi Konrádtól, hogy nem az volt-e egész életük értelme, hogy megismerték és mind a ketten szerették Krisztinát. "Nem ez volt-e életünk igazi tartalma, ez a kínos vonzás egy nőhöz, aki meghalt?"
Kis-Szótér Andrea véleménye:
Márai igazi zseni, annyira szépen ír, nagyon szeretem a könyveit, ez az egyik kedvencem tőle. Az igaz barátság, a szerelem könyve, nagyon sokszor meghatott és megkönnyeztem, de én már csak ilyen szentimentális könnyedző típus vagyok. Tökéletes mű, ami gondolkodásra, elmélyülésre sarkall.