ADATLAP
A hétfő szombaton kezdődik
...
Keresztes Zsuzsa véleménye:
A ​varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.
Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.

A Sztrugackij fivérek a hivatali bürökrácia útvesztőinek beható ismeretében kacagtató szatírát írtak az irathalmokba fúló emberi fantázia lázadásáról. A regény most először jelenhet meg csorbítatlanul, teljes egészében, és hányatott keletkezésének krónikáját exkluzív szerzői utószó taglalja.
Semegi Ágnes véleménye:
Jó könyv, de egy kicsit zavarba ejt. Egyrészt volt benne csomó minden, ami nagyon tetszett. Főleg az első rész (láz)álom-szerű jelenetei, a címét váltó könyvvel és egyéb megmagyarázhatatlan eseményekkel/dolgokkal, amik után én is csak kapkodtam a fejem, mint Privalov, és komolyan vártam, hogy itt valaki fel fog ébredni: vagy ő, vagy én. Ugyanakkor a második-harmadik rész nem igazán kötött le. A másodiknak voltak szórakoztató jelenetei, az ötvenfejű Briaréósz szabályosan belopta magát a szívembe, de igazából olyan volt, mint valami tárlatvezetés, a harmadik pedig mintha életképek gyűjteménye lett volna egy Kutatóintézetből.
A könyv remekül parodizálja a tudományos világot, és csak néha éreztem rajta, hogy bizony már több mint ötven éves, ennek ellenére sajnos nem lett kedvenc.
Ungvári Ágnes véleménye:
Először is megjegyzem, ezt a könyvet ajándékba kaptam, magam sosem választottam volna a fülszöveg alapján, annak ellenére, hogy a cím ígéretesnek hangzik. De ha már a polcomon volt, akkor gondoltam elolvasom. Rossz gondolat. Kínszenvedés volt, örültem, hogy ha egyhuzamban el tudtam olvasni 20 oldalt. Nem nagyon szeretem ezt a fajta abszurd humort, és úgy látszik a szatíra sem az én műfajom. Az egész számomra meglehetősen zagyva volt. Az osztályok megnevezése, ill. a beszélő nevek azért találóak, és viccesek voltak, de több nem volt, ami tetszett volna.