ADATLAP
A hóleány
A telepes Jack és Mabel kemény munkával és szigorú beosztással nyugalmas életet teremtett magának az 1920-as évek Alaszkájának vad vidékén. És még mindig nagyon vágynak egy gyermekre, pedig erre már semmi esélyük. Ez sem csökkentheti azonban az egymás iránt érzett erős szeretetüket, és amikor leesik az első hó abban az évben, pillanatnyi ötlettől vezérelve, játékból építenek egy hógyermeket. A hókislány másnap reggelre eltűnik - de apró lábnyomok maradnak utána a hóban. A rá következő hetekben mindketten látni vélnek egy szőke kislányt az erdőben, de még egymásnak sem merik elmondani, attól félve, hogy csak rég eltemetett reményeik csalják meg őket.
Aztán a kislány, aki Fainának nevezi magát, megjelenik a küszöbükön. Kicsi és törékeny, mintha egy tündérmeséből lépett volna elő: egy vörösróka társaságában vadászik, hóvihar támad a nyomában, és titokzatos módon sikerül életben maradnia a kegyetlen alaszkai vidéken. Miközben Jack és Mabel próbálja megérteni Fainát, úgy megszeretik, mintha a saját gyermekük lenne. De ezen a gyönyörű, vad helyen a dolgok csak ritkán azok, aminek látszanak, és amit végül megtudnak Faináról, az valamennyiüket megváltoztatja....
Bubu Maczkó véleménye:
Téli gyerekként mindig is imádtam a jeget, a havat, a friss, csípős hideg levegőt, ami átjár. A legtöbb jó dolog télen történt velem, így mikor megláttam ezt a könyvet, nem bírtam ellenállni. Nem igazán szoktam csak borító alapján könyvet választani, de örülök, hogy ezúttal kivételt tettem. Eddig ehhez hasonló könyvet még nem olvastam.
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
Kedves, szívmelengető történet...a borító érdekesre sikerült, a könyvben több a helyesírási hiba...de a könyv izgalmas, magával ragadó!
Én biztosan nem választottam volna otthonomnak Alaszkát...de ez a szép a könyvekben, elrepítenek bennünket olyan tájakra, ahová sohasem mennénk magunktól...Megismerhettem az igazi telet...összebarátkozhattam a szereplőkkel....Csodálatos könyv, jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Sike Judit véleménye:
A könyvet csak egy kihívást miatt olvastam el, így nagyon féltem tőle hogy fog e tetszeni. A leírás alapján érdekesnek tűnt, inkább mesének, mint komoly regénynek. Jack és Mabel hihetetlenül szerethető idős házaspár, akik gyermek nélkül élik mindennapjaikat Alaszka vad vidékein. Átragadt rám a hangulata, először bemutatja, hogy mennyire kilátástalan két magányos ember élete, mennyi küzdelemmel kell szembenézniük, és belesavanyodnak, belefáradnak. A hó hozott enyhülést, szeretetet, szerelmet, új erőt és boldogságot kettejük kapcsolatába. A hókislány építése újra összekovácsolta a két szereplőt, és attól kezdve a gyermek körül forogtak a gondolataik. Először azt hittem, valóban csak egy látomásról van szó, mivel csak ők ketten látták a gyereket. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy hogy élhet így egy gyermek, magában. A történet vége egyben csodálatos és elszomorító. Valahogy éreztem, hogy ez lesz belőle, és igazából talán így a legjobb mindenkinek.
Pencz Bernadett véleménye:
Kicsit féltem nekiugrani, aztán szinte sajnáltam, hogy nem tudom továbbolvasni.
Fantasztikusan szépen megírt történet és maga a történet nem is egyszerű. Elgondolkodtató írás egymás iránti és mások iránti ragaszkodásról, mi a miénk, mi nem, és hányféleképpen lehet mégis családunk. És mi is igazán az elengedés...

És bár rengeteg a leíró rész, de olyan gazdag szókinccsel teszi mindezt az író, hogy szinte én magam is éreztem magam körül a természetet, a hópihéket....
Balázs Bea véleménye:
A történet Alaszkában játszódik az 1920-as években, a telepesek nehéz életét mutatja be. Igazából ez motivált, hogy elolvassam. Aztán egyszer csak, számomra váratlanul, mert nem vettem komolyan a fülszöveget, átcsapott fantasy-regénybe, és egy mese kezdett kibontakozni. Nem vagyok az a felnőttmeseolvasós fazon és nem is lesz ez a kedvenc könyvem, de biztosan emlékezni fogok rá. Gyönyörűen megírt szöveg, nem csoda, hogy Pulitzer-díjat kapott az író. Melankólikus, lassan, puhán, csendben hullámzik a történet, akár a hóesés. Kizárólag téli olvasásra ajánlom, bekuckózva, gyapjúzoknival! -:)
Hadd bosszankodjak azonban ismetelten a magyar borítók színvonalán, vagy annak hiányán. Az eredeti angol nyelvű kiadás borítója szerintem tökéletes, mind hangulatában, mind pedig a történethez való hűségében. A magyar ezzel szemben egy giccses rondaság, ez alapján csoda, hogy bárki is megvette a regényt. Tuti nem olvasta a borítótervező a könyvet, valószínűleg azt mondták neki, hogy legyen rajta hó, meg gyerek, meg róka. Hát, lett. De miért nem lehet átvenni az eredetit, ha az jó??
Balázs Bea véleménye:
A történet Alaszkában játszódik az 1920-as években, a telepesek nehéz életét mutatja be. Igazából ez motivált, hogy elolvassam. Aztán egyszer csak, számomra váratlanul, mert nem vettem komolyan a fülszöveget, átcsapott fantasy-regénybe, és egy mese kezdett kibontakozni. Nem vagyok az a felnőttmeseolvasós fazon és nem is lesz ez a kedvenc könyvem, de biztosan emlékezni fogok rá. Gyönyörűen megírt szöveg, nem csoda, hogy Pulitzer-díjat kapott az író. Melankólikus, lassan, puhán, csendben hullámzik a történet, akár a hóesés. Kizárólag téli olvasásra ajánlom, bekuckózva, gyapjúzoknival! -:)
Hadd bosszankodjak azonban ismetelten a magyar borítók színvonalán, vagy annak hiányán. Az eredeti angol nyelvű kiadás borítója szerintem tökéletes, mind hangulatában, mind pedig a történethez való hűségében. A magyar ezzel szemben egy giccses rondaság, ez alapján csoda, hogy bárki is megvette a regényt. Tuti nem olvasta a borítótervező a könyvet, valószínűleg azt mondták neki, hogy legyen rajta hó, meg gyerek, meg róka. Hát, lett. De miért nem lehet átvenni az eredetit, ha az jó??
Kissné Bugyi Vivien véleménye:
Nincs megfelelő irodalmi tehetségem ahhoz, hogy szavakba öntsem a gondolataimat erről a könyvről. Egyszerűen megkérdőjelezhetetlen a jogosultsága a Pulizter-díjra, és minden szó, amit leírok durvának és méltatlannak tűnik azután az irodalmi költőiség után, ahogy a szerző életre keltette ezt a történetet.
Az első mondattól kezdve folyamatosan változott a véleményem, hogy mi lesz a központi téma, s mire kialakult volna egy elképzelésem a történet további folyását illetően, történt valami, ami más mederbe terelte az egészet. Egy öngyilkos nő egyedül maradt férjéről fog szólni? Egy elveszìtett gyerek miatti depresszióról? Egy bánatból született képzeletbeli lànyról?
Hihetetlenül keveredik a meseiség a valósággal, ami olyan gyönyörű tájleírásokkal és emberi karakterekkel párosul, ami számomra letehetetlenné tette a könyvet. A mese a mesében még különlegesebbé varázsolta a történetet, ahogy a szinte utolsó pillanatban felszínre kerülő szerelmi szál is.
Erős, határozott és mégis életszerű női karakterek jelennek meg a történetben, ami kimondottan felüdìtő volt a mai divatos főhősnők után.
Nyugodt hangulatú, igazi téli kuckózós könyv, ami olvasása közben szinte még én is képes voltam meglátni a tél szépségét. Látszik, hogy az írónő nem csak légbőlkapott sztorit fest le, hanem biztos vagyok benne, hogy korhűen írja le a század eleji új életet kezdő emberek viszontagságait Alaszkában.
Éliás Klaudia véleménye:
Nagyon szép, megható történet. Nem ilyen véget vártam, végig azt hittem, hogy kiderül a nagy titok, de ezzel a befejezéssel lett igazán mesebeli. Volt egy része a könyvnek, ami nekem kicsit "gyors" volt, nagyon röviden, tömören érzékeltette az írónő az idő múlását, mikor az elején alig haladtunk. Jobb lett volna, ha több dolgot megtudunk a szerelmesekről, valamint az esküvő előtti-utáni időszakról. Kicsit furcsa volt ugyan még, hogy milyen nyersen szemlélteti a vadászatot az írónő, valahogy nem illett bele a történet "szépségébe". Mindenesetre tetszett a könyv.
Agócs Mónika véleménye:
Szép történet, könnyed, olvastatja magát. Az egyik legszebb jelenet a hókislány megépítése, de a vadászattal kapcsolatos részek is érdekesek voltak. Általában nem szeretem a leírásokat, de itt kifejezetten tetszettek. Majdnem kedvenc lett, de a vége nagyon nem tetszett. Miért kellett egy ilyen jó történet végét elrontani?
Kuzmann Attila véleménye:
Nagyon szép történet, nagyon költői és érzékeny. De egészen a végéig nem értettem, miért is kapott ezért Pulitzer-díjat az írónő. A végén lévő, félig lebegtetett, félig elkent befejezés miatt. Vigyázat, spoilerezés következik.

Egy kicsit erőltetve, túl sokat emlegették Sznyegurocskát (akit öröm volt viszontlátni gyermekkorom orosz népmeséiből), és túlságosan arra koncentrált Mabel "anyó", hogy milyen sokféle módon lehet tragikus vége eme mesének. Mabeltől, mint borongós, tragikumra hajló személyiségtől ez érthető volt. Eowyn Ivey-től, az írónőtől viszont nem. Egészen a végéig hajladozik a szépirodalom és a mese-fantasy műfaj között, csak a végén dönti el, merre is megy... Ez a műfaji bizonytalankodás hozta neki a Pulitzert, a zsűri bizonyára úgy látta: "Nahát, de gyönyörű, meseszerű szépirodalom!", és ezt díjazták. Tévedtek. Ez egy tündérmese ugyanis, amit lebegtettek kicsit a "lehet, hogy mégis valódi" felé, míg végül beleerőltettek klasszikus formába... mint a Hamupipő nővérei, amikor levágták a sarkukat hogy beleférjenek a cipőbe... csak most megkapták jutalmul Pulitzer királyfit a csalásért! És nem csak az beszél belőlem, hogy utálom a szépirodalmat, mert az csak bő lére eresztett szenvedéstörténet, aminek a végén az olvasó úgy kapja el a katarzist, mintha kanyarót...
Az írónő egyértelműen tehetséges, joggal kapott nagy elismerést, de a végét öszecsapta. Mintha elfáradt volna, és nem jutott eszébe több kaland; megpróbálkozott még egyszer a többféleképpen értelmezhetőség trükkjével. Ettől függetlenül csodálatos könyvet írt, könnyeden, költőien suhanhattunk vele a kemény és gyönyörű, havas tájon. A szereplők mélységeikben jól kidolgozottak, mindig egyre többet, mindig más és más oldalukat ismerhettük meg, kivéve Faináról, róla szinte semmit
Ecseri Mariann véleménye:
Csodálatos könyv. Alapjában véve nem szeretem a vadászattal kapcsolatos leírásokat, könyveket. Ennek ellenére itt nem éreztem az ellenszenvet, amit a hasonló helyzetekben szoktam. A szereplők kedvelhetőek voltak, a kedvencem Esther volt, aki annyira közvetlen és magával ragadó, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne egy szomszédhoz beállítani, és átvenni a konyhája felett átvenni a hatalmat. A történet pedig magával ragadó. Faina a legszabadabb tündér/lány. Csak ajánlani tudom.
Vajda Kitti véleménye:
Mai napig nem tudom eldönteni, hogy Fainát valós emberként kezeljem-e. Én is kétségek közt őrlődtem, ahogy az idős házaspár is, mert egyik pillanatban még együtt vacsoráztak, utána a lány hónapokra eltűnt. Mégis nagyon kedves, szeretetteljes történetet olvastam el, amely megmutatta, milyen, amikor egy hőn áhított álom – ami már veszni látszott – valóra válik. Keserédes érzés fogott el, amikor Faina végleg elment, ugyanakkor az epilógus megnyugtatott, hogy a kis Jaynek semmi baja, és mindenki boldog a veszteség ellenére. Lehet, hogy nem is Faina volt a házaspár ajándéka, hanem a lány által adott kisfiú, akit saját gyermekükként nevelhettek fel Mabelék.
Silye Tibor véleménye:
A véletlen kapcsán találtam rá erre a könyvre, de nem is lehetett volna nagyobb szerencse. Fantasztikus olvasmány, és az sem véletlen, hogy a szerző Pulitzer – díjat kapott érte. Nem tudom pontosan, hogy mi az, ami megfogott a kötetben, de van benne egy harmónia, amely végigvonul az egész cselekményen. Hangulatos olvasmány, és Alaszka zord világa is úgy jelenik meg nekünk, mintha a világ legszebb helye lenne. Érezzük, hogy mindentől távol van, és kb. a semmi közepén, de a szereplőknek mégis ez a legboldogabb hely, és a világ közepe.
Mindezek mellett a történet sem hétköznapi. Nagyon megható, és magával ragadja az olvasót a kíváncsiság, hogy honnan is jött Faina, és mi fog vele történni. A regény ugyanis több évet ölel fel, és nem csak egy rövidebb időszakot.

http://discussion.blog.hu/2015/10/05/egy_pulitzer_dij_egy_elso_regeny_utan
Farkas Ágnes véleménye:
A könyv borítója tűnt fel először, utána olvastam el a tartalmát és eldöntöttem, hogy ezt el kell olvasnom. Szívszorító történet, én legalábbis végigszomorkodtam majdnem az egészet, eléggé megviseli az embert. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy kiválasztottam. Az volt a furcsa, hogy az elején nehéz volt Mabelt és Jacket idősebbnek elképzelni, de ahogy haladt a történet, már ment. A Faina felbukkanása előtti éjszaka, mikor megépítik a hókislányt, varázslatos része a könyvnek, de alapvetően az egész könyv varázslatos. Nem lehet eldönteni, hogy Faina tényleg hótündér vagy igazi ember, talán kicsit mindkettő. Ajánlom mindenkinek, kivétel nélkül, mert nem fognak csalódni benne.
Kolop Vanda véleménye:
Az egyik legjobb könyv, amit az idén olvastam. Nem tudtam eldönteni, hogy Faina egy tündér vagy hús-vér ember. Annyira emberi és emberfeletti volt egyszerre. A végkifejlet nyilvánvaló volt, nem egy feleség típus, nem tud négy fal között élni. Igaz nyitva maradt, hogy elment vagy eltűnt, úgy, ahogy évekkel korábban felbukkant.
Horinka Zsuzsanna véleménye:
Tündéri történet a vágyakról, odaadásról, szeretetről, ragaszkodásról. Megragadó könyv, mely az alakszai telek zordságával szöges ellentétben igazán szívet melengető. Jack és Mabel egyből belopták magukat a szívembe, Faina pedig egyszerűen elvarázsolt. Gyönyörűen leírt tájleírások, részletes jellemrajzok, és igazán változatos szóhasználat. Ez utóbbiért mindenképp megilleti a köszönet Bori Erzsébet fordítót.
Csákics Krisztina véleménye:
Naná, hogy Pulitzer-díjas! Annyira nem szeretem a hideget, erre jön egy könyv, ami Alaszkában játszódik, annak is a leghidegebb hónapjaiban, ez az én formám. És mégis, rabul ejt, nem csak a történet, ami nagyon szép, hanem a részletes tájleírások, az állat- és növényvilág ábrázolása, valamint a vadon népének bemutatása is. Néhol nagyon realista részletekbe megy az író, de így kerek az egész. Tetszett a mesekönyv motívummal bejövő misztikus részletek kidolgozása is, ettől válik számomra egyedivé és felejthetetlenné. Hibátlanul megírt, csodaszép történet (vigyázat, megsirat). Nagyon ajánlom ezt a könyvet, fiatal olvasóknak is! 10/10 pont. (02.09.)
Fekete Annamaria véleménye:
En is a tobbiek leirasa alapjan dontottem ugy, hogy elolvasom ezt a konyvet, es nem bantam meg. Gyonyoru tortenet a szeretetrol, az elet kuzdelmeirol egy olyan tajba ekelve, ami ugyan nagyon tavol all tolem vadsagaval es hideg eghajlataval, megis vonz, szivesen ellatogatnek oda vendegkent nehany napra, talan hetre.
A szereplok igazi hus-ver, melyen erzo emberek, akik sokszor sulyos sebeket rejtegetnek, a kuzdelmes mindennapokba menekulnek szivfajdalmuk elol. Faina persze felig-meddig mesebeli figura, de a szive neki is meleg, emberi. Arad belole valami osi vadsag, ami minden bizonnyal tulelesert kuzdo oseink sajatja volt. Ez is olyan, kint az alaszkai taj - taszit, megis van benne valami megkapo szabadsag, tisztasag.
Az irono stilusa magaval ragado, egy nagyon jol megirt murol van szo. Minden percet elveztem ennek a keseredes utazasnak.
Shining Eyes véleménye:
Egy nagyon bájos orosz népmese szeretnivaló feldolgozása. Egy idősödő házaspár Alaszkában, az első telepesek között. A hegyek, az erdő és a tél varázsa. Mesebeli képek racionális háttérrel.
Szabadság. Szerelem. Hit. Remény. Csoda.
Szigetiné Harangozó Anett véleménye:
Nagyon magával ragadó a történet. A szereplők jelleme kidolgozott, hozzám leginkább Mabel karaktere állt a legközelebb. A tájleírások nagyon szépek voltak, és bár nem szeretem a telet, mégis egyszer-kétszer ott lettem volna magam is. Végig a "happy end" befejezésben reménykedtem, pedig ehhez a könyvhöz pont ez a befejezés illett. Így egészben nagyon jó volt.
Zaják Julianna véleménye:
A könyv olvasása közben megelevenedett előttem az alaszkai táj zord szépsége, a telepesek embert próbáló élete. Szinte éreztem a csontig hatoló hideget, a vad szelet, és a kristály tiszta hegyi levegőt. Az idősödő házaspár az emlékek elől menekülve, a feleség javaslatára Alaszkába költözik. Az idő múlásával, ha nehezen is, de be kell látniuk, túl idősek ehhez a kemény életmódhoz. Büszkeségüket feladva, elfogadják vidám és népes szomszéd család segítségét. Ezzel nemcsak az első legnehezebb telet élik túl, de barátokra lelnek, és újra nyitnak egymás felé is. A varázslatos kislány megjelenésével, újra beköltözik szívükbe a boldogság. A kislány számomra először meseszerű, majd kicsit valóságos alakot ölt, a történet végére ismét meseszerűvé válik. A könyv szereplői közül Esther vidámsága, talpraesettsége, lendülete tetszett a legjobban. Biztos vagyok abban, hogy egy idő múlva újra olvasom a könyvet, mert gyakorlatias énem nehezen fogadja be a történet végét. Jelenleg még rágódom rajta!
Koszorus Zsuzsanna véleménye:
Jó értelemben vett tündérmese, egy valódi orosz mese feldolgozása. A történet magával ragad, olvastatja magát, a szereplők nagyon szerethetőek. Szép, varázslatos, kicsit szomorú történet a szeretetről, ragaszkodásról, reményről, vágyakról, küzdelmekről. Hol húzódik a határ valóság és varázslat/álom között?
Bartosné Móni véleménye:
A többiek leírásából vettem az ötletet az elolvasásra. Eleinte nehezen barátkoztam vele, kicsit lazítanom kellett a saját görcsösségemen, elvárásomon. Könnyedebben hozzáállva, lebilincselő történet kerekedett ki belőle, minden karaktert megszerettem.
Berényi Rózsa véleménye:
Nagyon tetszett a mese,mert gyönyörű mese volt.Az írónő leírásai Alaszkáról,az erdei életről,magával ragadóak.Az emberek jellemzése,a kemény munka ellenére az életszeretetük,egymás megbecsülése,elgondolkodtató.A regény vége,hogy esik a hó,engem reménységgel töltött el,hogy visszatér a lány,az anyuka.Képzeletben tovább szőttem a mesét,hogy minden télen nagyon boldogan élnek.
Ligeti Zsuzsa véleménye:
Mese. Gyönyörű leírások, remek szereplők. Sok szép gondolat az emberi életről, szeretetről, önfeláldozásról. Mégsem szentimentális. remek olvasmány, végig kitart a mesés hangulat.
Sz. Tímea véleménye:
Ez egy elgondolkodtató könyv életről, kapcsolatokról, küzdésről, és arról, hogy soha nem szabad feladni... A történet lassan csordogált, és nagyon-nagyon szép, érzékletes leírásokat adott Alaszka tájairól. Szerettem :)
Zuzan Éva véleménye:
Jó példája annak, hogy sosem késő újra kezdeni, és talán némi csoda is megeshet az emberrel. Faina kicsit túl titokzatosra sikerült, szerintem, olyan hirtelen, mint ahogy belépett a történetbe, olyan hirtelen el is tűnik.
Szabó Gabriella véleménye:
Kicsit félve vágtam neki ennek a könyvnek, mert nem igazán tudtam hova tenni magát a történetet. Olvasás közben is volt egy mélypontom, de ezen átlendülve nem bántam meg végül, hogy elolvastam. Egy igazán új élménnyel gazdagodtam.
Dobi Heni véleménye:
Nagyon tetszett, az első kettő "része", de a harmadik nekem már nem kellett volna. Szép történet, és kedves is, és varázslatos. Az ember siklik a betűkön, és észre sem veszi, hogy már mennyit elolvasott belőle.
Jó volt, ahogyan a főszereplők újra egymásra találtak, hogy a férfi végre lélekben is megerősödött, hogy újra boldogok lettek, nem beszélve Bensonékról, azon belül is Esther, aki egy különálló személyiség! Nagyon bírtam.
A lány lassan felnő, igazából, még mindig nem lehet tudni, hogy valójában kicsoda/micsoda is ő, de éppen ettől jó, szerintem. Csak azt sajnáltam, hogy a könyvön belüli harmadik részben, ez elveszti a varázsát. Számomra legalábbis.
Jó könyv, könnyed, olvastatja magát, és nagyon sokat megtudunk az akkori életről, Alaszkában. Csak ajánlani tudom.
Bétéri Barbara véleménye:
Egy nagyon szép történetet olvashattam az újrakezdésről és a szerelemről. Még sosem jártam Alaszkában, de a könyv segítségével tökéletesen el tudom képzelni milyen lehet és milyen lehetett az 1920-as években.
Egy megható és szerethető történet, mindenkinek csak ajánlani tudom.