ADATLAP
A könyvtolvaj
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.

Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT....
Barina Gábor véleménye:
Az elején nehéz volt felvenni a halál fonalát, de lassacskán megszoktam, sőt érdekesnek találtam. Maga a történet önmagában is megállja a helyét, de ettől egy kicsit más a könyv. A nagy kaszás narrátori szerepben, elmondja a véleményét a könyvben szereplő történetről, helyzetekről; mintha ott ülne melletted és veled együtt olvasná a könyvet.
Tünde véleménye:
Zseniális könyv,előbb olvastam utána néztem meg a filmet, egyikben sem kellett csalódnom. Már már szépirodalmi magasságokba ír Zusak, nagyon tetszik az egész könyv stílusa.A háború poklát is olyan módon ábrázolja,hogy szinte ott érzem magam,sokszor összeszorult a szívem amikor a gyerekek szemszögéből láttuk a háború mocskát. Érdekes perspektíva a halál is mint elbeszélő.Az elején indult nehézkesen a mű de utána már letehetetlen, bár sajnos szomorú végkifejlettel :(
Tünde véleménye:
Zseniális könyv,előbb olvastam utána néztem meg a filmet, egyikben sem kellett csalódnom. Már már szépirodalmi magasságokba ír Zusak, nagyon tetszik az egész könyv stílusa.A háború poklát is olyan módon ábrázolja,hogy szinte ott érzem magam,sokszor összeszorult a szívem amikor a gyerekek szemszögéből láttuk a háború mocskát. Érdekes perspektíva a halál is mint elbeszélő.Az elején indult nehézkesen a mű de utána már letehetetlen, bár sajnos szomorú végkifejlettel :(
Benkő Ella véleménye:
Az elején nem tetszett, sőt zavart a halál szemszögéből látni az eseményeket, de aztán egészen megszoktam, mert a főszereplők nagyon a szívemhez nőttek. Most valahogy hirtelen sok háborús könyv jutott egyszerre, egymás után a kezembe, mind másképp láttat, de a félelem, a kiszolgáltatottság és az egymásrautaltság mindben fő motívum. Túlélni amit emberi ésszel felfogni lehetetlen és újra kezdeni.
Bubu Maczkó véleménye:
Egy apró kis tény: A könyvtolvaj a lelkedig hatol, amint elkezded olvasni, és nem ereszti. Inkább játszik rajta, mint egy harmonikán.
Bővebben:
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/markus-zusak-a-konyvtolvaj/
Silye Tibor véleménye:
Nem könnyű írni erről a könyvről, mert bár nagyon egyszerű volt a cselekmény, és igazából semmi nagy fordulat, dráma nem volt benne, de mégis óriási élmény volt. Röviden a háborúbeli Németországról szól, amelynek középpontjában egy olyan család áll, aki nem ért egyet az állammal, sőt időnként ki is meri fejezni. Lieselt pedig könnyen megszeretjük, és a könyvimádata csak egy újabb pozitívum. :)
A regény elbeszélése pedig igazán egyedi, és engem leginkább ezzel nyert meg. Kicsit úgy voltam a kötet elején, hogy hát ez semmi különös. Nem értem mire fel ez a nagy felhajtás körülötte, de aztán szép lassan én is így éreztem. Ahogy haladunk előrébb, úgy szeretjük meg csak egyre jobban és jobban a történetet. Végezetül pedig csak az író stílusát szeretném megdicsérni. Nagyon olvasmányos, és ennek köszönhetően csak olvastatta magát a regény. Azt hiszem, muszáj leszek újabb történetet olvasni tőle. :)
http://discussion.blog.hu/2016/09/27/a_konyvtolvaj_barangolas_a_naci_nemetorszagban
Czéman Eszter véleménye:
Nagyom megkapó, de egyben döbbenetes is!
Láttam a filmet, ezért is vettem le a könyvet a polcról. És bejött a "papírforma". Jobb a könyv, mint a film! Nagyon karakteres a könyv narrációja. Azért a halált választani mesélőnek, az nem gyenge húzás...
Lassan haladtam vele, sokszor le kellett tennem, hogy emésszem az olvasottakat. De mindenkinek ajánlom! Ez egy "mindenkinekmuszájelolvasni" mű!
Beke Kincső véleménye:
Eleinte nagyon nehezen haladtam a könyvvel, szerintem azért, mert nem nagyon volt időm az olvasására, ám aztán amint lett időm, leültem és belemélyültem ebbe a könyvbe. Meg kell mondjam, sokan ajánlották a filmet, nem tudtam eddig megnézni. A könyv egyszerűen beleitta magát az életembe, most túl kell tennem magam azon, hogy kiolvastam. Az utolsó húsz oldalt úgy olvastam el, hogy a könnyeimmel erősen küszködtem, rohantam a zsebkendőért, mert eltört a mécses eléggé. Nagyon szurkoltam, hogy Rudy meg Liesel végül egymásra találjon, és lám beteljesült a kívánságom, csak épp nem úgy, ahogy én akartam. Hansot egyszerűen nem lehetett nem szeretni, az ezüst tekintetével, Rosa meg hát... Elképesztő volt a könyv, rengeteget nyújtott nekem.
Tamás Bernadett véleménye:
Egy apró kis tény: Fantasztikus könyv fantasztikus szereplőkkel.
A halál, mint elbeszélő zseniális választás volt. Érdekes, hogy a háború borzalmai közepette ő is csak egy katona volt, méghozzá a legfontosabb, aki csak a kötelességét teljesíti. Egy gyermek szemszögéből látni a háborút még sokkolóbb, mégis sok jelenet megnevettetett, hiszen az összes szereplő belopta magát a szívembe.
Pocsai Zsanett véleménye:
Tetszett, mert rendhagyó volt a narrátor. A kislány rajongása a könyvek iránt, miközben még eleinte olvasni sem tudott, nagyon szép. Viszont nem tetszett, hogy a háborút látnom kellett a halál szemével. Olyan érzésem volt (miközben tényleg így van) hogy tényleg mindig a nyomunkban van és alig várja, hogy vehessen. Ha ebbe belegondolok, kicsit mindig megbolondulok.
Varga Bernadett véleménye:
Kölcsön kapott könyv. Olvasd el, biztosan tetszeni fog.Ez volt a jelszó. És igen! Nagyon tetszett. Háborúba sodródó és a háború elejét élő Németországban Nem életbiztosítás zsidót bújtatni a pincében. Van aki megteszi, mert ígéretet tett egyszer .Az ígéret pedig szent, még ha a saját élet is a tét. Mellesleg nem is tudtam, hogy film készült a regényből. Megnéztem. Meg sem közelíti.
Kvárta-Papp Zsuzsanna véleménye:
Letehetetlen és az első lapjától az utolsóig imádtam. Sosem gondoltam volna, hogy egy II. világháború alatt játszódó történet így le tud majd kötni, elcsépeltnek hittem, de pozitívan csalódtam.
Sok kérdést feltehetnék, pl.: Miért nem adta ezt soha senki a kezembe? Miért csak most olvastam el? és még tovább… Nagyon tetszett benne a narráció, ahogyan a halál meséli el a történteket.
Tipikusan „muszájmeglennieapolcon”- könyv!
Horváth Krisztina véleménye:
Furcsa volt, hogy valaki ilyen "szereplőt" válasszon narrátornak, de tetszett a könyv. Szép volt. Még a narrátor morbid-groteszk humora is jó volt, amiben ott volt az igazság, az ő szemszögéből nézve a dolgokat. És valahol jó volt, hogy akik "kedvesebb" szereplők voltak, az utolsó pillanataikban egyikük sem szenvedett, és váratlanul sem érte az olvasót, mert előre jelezte, hogy meg fog történni.
Vincze Edit véleménye:
Az eleje nem igazán tetszett, aztán valahogy magával ragadott a könyv. Eleinte furcsa volt, hogy a mesélő maga a halál, aki némi öniróniával beszél az eseményekről és sokszor az ő szemén keresztül látjuk a cselekményt. Liesel nagyon szerethető figura a könyvben, akit teljesen elbűvölnek a könyvek, holott eleinte alig tud olvasni.
Prezenszki Piroska véleménye:
Ez a könyv nem a háborút kirobbantó kegyetlen németekről szól, hanem azokról az emberekről, akik szintén elszenvedői a borzalmaknak. Jó volt ilyennel is találkozni.
A Halál, mint narrátor, aki állandóan közbeszól, magyaráz, előrevetít... először fura, aztán természetessé válik. Egyszerű nyelvi elemből áll a mű, aztán szokatlan módon illeszkedik történetté, és ettől válik egyedivé. Szerettem a könyvet és a filmet is.
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Sokszor ment már a film a tévében, de mindig mást választottam, mert a könyvet szerettem volna először elolvasni. A témája miatt sokáig volt a polcon, mert féltem tőle, hogy túlságosan rossz kedvem lesz tőle. Nagyon jól sikerült a film is, de nem bántam meg, hogy ezt a sorrendet választottam. Mindkettő megríkatott.
Rógán Edina Anna véleménye:
Egész jó könyv volt, de annyira nem hagyott mély nyomot bennem. A filmet még nem néztem meg, de úgy hallottam, hogy kevésbé jó, mint a könyv - majd meglátjuk. Ami viszont nagyon tetszett az a narráció: kevés olyan könyvről tudok, ahol maga a Halál az elbeszélő. Tetszett, hogy sokkal személyesebb és emberibb volt, mint bármely más Halál-ábrázolás. A többi szereplő közül talán Hans volt egyedül szimpatikus, a többiek beleértve a könyvtolvajt is valahogy engem kevésbé győztek meg.
Buzás Barbara véleménye:
Nem láttam a filmet, és ezek után nem is szeretném. Annyira jó volt a könyv, és egyben annyira fájdalmas, hogy nem bírnám ki még egyszer. A karakterek pedig csak maradjanak olyanok, amilyennek én elképzeltem őket. Először nem tetszett az író stílusa, a pattogó, rövid mondatai. Szaggatottnak éreztem. A halál, mint mesélő sem tűnt jó ötletnek. Aztán hozzászoktam a szaggatott mondatokhoz, a halált mint személyt pedig szinte megszeretteti velünk azáltal, hogy érzelmeket rendel hozzá. Nem hagyott elvarratlan szálat, ezáltal nem hagyott űrt bennem. Megmutatta, hogy egy érzelmeit nehezen kimutató ember is lehet kedves és emberséges, valamint, hogy a háborúban, a rossz oldalon álló ország egyszerű polgárai semmiben nem különböznek a másik oldal polgáraitól. Vannak köztük is jók, emberségesek, és hitványak is, és ugyanolyan veszteségeket szenvednek el, mint a megtámadott fél. Azért most egy vidámabb könyvnek kell következnie.
Turóczi Diána véleménye:
Először csak a filmet láttam róla, de úgy gondoltam elolvasom a könyvet is... megérte szerintem, bár nem volt olyan nagy a különbség a könyv és a film között mint azt sokszor tapasztalhatjuk. Liesel karaktere nagyon szimpatikus, talpra esett kislány, valamint Hans "Papa" is igazán megnyerő volt. Érdekes volt úgy olvasni ezt a könyvet, hogy a Halál az elbeszélő... mintha olyan ember vagy egy lélek lenne aki csak teszi a dolgát, ami nem túl hétköznapi.
Sipos Fanni véleménye:
Teljesen új szemszögből világította meg a történetet. A halál, mint elmesélő, szerethetővé vált, sőt még sajnáltam is. Az író stílusát, amellyel mindig "lelőtte a poént" (szörnyű hasonlat, de mégis ezt tette) kezdetben szokatlannak véltem, sőt már-már tettem is volna le a könyvet, amikor belekezdett a folyamatba. Az ismert végkifejlet folyamatába. Varázslatos módon visszahozta az olvasásnak azon örömét, amikor nem csak a végső csattanóért olvasunk, hanem az egészért, ahogy azt Markus Zusak megteremtette. Nem is beszélve a kis rajzokról, a mellékszálakról és a temérdek német szóról. Sajnos engem sosem érintett meg a német nyelv, de most csak úgy faltam a helyenként fel-feltűnő káromkodásokat, mondatokat. Köszönöm.
Szemerédi Orsolya véleménye:
A legszebb, legmeghatóbb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Mindig terveztem, hogy megnézem a filmet, de nagyon örülök, hogy végül inkább a könyvet olvastam el előbb. Eleinte esetlennek találtam a szerkesztési módot, a halál szemszögét, de a végére érve már úgy éreztem a történet semmilyen más formában nem lett volna ennél hatásosabb. Az írónak sikerült olyan karaktereket alkotni, hogy az olvasó képes mindegyiket megszeretni, de egyik sem eltúlzott, megmaradtak egyszerű emberek. Nagyon megszerettem Lieselt és Maxot is, de az igazi kedvencem a Papa.
Podhorszky-Nagy Orsolya véleménye:
Aki szereti a könyveket és szeret olvasni Lieselt biztosan a szívébe zárja. Nagyon megszerettem a karaktereket, a Himmel utcát és Liesel Apukáját. Magával ragadó történet ahogy Liesel és Max között kialakul a barátság.
Knauz Anna véleménye:
Először a történelmi témája miatt ragattam meg. De aztán sokkal többet adott, mint eligazodni a háborúban. A karaktereket mind megszerettem, ezért fájt nagyon a vége. Izgalmasnak egyeltalán nem mondanám, ugyanis a mesélő minden egyes poént lelő, viszont ez nem jelent hátrányt. Az elbeszélő Liesel mindennapjait írja meg, ahogy a családjával próbálják túlélni a háborút. Szivbe markoló, annyi biztos. Teljesen magával ragadott, majd összetörte a szívem. A könyvtolvaj engem is teljesen elrabolt.
Ecseri Mariann véleménye:
Nehezen vettem rá magam, hogy elolvassam. A történelmi témájú könyveket annyira nem szeretem, és itt egy nagyon nehéz témájú történetet, kaptunk. Ennek ellenére nagyon megszerettem. A szemszögválasztás, nekem tetszett. A szereplőket nagyon szerettem. a kedvenc karakterem Liesel, Rudy és Max. Bár mindenki a szívemhez nőtt egy kicsit.
Dobos Krisztina véleménye:
A címe miatt már korábban is felfigyeltem a műre, de a háborús téma miatt nem szántam rá magam. Aztán nemrég belepillantottam a filmváltozat végébe, és az alapján döntöttem úgy, hogy ezt mégse hagyhatom ki. Szeretem az ilyen könyveket, amikor ugrások vannak térben, időben, sokszor oldalakkal később jössz rá, mi az összefüggés. Érdekes pl., hogy a történetben felbukkanó könyvek címei adják a részek címét. De azért volt benne olyan rész is, ami csak egy kicsit árnyalta a bennünk kialakult képet, nyugodtan kimaradhatott volna, szerintem kicsit rövidebben még ütősebb lenne a történet.
Szűcs Erzsébet véleménye:
Több, mint egy hónapig olvastam, de nem bánom. Nem biztos, hogy normális dolog, de minden könyvbe bele tudom élni magam, szinte visz magával minden szó, minden sor, az emberek sorsa, a történet. Így egy kicsit ebbe a könyvbe is belehaltam. Nagyon megindított Liesel története. Mer kapaszkodni valamibe, amiből erőt merít, a legnagyobbat, ami sokáig él. A reményt. Hans Hubermannt szívesen elfogadtam volna én is nevelőapámnak.
A halál kissé nyers volt, és egyben morbid is, mert az ilyen "munkát" csakis érzéketlenül lehet művelni, de az érzések ott is átszűrődnek, ahol nem is kéne, hogy legyenek.Az egyik kedvenc mondatom "tőle": "Néha bele tudnék halni, hogyan halnak meg az emberek."
Ami széppé tette a végét, az két dolog: a polgármester felesége kapott egy lányt a fia helyett, és ezzel újra élni kezdett az asszony, a másik pedig az, hogy a halál visszaadta Lieselnek a könyvet. Nekem tetszett. Hosszú volt és érzésekkel teli könyv, mint maga az élet.
Buth Fanni véleménye:
A könyv felénél jártam mikor úgy határoztam, hogy előbb a filmet nézem meg is utána fojtatom a könyvet és jó döntést hoztam mert mind a kettő nagyon tetszett. Hisz amilyen könyveket eddig olvastam az inkább vidám történetek voltak. Ez viszont egy szomorú és meg ható történet volt. A mesélő aki a halál volt is szomorította az egész történetet.
Igaz Liesel mindenkit el veszített a családját és barátját is a háborúban amikor a bonba épp az ő utcájukba esett le. De pár év múltán egy régi család barátját láthatta viszont Maxot akit nagyon meg szeretett. Maxnak nagy szerencséje vélt és mondhatjuk akár csodának is hogy túl élte zsidóként ezt a szörnyű időszakot. Így a vége a könyvnek már nem is annyira szomorú.
Mindenkinek csak ajánlani tudom mind a könyvet és a filmet is egyaránt.
Nemeth Monika véleménye:
A második világháborús Németországban nevelőszülőkhöz kerül az élénk fantáziájú kislány. Liesel most ismerkedik a betűkkel, a könyvek egy új világot nyitnak meg előtte. Ugyanakkor az élet egyre félelmetesebbé válik. Különösen, hogy a család egy titkos vendéget rejteget a lépcső alatt. Liesel és Max, a zsidó kamaszfiú közösen fedezik fel a szavak erejét, amely kapaszkodót nyújt nekik a körülöttük zajló borzalmak közepette, segít akkor is, amikor az ember már úgy érzi, hogy minden elveszett.

Ahogyan már többen írták:én is a filmet láttam először,s aztán olvastam a könyvet.
A film tetszett,de-szinte már természetes módon- a könyv jobban:)
Érdekes elbeszélői magatartás,egy kegyetlen korszakban az értékek megláttatása,azt hiszem ez fogott meg igazán.
Bots Fruzsina véleménye:
Előbb a filmet láttam, az nagyon megtetszett, és akkor döntöttem el, hogy kell a könyv. Zseniálisan van megírva az egész, ha lett volna rá időm, akkor hamarabb is befejeztem volna.
A történet abszolút nem vidám, a világtörténelem egyik legszomorúbb korszakában játszódik. A kis Lieselnek sok dologgal kellett megbirkóznia az életben: nevelőszülőkhöz kerül, és azt hiszi, hogy az anyja nem szereti. Miközben a nevelőszülőkhöz tartanak meghalt az öccse. Egy házaspárhoz kerül, ahol nem tetszik neki a Mama, a Papát viszont egyből megszereti. A Papa tanítja meg mindenre, ami a kislánynak fontos: az olvasásra és az írásra. Amikor Liesel megtanult olvasni, és tudomására jutott, hogy a Polgármester házában rengeteg könyv van, akkor eljár rendszeresen kölcsönvenni könyveket. A Polgármesterné nagyon szimpatikus karakter, és bátorítja Lieselt az olvasásra.
A könyv befejezése nagyon szomorú lett, hiszen Liesel egyedül maradt, mert a Halál elvitt mindenkit mellőle, aki fontos volt neki: a Papát, a Maműt, és Rudyt. Rudyt, akit a kislány nagyon szeretett, és erre a halála után döbben rá.
A történetet csűri csavarja Max, a zsidó felbukkanása. Meg kell mondanom, nem hittem, hogy Rosa Hubermann belemegy abba, hogy elbújtassák. Max végül elfoglalta Hubermannék pincéjét, ahol sok időt töltött a kislánnyal, nagyon jó kapcsolat alakul ki közöttük;ő az, aki arra buzdította Lieselt, hogy írjon.
A „happy end” a végén Max visszatérése, akinek óriási nagy szerencséje volt, hogy túlélte azt a pár évet egyedül zsidóként.
Ez is azon könyvek egyike, amit el kell olvasni, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Óvári-Vass Erika véleménye:
A filmet korábban elkezdtük nézni a párommal, de kb. az első 20 perc után abbahagytuk. Azonban ez sem tántorított el attól, hogy a film alapjául szolgáló könyvet elolvassam és egyáltalán nem bántam meg. Bár a narráció kicsit bizarr, a főbb szereplők mindegyike szerethető, amely a könyvet is szerethetővé teszi. Liesel és Max lassan kialakuló, de a könyv második részén végighúzódó barátsága, közelebbi-távolabbi kapcsolata szívbe markoló. A történet végig magával ragadott, s bár lassan bontakozott ki, egyáltalán nem volt unalmas.