ADATLAP
A kőszívű ember fiai
...
Németh Luca véleménye:
Sárkány fejét vágtam le ezzel az olvasással.
Minden kötelezőt végigolvastam annak idején, ez volt az egyetlen kivétel, hiába kínlódtam, hiába kezdtem újra kis idő múltán – nem tudtam a végére érni.
Most újra elővettem, a 2015-ös nagy könyves kihívás kapcsán. Jobban ment az olvasás, azóta tanultam latint is, németet is, könnyebben vettem azt az akadályt, hogy a könyv fele nem magyarul van. Nagyjából 350 oldalon keresztül jól haladtam, még élveztem is, sőt, humort is fedeztem fel benne. Ezután viszont menthetetlenül dögunalomba süppedtem. Sajnálom. Ezen a ponton már Zebulon kis epizódjának is örültem, hogy elvetődött Bombadil Tomához.. ja nem, az egy másik történet.
Levágtam a szörny fejét, becsülettel végigolvastam a tájleírásokat is, de változatlanul állítom, hogy ez a könyv 16 évesek kezébe nem való.
Németh Fruzsina véleménye:
Számomra ez a könyv örök kedvenc marad. Még általános iskolában olvastam először, kötelező olvasmányként. Azt hiszem, már akkor is tetszett, de igazán csak később értettem meg a mondanivalóját, amikor ismét a kezembe került. Azóta többször is elolvastam és még mindig lenyűgöz. Nagyon szeretem a karaktereket és persze magát a témát is. Az egyik legjobb könyv, ami bemutatja, milyen is az igazi hazaszeretet. Bár tényleg nehéz az elején elkapni a fonalat és megszokni a részletes leíró részeket, de aztán hamar letehetetlenné válik.
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Az én szememben ez a könyv testesiti meg a klaszikus regényt,valahogy sikerült az ironak összehozzni egy olyan könyvet amiben minden megtalálhato ( öszintén sajnos az uj irásokra sajnos ez kevésbé jelemzö).Valoszinüleg mivel az otthoni könyvtárban ehez a könyvhöz hasonlo irások vannak ,számomra ö az etalon.
Valamikor elöször 15-20 ével ezelöt olvastam elöször ezt a könyvet és meglepetésként ért,hogy mennyire más szemszögből néztem akkor és most és sok olyan apro rész teljesen máskép itatta be magát az emlékeimbe.
Ha pontozni kéne nekem maga a könyv 9/10 !
Borcsa Ferenc véleménye:
Mint általában a Jókai regények ez is egy nagyon jó könyv egy család életéről a szabadságharc idején. Nagyon szép leírások vannak benne összefonva egy csodálatos történettel, ami elejétől a végéig leköti az ember figyelmét és élvezhető minden oldala.
Rácz Alexandra véleménye:
Imádom ezt a regényt! Igaz, a legtöbb Jókai-könyvet. Kár, hogy gyerekként másképp tekint rá az ember. Van benne minden, ami kell: szerelem, hűség, csalódás, család, barátság, ellenségek. Mozgalmas, kalandos. Imádom Jókai meseszövését. Kiválóak a karakterek, a történelmi szál kézzel fogható. Fontos az üzenete: kötelességünk a hazáért tenni.
Rácz Alexandra véleménye:
Imádom ezt a regényt! Igaz, a legtöbb Jókai-könyvet. Kár, hogy gyerekként másképp tekint rá az ember. Van benne minden, ami kell: szerelem, hűség, csalódás, család, barátság, ellenségek. Mozgalmas, kalandos. Imádom Jókai meseszövését. Kiválóak a karakterek, a történelmi szál kézzel fogható. Fontos az üzenete: kötelességünk a hazáért tenni.
Zuzan Éva véleménye:
Szerintem Jókai az az egyik olyan író, akit felnőttként kéne csak olvasni, nem gyerekként. Ezt a könyvét szeretem, de tizenhárom évesen a benne lévő utalások legalább felét nem értettem, és gyanítom más se nagyon.
Kemendi Tímea véleménye:
Ez most kellemes csalódás volt nekem. Általános iskola óta nem vettem a kezembe, és csak az maradt meg bennem, hogy nagyon vastag, unalmas volt, és sokáig tartott míg elolvastam. Jó, most is voltak benne unalmasabb részek, hisz sok a leírás benne, de tetszett a történet. Most már más szemmel nézek rá, nem lesz többé mumus :) Néha tényleg megéri felnőtt fejjel elolvasni az általános iskolai kötelezőket. De azért elbeszélgetnék azzal, aki ilyen könyvet ad kötelezőnek 10-12 éves kisgyerekeknek...
Szerletics Róbert véleménye:
Hát igen, Jókaiban ami nagyon nehéz: elkezdeni és ráhangolódni. Nem véletlen, hogy általános iskolában nem tudtam elolvasni (pedig az Egri csillagok is van ilyen vastag, mégis szerettem).
A rengeteg idegen szó váltakozása olyan tájszavakkal, amiket csak az ért, aki beszéli is, nem teszik éppen könnyű olvasmánnyá. A másik pedig a gyakori fölösleges közjáték, eltúlzott részletezése igazából jelentéktelen szereplőknek, vagy helyszíneknek. Ám ez a másik nagy romantikusnál, Victor Hugo-nál sem volt idegen stíluseszköz (lásd Párizs több oldalas leírását A párizsi Notre Dame-ban, amelyet egy történész bizonyára élvezne, de az olvasó inkább unatkozik rajta...).
És mégis... Ha végre sikerül ráhangolódni, az idegen szavaknak, tájszavaknak fittyet hányni, bizony a mű magával ragad. Számos rész kifejezetten izgalmas, például Richárd menekülése Bécsből. És a váratlan fordulatok, amikor nemcsak a jó nyeri el váratlan jutalmát (lásd Richárd és Edit történetét), de a hitvány is a büntetését (lásd Alfonsine kisasszony életútját a csúcstól a mélypontig), kissé meseszerűvé teszik a tisztelgést 1848-49 hősei előtt. Ám néha kell az a mese, és néha nem kell a földhözragadt valóság.
Tóth Rozi véleménye:
Nem véletlenül nem olvastam el általánosban. A nyelvezete nagyon nehéz és ezért nagyon nehezen tudom elolvasni. A történet nem rossz csak a nyelvezetén nehéz átrágnom magam. Teljesítettem ezt a követelményt is, de nem ez lett a kedvenc könyvem.
Tóth Rozi véleménye:
Nem véletlenül nem olvastam el általánosban. A nyelvezete nagyon nehéz és ezért nagyon nehezen tudom elolvasni. A történet nem rossz csak a nyelvezetén nehéz átrágnom magam. Teljesítettem ezt a követelményt is, de nem ez lett a kedvenc könyvem.
Kerti Anna véleménye:
Sokan nem szeretik Jókai stílusát, gimiben én se tudtam magam rávenni magam, hogy bármlyik müvénél tovább jussak ötven oldalnál. Most a Kihívás miatt vettem a kezembe elöször Az arany embert, azután pedig a Köszívü ember fiait. Nagyon tetszett mindkettö, alig tudtam letenni öket. Ezek után neki fogok látni a többi Jókai-münek is!
Kovács Emese véleménye:
Ezt a könyvet én tuti, hogy sose fogom végigolvasni. A szövege nagyon nehéz, a történet abszolúte nem tetszik. Alapból is távolságot tartok a kötelezőktől, de ennél a könyvnél nem is kell megerőltetnem magam.
Vass Melinda véleménye:
Általában szeretem Jókai műveit, ezt az egyet azonban valahogy mégsem sikerült elolvasnom. Amikor az iskolában kötelező olvasmány lett volna, úgy az 50. oldal tájékán, amikor a farkasok üldözik a szánt a havas pusztában, mindig elhajítottam. Aztán már felnőtt fejjel, baráti társaságban szóba került, és valaki azt mondta, hogy pedig pont azon a részen kellett volna csak túllendülni, mert onnantól kezdve felpörögnek az események. Hittem is, nem is, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat, és újra nekiveselkedtem. És igaz! Végigolvastam, alig bírtam letenni! Továbbra is szeretem Jókai műveit, most már ezt is beleértve! :-)
Farkas Dániel véleménye:
Jókai Mórnak meg van a maga stílusa, ami sok embernek tetszik, viszont nekem nem. Emlékszem, régen is nagyon nyögvenyelősen ástam át magam rajta, pedig nem egy hosszú költemény.. Kellett valami ehhez, és ezt választottam a már feltöltöttekből, mert ideillik. Soha nem lesz a kedvencem..
Gaál Judit véleménye:
Elképzelni nem tudom, hogy gyerekkoromban miért nem szerettem ezt a könyvet. Most, évekkel később egy nagyon izgalmas és kalandokkal teli könyvet ismerhettem meg és az, ami régen unalmas leírásnak hatott, most azt is nagyon szerettem. Az egyik kedvenc regényemmé vált.
Sándorné Paulina véleménye:
Csak sikerült végig olvasnom a könyvet. Pedig hányszor kezdtem már bele. Ez volt az a könyv, amit mindig elkezdtem, de még az elején letettem és nem folytattam. Pedig a többi kötelezőt mind kiolvastam. Érdekes módon filmen imádom. Most ahogy olvastam a könyvet, néhol hallani véltem a szöveget a filmbéli szereplők hangjával. :-) Nagyon szép történet, de nagyon nehéz olvasmány. Felnőtt fejjel sem egyszerű végig olvasni, nem még gyermekként. Jókai nyelvezete amúgy sem egyszerű. :-) Tetszett, hogy a könyvben, tovább megy a történet, mint a filmen és megmutatott valamennyit a jövőből. Alfonsine megérdemelte a sorsát.
Haász Rebeka Anna véleménye:
annak idején kötelező korában nem olvastam el. megpróbáltam, nekiveselkedtem, de nem ment...
most annál nagyobb öröm volt a magyar nyelv szépségeit Jókain keresztül megtapasztalni... olvasmányos, izgalmas. lebilincselő. úgy érzem gazdagabb lettem.
Sugár Kata Boglárka véleménye:
Nem hittem, hogy egyszer a végére jutok! megerősödött bennem az az érzés, ki találta ki,hogy hetedikben kötelező legyen???
Szeretem a mozgalmas, romantikus könyveket, de ez...
Még filmen tetszett is annak idején, de a szövegezés.
Büszkeséggel tölt el, hogy végeztem vele!
Papp Veronika véleménye:
Sajnos felnőttként sem sikerült megszeretnem Jókait. Az Aranyemberből ismert hosszas leírások itt újra visszaköszönnek, és végig az volt az érzésem, hogy "Mikor jön már végre a történet, a főszereplők hol vannak?" Sajnálom, hogy az sem köztudott, hogy Jókai anno nem romantikus felindulásból írta a se vége se hossza tájleírásokat, egész egyszerűen többet fizettek neki a folytatásokért, ha minél tovább húzta ( régen a könyvek nem egyben, hanem heti folytatásokban jelentek meg az újságokban). Ma ezt úgy mondanánk, hogy karakter után fizették...a történet érdekes ,de a lényeg elvész a sok sallang között.
Szijártó Eszter véleménye:
Valamiért sosem tudtam elolvasni a kötelezőket, hiszen magamtól sokkal jobban szeretek és szerintem nem csak én vagyok így vele, de szívesebben olvasnék saját magam által választott könyvet. Csak ez a könyv volt kivétel a többi alól. Nagyon tetszett és akivel egyetértek az olvasmányban az özvegy Baradlayné, onnantól kezdve, hogy az osztrák-magyar monarchia idején a férje a megmaradt 60 percében is azt kérte tőle; a három fiai maradjanak az osztrák oldalon, de ezt Baradlayné nem akarta, tehát megfogadta, hogy mindent, amit megparancsolt neki a férje ellentétesen fogja elvégezni. Egészen az utolsó döntéséig, ami ha jól emlékszem az volt, hogy fizeti a gonosz Alfonsine kórházi számláját, aki többször is próbálta megöletni a fiait és Ödönt sikerült is, de az özvegy akkor is támogatta őt.
Igaz, számomra a nyelvezete miatt kissé nehéz volt elolvasni, de végülis nagyon tetszett.
Halász Melinda véleménye:
Mindig rettegéssel töltenek el a kötelező olvasmányok. Szerintem soha, semmit nem olvastam el a suliban rendesen, mindig a rövidített változatnál maradtam.
Egyet most pótoltam és nem bántam. Ezt a könyvet olvastam eddig a leghosszabb ideig, de megérte, mert jó volt.
Végig szurkoltam, hogy a szerző kihozza a legjobb végett a történetből :)
Miklósiné Takács Nikolett véleménye:
Ez egy elèggè hosszú könyv volt. Szerencsére nem volt a kötelező olvasmànyok között. A nyelvezete még néha így is elég nehèz volt.
Betekintést nyerhettünk Baradlayék életébe, megismerhettük a történetüket.
Azért nem bàntam meg, hogy elolvastam a könyvet.
Kelemen Alíz véleménye:
Szerintem fantasztikus könyv! Nekem az egyik kedvenc könyvem, pedig ez korosztályomra nem jellemző. Imádom a szerelmi szálakat, hősi fiakat és természetesen Jenő jóságát. Én csak ajánlani tudom!
Bejczi Anita véleménye:
Az arany ember után kb. fél évvel álltam neki. Azt imádtam, pedig mindenki körülöttem szidta Jókait. A kőszívű ember fiait nekem nem kellett olvasnom általánosban, tehát nem volt rossz emlékem. Emelt szintű magyar érettségihez kellett, és elolvastam; és imádtam. Minden megvan benne, ami (nekem legalábbis) egy jó könyvbe kell - izgalom, szerelem, és egy hős. :)
Majtényi Eszter véleménye:
Már akkor is szerettem, amikor kötelező olvasmánynak adták fel, és azóta többször is olvastam, mert akkor még a történelmi hátteret nem tanultuk, csak jóval később, és jópár dolog megértéséhez szükséges volt ez a tudás. Fantasztikusan adja vissza a kor eseményeit, szokásait, a jellemek fejlődését és a belső gondolatok, érzések folyását.
Major Szabina véleménye:
Sokkal jobban tetszett, mint 14 évesen. Ezt a könyvet most 10 évvel később lehetett megérteni. Nagyon jó könyv volt. Anno nem tudtam elolvasni, nem értettem a lényeget. Unalmasnak találtam. Felnőttként elolvasva rájöttem, hogy nagyon izgalmas könyv. Úgy gondolom nem gyerekként kell elolvasni, hanem felnőttként.
Szabó Tünde véleménye:
Hetedikben szent esküt tettem, hogy ezt soha, aztán az Arany ember után megint. Végül mégis kénytelen voltam, mert érettségi tétel volt. Így azért kevésbé utáltam, mint első nekifutásra, de nem fog hiányozni.
Én értem, hogy miért olyan nagy író Jókai, de egyszerűen nem szeretem. Minden oldalon van valami olyan szó, amit nem értek – pedig szerintem nem vagyok annyira hülye –, és amint a karakterei kilépnek az ajtón, öt oldalon keresztül elemzi a tájat. Érdekes, az ő tájleírásai az agyamra mennek, de Tolkiennél kifejezetten szeretem, pedig ő is bő lére eresztette.
A szereplők túlságosan egysíkúak, mindenki vagy fehér, vagy fekete. Baradlay anyu gyakorlatilag szent, Alphonsine meg kb. egy Mrs. Mephistopheles. Érdekes módon én bírtam őt, illetve jó volt a sunnyogását olvasni. Olyan igazi dög, mint Cersei a Tűz és jég dalában.
Azért azt elismerem, hogy jót tett neki, hogy a nőknek végre volt szerepük azon kívül, hogy szépek meg szerelmesek. Edit idegesített, de az tetszett, hogy Baradlayné és Alphonsine milyen nagy mértékben befolyásolták az eseményeket.
A történet nem kötött le végig, habár volt néhány érdekes vagy meglepő rész. Ha már szabadságharc, meg minden, akkor ki lehetett volna fejteni a csatajeleneteket. De nincs is nagy súlya a haláleseteknek sem, én legalábbis nem szipogtam nagyokat.
Szóval ennyi volt, ezennel kijelentem, hogy pápát intek Jókainak, és köztünk vége mindennek. Majd húsz év múlva megpróbálkozom vele. Vagy inkább akkor sem.
Juhász Beáta véleménye:
Nekem sosem volt kötelező olvasmány, és mindig imádtam. Ahogy Jókai minden egyes regényét. Nem vitatom, hogy könnyű stílusa van. Vannak dolgok amiket el kell tudni engedni, néhány kifejezést még idegen nyelvek ismerete és bizonyos műveltség megléte esetén is nehéz megérteni manapság. De a stílusa, a hangulata! Magával ragadó! Most hogy elolvastam megint, kedvet kaptam másik kedvencemhez az Egy magyar nábobhoz is. Már keresem is hozzá a megfelelő kategóriát. :)
Baka Barnabás véleménye:
Egész jó könyv volt, de talán ha pár év múlva olvasom még többre értékelem. Jelenleg jobban kedvelem Wass Albert vagy Gárdonyi Géza stílusát ami a regényeket illeti viszont Jókai is nagyon ügyesen fűzte a gondolatokat. Az idegen szavakból talán kicsit sok volt viszont figyelemreméltó az író szókincse! Összeségében azt tudom mondani, hogy tetszett a mű.