ADATLAP
A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából
Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.
Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért.
A szerző - akinek Ted előadását eddig több mint 4 millióan látták - szeptember 15-18. között Magyarországra látogat, így az olvasók személyesen is találkozhatnak vele.
...
Pintér Gabriella véleménye:
Nagyon tetszett a könyv és hamar ki is olvastam. Még mindig nem tudom elhinni, hogy a 21. században élünk és mégis ilyenek vannak, mint Észak-Korea. A lány nagyon szerencsés volt sok helyzetben (én nem tudom mit tettem volna a helyében) és elég talpraesett is volt. Volt egy rész, ahol el is pityeredtem kicsit, máskor meg dühös voltam. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.
Kovács-Valastyán Judit véleménye:
Sikerült tökéletesen időzítenem, pontosan akkor kezdtem bele, hogy e könyv által jobban megismerjem a legelzártabb országot, amikor minden fórum tőlük és az atombombáiktól hangos. Így kicsit könnyebb, de azért még mindig érthetetlen az egész nemzet és vezető kapcsolatrendszere. Nagyon izgalmas történet és felháborító az emberi jogok ilyen szintű semmibevételének támogatottsága.
Oláh Rita véleménye:
Érdekes és megdöbbentő volt számomra a könyv. Kiderült, hogy a lány nem is igazából szökni akart, hanem a véletlen hozta úgy hogy kikerült onnan, majd a szüleit is kihozta. Megdöbbentő, mikor honvágya van, vagy az anyukája és a testvére akar visszatérni abba az országba, amit mi annyira katasztrofálisnak látunk. Hogy az emberekbe mennyire be tud ivódni, a propaganda által beléjük tuszkolt világnézet. Aztán az is megdöbbentő, hogy a környező országok. Kína, Vietnám stb, mennyire rosszul bánnak az onnan érkezőkkel, még akkor is, ha azok csak átutazóba vannak ott, és Dél-Koreába karnak eljutni, aki fogadja és támogatja őket. Holott ők is tudják nagyjából, hogy mi folyik abban az országban. Az ismereteim alapján én durvább történetre számítottam, mert nem gondoltam hogy Észak koreában vannak olyan emberek is, akiket nem sújt az éhinség stb.
Judit Pletscher véleménye:
Nagyon érdekes könyv volt. Szépen mutatta be, hogy hogyan is élnek az észak-koreai emberek, hogyan gondolkodnak, hogyan nevelkednek. Egy olyan kultúrát ismerhettem meg belőle, amelyről a világ többi országában nem sokat tudni, vagy a tudásunk inkább téves. Miután a főhősnő pedig elhagyja otthonát, azt is megtudhattam hogyan élhet egy menekült. Milyen nehézségeken kell átmennie, amíg újra megtalálja helyét a világban. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet.
Sipos Angéla véleménye:
Sok minden van a világban, amit ép ésszel nem lehet felfogni. Nekem az egyik ilyen: Észak-Korea. Felháborító, hogy az emberekre már születésüktől fogva agymosás vár. Abban a tudatban élnek, hogy ez a „normális” és fogalmuk sincs mit jelent a szabadság vagy az emberi jogok. Az állam által létrehozott sötét burokba zárva élnek, miközben nem tudják azt, hogy van valahol egy „jobb világ” is. Elszomorító az a tudat, hogy egy ilyen diktatórikus államban, amely képes a hatalom érdekében elpusztítani az embereket, sajnos emiatt maga a rendszer is elpusztíthatatlanná válik. A könyvben Hyeonseo Lee nem mindennapi történetét ismerhetjük meg, aki alapvetően nem élt olyan rossz életkörülmények között, mint mondjuk egy kényszermunkatáborban sínylődő honfitársa. A „kínai kiruccanás” célja sem a végleges szökés volt, de végül a sors új lapokat osztott számára…Két szót emelnék ki a könyv kapcsán: az egyik a szerencse, a másik a bátorság. E kettő nélkül nem sikerült volna véghezvinnie mindazt, amit eltervezett. A könyvben volt néhány olyan esemény, amikor annyira izgultam, hogy rendesen izzadt a tenyerem. Feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon hány észak-koreai embernek kellett meghalnia azért, mert balul sült el a terve? Nem tudom, hogy mennyire sikerülhet egy észak-koreai embernek beilleszkedni a számukra teljesen ismeretlen civilizált társadalomba. Szerintem a lelkük egy része mindig észak-koreai marad és a könyvben is említett álarc sosem tűnik el nyomtalanul.
Réka Babarczi véleménye:
Alig bírtam letenni, bár nem mondom, hogy egy éjjel alatt kiolvastam. Szörnyű ami Észak-Koreában történik, szörnyű ahogy ezzel szembesül az ember, elképzelni se tudjuk, hogy mi történhet ott. Emberek ilyen diktatúrában, ilyen félelmekkel élnek le egy életet. Magával ragadó volt, utána elég sokat olvastam az országról...természetesen sehol nincs egy szó se a valóságról.
I Luca véleménye:
Az ember tudatlan. Vagy homokba dugja a fejét. Vagy mindkettő együtt.
Igen, tudtam, hogy Észak-Koreában kommunista diktatúra van. És mégis. A legmegdöbbentőbb része a könyvnek az "idő" volt. Hogy pontosan fel tudtam idézni, mit csináltam, hol voltam, milyen élményeim voltak abban az évben, mikor ez a lány itt-ott küzdött, menekült, rettegett, remélt. Az idő ugyanaz, a világ is amiben élünk és mégis mennyire különböző sorsok. Nagyon elgondolkodtató az a tény, hogy az ember mennyire tud kötődni a gyökereihez. Hogy bár egy kívülálló számára borzalmasnak tűnik ami ott történik, aki benne van mégis sokszor megnyugtatónak találja, sőt később még hiányozhat is neki...
Székelyhidy Ágnes véleménye:
Végre egy olyan könyv, ami nem zagyva és tudod normálisan követni a szereplő életét. nekem nagyon tetszett, két nap alatt, karácsonyi főzés helyett, kiolvastam. Rájöttem, hogy jó nekem, hogy Magyarországon születtem és nem Észak-Koreában:)
Lengyel Viktória véleménye:
Hihetetlen jó könyv volt, izgalmas a bújkálás része valamint az, hogy hogyan szakad szét egy család a politikai nézetek miatt. El sem tudom képzelni, hogy van még ilyen konzervatív ország, ahol ilyen szabályok létezhetnek. A sok név már kezdett zavarni, valamint nehéz elhinni hogy egy ilyet lehet kivitelezni, de összességében nagyon jó kis történet, ajánlani tudom mindenkinek. A képek a könyv végén segítenek elképzelni a szereplőket bár én nem ilyen arcokat adtam nekik.
Bankó Sarolta véleménye:
Kicsit féltem ettől a könyvtől, hiszen annyi rosszat hallani Észak-Koreáról. A hírek igazak, az ott élő embereknek fogalmuk sincs, hogy mások, hogy élnek a világban. Egy fiatal lány szívbemarkoló története a szabadság eléréséről, a családhoz való ragaszkodásról, majd a jól megérdemelt boldogságról. Ez a lány példaképpé válik, illetve vált.
Bacskó Barbara véleménye:
Nekem valahogy döcögősen indult az olvasás, pedig nagyon szeretem a hasonló történeteket. Aztán egyik pillanatról a másikra már nem tudtam letenni. Észak-Korea világa hihetetlenül letaglózott, természetesen kizárólag rossz értelemben. A főhős - mert bátran nevezhetjük hősnek - életrevaló, a világra nyitott, okos lány, aki a 'jég hátán is megél'. Érdemes elolvasni.
Oláh Zsuzsanna véleménye:
Mindig is érdekelt Észak-Korea, az, hogy hogyan is tudnak ott elhitetni az emberekkel hazugságokat. Hogyan hiheti egy nép azt, hogy a Vezér isten. Ebből a könyvből választ kaptam sok kérdésemre. Megdöbbentő volt olvasni, hogy az írónő annak ellenére, hogy már rendelkezik információkkal és a "szabad világban" él, még mindig nehezen hisz el olyan dolgokat, amiket gyerekkorában másképp tanítottak nekik. Megdöbbentő, hogy az agymosás egy népen ennyire tökéletes lehet, és hogy csak milyen kevesen vannak, akik ráébrednek arra, hogy nem jól vannak ott a dolgok.
Nagy Angelika véleménye:
Ez a könyv úgy szól Észak-Koreáról, hogy nem a határokon belülről, hanem kívülről, egy lány szemével nézzük, aki 17 évesen megszökött, hosszú éveken át hamis személyazonossággal bujkált Kínában, majd Dél-Koreába szökött, onnan pedig egy hosszú, gyötrelmes út során próbálta meg családját kimenekíteni.
Ennek a lánynak a szörnyűségei ellenére hatalmas szerencséje is volt, és nem is csak egyszer, tapasztalta az emberi gonoszságot, de az emberi jóságot is. Számomra a legnagyobb mondanivalója az volt, hogy történjen bármi is, soha ne adjuk fel.
Matyóka Dóra véleménye:
Mindig kíváncsi voltam Észak-Koreára. Ha másért nem, hogy megtudjam mi vezethet rá egy nemzetet, hogy kettészakadjon más országok hatására. A szerzőre egy Metropol interjút olvasva figyeltem fel, abban a könyvét ismertette. Mivel nekem is fontos a családom áttudtam érezni, milyen lehetett neki teljesen egyedül a nagyvilágban. Fogalmam sincs nekem lett volna-e annyi erőm és bátorságom, mint neki. Valószínűleg nem.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki első kézből szeretne értesüléseket szerezni Észak-Koreáról. Aki tudni akarja milyen érzés a szülőföldtől távol - talán élete végéig - élni.
Botosné Verba Ágnes véleménye:
Még sokáig fog kísérteni ez a könyv! Én, aki Ceaușescu diktatúrájában nőttem fel most éreztem először, hogy milyen szerencsém is volt, hogy nem Észak-Koreában születtem. Vannak emberek, akik a zárt osztályon találják magukat és vannak akik az egész országot bezárják.Vajon min múlik ez? Szerencsén? Desztináción?
Juhász Krisztián véleménye:
Mindig is fura országként tekintettem Észak-Koreára, de ezek után a történet után minden tiszteletem Hyeonseo-é, hogy ennyi mindenen képes volt átmenni totális megtörés nélkül azért, hogy a családjával együtt legyen. Néha elképesztő dolgokat olvastam amit elképzelni sem tudnék... Tanulságos történet az egyszer biztos!
Ferenczik Adrienne véleménye:
Nagyon érdekes könyv. Az embernek vannak fogalmai arról, hogy mi zajlik Észak-Koreában, de azért én a könyv olvasása közben többször elképedtem, okozott a történet meglepetést. A sztori izgalmas. Érdemes elolvasni, ajánlom!