ADATLAP
A macskát visszafelé simogatják
"Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem." Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell. Mivel ledobta a hátáról egy Juci nevű ló. Csak hanyatt fekszik, kispárnával a harmadik csigolyája alatt, és gondolkodik. Végiggondol mindent, az egész "csodálatosan vacak" életét. Az első gimnazista pályafutását. Még a hülye Botondot is....
Vass Roland véleménye:
Ez egy nagyon jó ifjúsági regény. Felnőtt, férfi szemmel is jól szórakoztam rajta. Állítom, hogy ha valamilyen "divatos-pöttyös köntöst" kapna, akkor sokan elolvasnák. Néha kicsit sok volt a főszereplő önsajnálata, de ezzel azt hiszem a mai generáció könnyen tud azonosulni.
Szabó Angéla Dominika véleménye:
Egy tizenéves lány könnyed, vidám, szerethető "életbeszámolója". A könyvet már több, mint 40 éve adták ki, mégis a sztorik, a szituációk ma is ugyanazok. G. Szabó Judit tinikorom csíkos-pöttyös könyvek szerzői közül az egyik kedvencem, és ezt a regényt annak idején nem olvastam tőle, hát most itt volt az alkalom! Nagyon jó volt visszacsöppenni egy tinileányzó lelkivilágába! :)