ADATLAP
A remény rabjai
...
Káposznyák Viktória véleménye:
Kingért csak rajongani lehet, de minden könyve után elgondolkodom rajta, milyen lehet így élni... Mindenhol csak a sötétség. A remény rabjaiban sem okozott csalódást. Szerethető/gyűlölhető szereplőkkel teli novellák voltak.
Emese Tóth véleménye:
Stephen Kingnek az a könyve ami gyakorlatilag nem hororr. Az első résznek a vége felé egy kicsit unatkoztam. A második rész a legeslegjobb része a könyvnek. Ki hitte volna , hogy akit a fejezet elején lévő kisfiúból egy gyilkos lesz?
Krénusz Józsefné véleménye:
Filmben láttam már, de olvasni eddig nem olvastam. És már sajnálom, hogy eddig nem tettem, maga a film is szuper volt, de a könyv nekem sokkal jobban tetszett. Stephen Kingtől viszonylag visszafogott, de annál jobb lett.
Galambos Réta véleménye:
Mindegyik történet tetszett. Az elsőt ismertem már a filmből, de hát ugye tudjuk, hogy a film és a könyv nem teljesen ugyanaz. Tetszett Red és Andy karaktere, jól kidolgozottak voltak és jól megfértek egymás mellett. Mivel már tudtam a történet alakulását, így nem izgultam egyik karakterért sem, de ennek ellenére is élveztem a történetet.
A második történetben a kisfiú átalakulása, és a történetek a lelkére tett hatása igen hátborzongatóan hatott rám, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz belőle. Ennyi negatív történet nem múlhat el nyom nélkül. Az öreg viszont túl könnyen megúszta.
A harmadik történetben az tetszett igazán, hogy anélkül ugrált az idősíkok között, hogy az zavaró lett volna. Tetszettek a történetbe ágyazott történetek. Kíváncsi lennék, hogy önmagáról mintázta-e Gordiet, vagy sem.
A negyedik történetből simán kinéznék egy folytatást, kíváncsi lennék a fel nem tett kérdésekre kapható válaszokra, Stevens korára, és egyébként a klub, ami nem is igazán klub, alakulására és múltjára.
Összességében jó kis könyv volt, biztos fogok még Stephen Kinget olvasni.
Németh Fruzsina véleménye:
Tetszeni tetszett, bár több ideig tartott a kiolvasása, mint vártam. Néha kicsit vontatott volt. A címadó történet nagy kedvencem, valamiért megfogott és a filmes változata is nagyon jól sikerült, szinte teljesen visszaadja a könyvben leírtakat. A többi három történet is elnyerte a tetszésemet, egyik sem bonyolult, csak részletesen lettek megírva. És igazán érdekes volt, hogy mindegyikben volt valami horrorhoz hasonlító elem, annak ellenére, hogy ezek nem horror történetek.
Balázs Barbara véleménye:
Őszintén szólva nagyot csalódtam Stephen Kingben. Nagyon jól ír, ez az egy kétségtelen. Ám sajnos én egyet kivéve majdnem az összes történeten elaludtam. Az tény hogy elég gyorsan elolvastam a könyvet, de eléggé nehezen ment. A remény rabjai a kedvenc filmem. Nyilván a könyv se rossz,de sajnos nem túl izgalmas...szóval nekem kissé lapos. A légzőgyakorlat viszont nagyon tetszett,habár az sem végig,de magasan az lett a legjobb véleményem szerint. A másik két történetről egyszerűen csak nem tudtam elképzelni, hogy ilyen fiatal gyerekekkel eshet meg ilyen,pedig a filmet is megnézem (mindkettőt), de az sem segített. Mellesleg a Légzőgyakorlatról a Mester és Margarita jutott eszembe...na mindegy ez persze nem jelenti azt,hogy nem fogok többet Stephen Kinget olvasni...de azért kicsit elszomorított a dolog...
Vida Szandra véleménye:
King bácsi nagyon alkotott ezekkel a művekkel is, mint mindig. A címadó kisregényt - A remény rabjait a filmhez képest kicsit kevésnek éreztem, teljesen más a hangulata. A kedvencem a könyvből a Jó tanuló. Mondhatni Sosem tudhatod ki lakik a szomszédban. :D
Összességében jó kis válogatás King rövidebb műveiből.
Sárkány Eszter véleménye:
Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha senki sem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A szökésben? Megannyi kérdés, amelyre "A remény rabjai" végén, de csak a legvégén kapjuk meg a feleletet. Rabokról szól a második kisregény, "A jó tanuló" is - sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek is, aki valahogy kiszagol valamit... Az "Állj ki mellettem!"-ben sem maradunk borzalmak nélkül - élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után... "A légzőgyakorlat" klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást. A kisregények javát a moziból is ismerheti az Olvasó
Molnár Krisztina véleménye:
Nekem meglepetés volt, hogy több kisregényt tartalmaz a könyv. Valahol azt olvastam róla, hogy nem a megszokott Stephen King-es stílusban íródott, ezt megerősíthetem. Kevésbé horrorisztikus, de fel-felcsillan az is néha. Nekem nagyon tetszett, ezért gyorsan kiolvastam bármilyen hosszú is. Pozitívuma, hogy ezt este is tudtam olvasni, amit néhány könyvéről már nem mondhatok el. :-) A címadó regény a börtön világában vezet el, elég részletes leírást kapunk. Végig érdekes. „A jó tanuló” című kisregényben már sokkal több feszültség van, többször éreztem, hogy „Úristen, mi jöhet ezután?”. A végére kicsit lelassul, hogy aztán a végkifejlet megint jól ledöbbentsen. Az „Állj ki mellettem!” novella volt a legvontatottabb nekem, elég lassan haladt a cselekmény, de részletesen megismerjük a szereplők hátterét. Olvasni ezt szertettem legkevésbé, de mégis ez volt az, ami a leginkább megfogott és a legjobban elgondolkodtam, rajta.
Podhorszky-Nagy Orsolya véleménye:
Stephen King az egyik kedvenc íróm. Ez a könyve kicsit más, mint az eddig tőle olvasottak, de nagyon tetszett. Miután elolvastam megnéztem a filmet is, amely csalódás volt. Remek könyv a barátságról, reményről, és kitartásról.
Kis-Szótér Andrea véleménye:
Stephen King mestere a karakter- és jellemábrázolásoknak, Megtévesztő (is) lehetne a cím, hisz nem egy regény, hanem négy kisregény van egy kötetbe beleágyazva és mindegyik a maga nemében ütős. Két kedvenc a remény rabja és az Állj ki mellettem, filmben is nagy kedvencem, de a Jó tanlón külön s kellemesen meglepődtem nagyon tetszett, s hát az utolsó az meg mint anya ütött szíven. Egy szó mint száz, nagyon nagyon tud SK, és remek írás mind, csak ajánlani tudom mindenkinek, annak is aki szereti a szerzőt és annak meg különösen, aki még nem olvasott tőle semmit.
Csátiné Varga Mónika véleménye:
Fantasztikus, nagyon-nagyon jó! Nem is tudom, eddig ez hogy maradt ki?
Egy megható történet emberségről, barátságról, a REMÉNYRŐL.
"Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok nem halnak meh, amint a rosszak sem élnek örökké."
Mohácsi Ildikó véleménye:
A filmet még nem láttam, azt mondták előbb azt nézzem meg, utána olvassam el a könyvet. Nem így tettem. Tetszett a könyv, nem semmi lehet úgy börtönbe kerülni, hogy tudod, hogy ártatlan vagy, és nem bolondulsz bele. Sőt, megpróbálod a körülményekhez mérten megtartani a méltóságodat. Kitartani évtizedeken keresztül, és megtervezni a szökést.Most pedig megyek, és megnézem a filmet. :-)
Bagi Böbe véleménye:
2015.02.01 Állj ki mellettem 4*
Ismerősnek tűnt a történet, pedig biztos vagyok benne, hogy még nem láttam a filmverzióját, de szerintem készült más film hasonló alapszituációval. A fiúk közül Chris és Gordie nagyon szimpatikus volt, sajnálom, hogy egyiküknek nem adatott boldog vég.
A történet nagyon lassan érte el, hogy érdekeljen, de végülis kíváncsian vártam a végkifejletet. (Természetesen nem csak ennyit szerettem volna megtudni a végére, de akkor már nagyregény lenne, ha minden kérdésemre lenne válasz.)
2015.02.04 A remény rabjai 5*****
Sokezer csillag :) A film nálam a top5-ben van, imádom, évente legalább egyszer, de olykor többször is megvolt/van/lesz… A kisregényt korábban még nem olvastam, de a sokszor látott filmhez már nem adott pluszt… [Red ír származása volt csak újdonság] … vagy már nagyon a film él bennem. Azért nagyon tetszett, jó volt most látható kép nélkül is átélni a történetet.
"Kedves Red!
Ha ezt a levelet olvasod, akkor kikerültél. Vagy így, vagy úgy, de kijutottál. És ha eddig sikerült elérned, akkor egy kicsivel tovább is mehetsz. Azt hiszem, hogy még emlékszel annak a városkának a nevére, így van? Kellene nekem egy jó ember, aki segít abban, hogy a gépezet még simábban működjön.
Addig is igyál egyet az egészségemre – és gondold meg a dolgot. Gondom lesz rád, ha jössz. Ne feledd, a remény nagyon jó dolog, talán a legjobbak egyike, és a jó dolgok soha nem halnak meg, amint a rosszak sem élnek örökké. Remélem, hogy ez a levélke jó egészségben talál.
Barátod: P.S"
2015.02.08 Légzőgyakorlat 4*
A legrövidebb történet, (néhány részlet azonban még így is hosszabb, más része meg rövidebb, mint kellene szerintem), de a feszültség fokozásban az eddigi három közül a legjobb volt. Nem vagyok horror rajongó és nagyon nem jól viselem
Ungvári Ágnes véleménye:
Stephen Ki ng a kedvenc íróim közé tartozik, többek között azért, mert jól ismeri az emberi lélek árnyoldalait. Tudja, melyik húrokat kell megpengetni ahhoz, hogy az ember majd összecsinálja magát olvasás közben az izgalomtól vagy a félelemtől. Szeretem, mert karakterei kidolgozottak, nála egy mellékszereplőnek is van múltja, jelene, igaz, gyakran jövője nincs.
A remény rabjai egy ismert internetes filmes ranglista szerint minden idők legjobb filmje. Kicsit meg is lepett, amikor kisregényeket találtam a könyvben, de természetesen aztán mégsem kellett csalódnom.
A címadó kisregényt illetően – ismerve a filmes sikereket – nagy elvárásaim voltak, melyeknek azért nem sikerült maradéktalanul megfelelni. Könnyű több évtized fogságába esni , mikor az embernek jórészt minden percét megtervezik, minden mozzanatát figyelik, nagy bátorság kell a szabadságot, az életet választani, nem pedig a “kényelmes” vegetálást. De ebből is látszik, hogy az ember, mennyire alkalmazkodóképes.
A jó tanuló kisregény jobban tetszett, végig nagyon izgalmas volt, kifejezetten olvastatta magát. Két ember egymástól való kényszerű függősége jelenik meg előttünk, melyet egyikük sem akart létrehozni, de ez, mint egy mellékhatásként előcsalogatja a jól rejtett, már lassan elfelejtett és az éppen születő gonoszt.
Az Állj ki mellettem című műben számomra félelmetes volt, hogy mennyi kegyetlenkedés fért bele egy család életébe, legyen az a társadalmi létra bármelyik fokán. Valószínűleg meglepődnék azon is, hogy manapság mennyi fér bele egyeseknél. Csak remélni merem, hogy több évtized alatt jobban megtanultuk, hogy az emberi élet milyen értékes, a gyermekkor milyen csodálatos, de mennyire sebezhető, és ezeket a sebeket egy egész életen át magunkkal cipeljük.
A légzőgyakorlat című műben már feltűnik a misztikum. Én azt h