ADATLAP
A skarlát betû
Ez a nő szégyent hozott valamennyiünkre, és ezért halált érdemel. Hát nem ezt mondja ki a törvény? De igenis! Ott van a Szentírásban és a törvénykönyvben egyaránt....
Kohl Dóra véleménye:
Eleve érdekelt a könyv és a Könnyű nőcske is felkeltette az érdeklődésemet. Amikor először elkezdtem, a bevezető elrettentett. Másodjára már keresztül jutottam rajta, és megérte. A könyv nagyon tetszett, és jó volt, hogy több szemszögből, több lelkivilágot is bemutatott. A vége nem igazán tetszett, jobban örültem volna ha sikerül a tervük, de annál, hogy Roger velük tartson ez a megoldás sokkal jobb volt.
Sári Csaba véleménye:
Az eleje miatt majdnem félbehagytam. A vámház című fejezet vagy legalábbis előszó próba az olvasó előtt. Ha azt leküzdi készen áll a tényleges történetekre. Mert az egyik fő bajom az volt vele, hogy ugyan hátteret ad a történetnek - értem én, a való világ ilyen kemény a nőkhöz -, de szorosan nem tartozik a történethez az öreg vámosok bemutatása. És azok a cikornyás mondatok! Anno irodalom tanárnőm mondta, hogy a Goriot apót csakis a 40. oldalon kezdjük el olvasni, mert ha az elsőtől belevágnánk, valószínűleg sose fejeznénk be. Itt is ezt kellett volna tenni.
És sajnos ez a kezdés rányomta a bélyegét a későbbi oldalakra is számomra. A skarlát betű jelentősége fontos, érthető és tanulságos. De minden más, csak egy cifra mondat pár kicsit se kedvelhető emberről.
Petes Valentina véleménye:
A Könnyű nőcske keltette fel az érdeklődésemet, a film miatt akartam elolvasni. Habár szeretem a klasszikusokat, ez nem kötötte le a figyelmemet. Vontatott volt és unalmas. A cselekmény hirtelen zárult le. Lehet, hogy bennem van a hiba, de egyeltalán nem élveztem.Mégsem mondhatom azt, hogy megbántam az elolvasását, mert legalább megismerhettem a régi puritán Amerikát, ami érdekelt. :)
Kasza Dóra véleménye:
A hosszúra nyúlt bevezető alatt többször is megfordult a fejemben, hogy nem olvasom el ezt a könyvet, de aztán belekezdtem Hester Prynne történetébe. Véleményem szerint már az elején elég egyértelmű, hogy kinek van köze Hester bűnéhez. Ehhez kapcsolódóan pedig az egész történet azt mutatja be, hogy melyik fél, hogyan éli meg ezt az egészet, a társadalom hogyan viszonyul hozzá(juk). Számomra egyik szereplő sem volt szerethető, főként nem Arthur Dimmesdale, aki csak látványosan szenvedett, ahelyett, hogy vállalta volna tettei következményét.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Tanulságos történet arról, hogy ki hogyan viseli bűneit, kívül és belül, hogyan tudnak emberek megbocsátani másoknak, és egyesek hogyan képesek űzni a bosszút életük végéig, megkeserítve ezzel mások életét.
Csukás Csaba véleménye:
Nagy reményekkel kezdtem hozzá. Bíztam benne, hogy az (érzésem szerint) túlzottan hosszú bevezető után végre bele tudok mélyedni a történetbe. Alapvetően szeretem a lassú folyású történeteket, de ez most nem érintett meg.
A könyv alaptörténete és a komor hangulata tetszett. A szereplők közül az egyetlen karakter aki képes volt igazán érzelmeket kiváltani belőlem, az Roger Chillingwoorth volt.
Jelenleg nem érzem azt, hogy valamikor szívesen újraolvasnám ezt a könyvet.
Mocsári Diana véleménye:
Nagyon régen készültem elolvasni, ráadásul még filmen sem láttam. Nem igazán tetszett. A témaválasztás az igen, a szereplők semlegesek voltak, s a fő téma, a morál a bátorság a felelősségvállalás, mint lelki folyamatok még jók is lehettek volna, de nekem nem volt eléggé kibontva. Arthur Dimmesdale számomra mazochista 7 éven át tartó "kínlódását" kifejezetten bosszankodva olvastam. Férfiatlannak éreztem a szenvelgését, s alapvetően is volt egy nemi szerepcsere véleményem szerint, mert Hester képviselte a bátorság, küzdelem, felelősségvállalás az elkövetett tettért féle erényeket, hiszen el is mehetett volna a városból, mégis maradt holott kiközösítették. Artur sunnyogott, hazug volt, gyáva, drámázott magának, ( persze nem ezek a női erények .) ) alapvetően tehetelen és gyenge volt. Abban a korban ez a szívén volt mindig a keze, ájulásra volt hajlamos alig volt benne lélek, ez az unatkozó grófkisasszonyok sajátja volt, akiknél mindig ott volt a közelben a repülősó. Nem volt kibontva a szerelmi szál, hogy az ember azt érezze, még ezt is vállalja Hester, csak Artur mellett lehessen, azt hiszem leginkább ezt hiányoltam a regényből, hogy ez a vége felé van párszor hevenyészve megemlítve. Márpedig az a nő, aki ilyen életet vállal, hogy a szerelme közelében lehessen, az nagyon szerelmes lehet. De Hester persze nem a megfutamodást vállalta ez volt a másik indok. A végén nagyon gyors összefoglaló kivel mi történt, elintézve pár mondatban.