ADATLAP
A szomszéd lány
Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nôjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes ôrületbe merülô távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan ôrület ez, amely megfertôzi mindhárom fiát is – végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves David ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnôtt döntést kell meghoznia… Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be....
Ambrus Alexandra véleménye:
Ez egy zseniálisan megírt, hátborzongató, megdöbbentő, sokkoló és érzelmileg felkavaró történet. Dühítő, hogy ez megtörténhet bárkivel. Elszomorító, hogy a gyerekek mennyire kegyetlenek tudnak lenni, és elkeserítő, amikor mindezt egy szülő segédletével, beleegyezésével, irányításával teszik.
Sosem tudhatjuk mi rejtőzik egy emberben.
A legborzalmasabb, hogy igaz történeten alapul, végigolvasni is nehéz volt és ezt valakinek át is kellett élnie...
Békés Nikolett véleménye:
Lehet egy beteg, pszichopata nő vagyok, de nekem ez nagyon tetszett.
Alapvetően két részre bontanám a véleményemet.
Az első azon alapszik és itt a negatívum jön elő, hogy egy megtörtént esemény alapján íródott.
Ha ez valóban így van, akkor méltón érezhetem összetörve, megriadva és féktelen rosszulléttel párosítva.
Ami a gyermekek „féktelen” gonoszságát illeti, nincs rá szó, de, hogy ez párosul egy felnőtt személy segítségével, az maga a borzalom. Senkinek nem kívánok ilyen sorsot…és csak sír a lelkem.
A másik oldalról viszont, ami az (irodalom) részét tekinti, hibátlannak mondanám.
Ha azt vesszük, igen ez horror a javából, megspékelve egy erős pszicho – thriller érzettel.
Az, hogy az író szerint, a történet a kevésbé gyomorforgató verziót tartalmazza, teljesen lenyűgöz. Szinte már – már sokkol.
Egyszerűen egy normális értékelést sem vagyok képes írni a kötethez, annyira a hatása alatt állok még.
Egy biztos, mivel van film változata is látnom kell. Igen itt kell elgondolkodni, nem e kell kihívni hozzám az orvost, de nagyon érdekel.
Húzhatom a szócséplést, de igazándiból csak annak ajánlom, aki tényleg erős idegekkel és jó erős gyomorral rendelkezik és természetesen, hatalmas horror rajongó.
Ajánlom és felvállalom, kedvenc!
S Évi véleménye:
Borzalmas történet, megrázó, felkavaró. Őszintén szólva, el is sírtam magam rajta, nem bírtam. Képtelen vagyok elhinni, hogy emberek, gyerekek ezt teszik egymással. Ez nem lehet igaz!? Mondja valaki, hogy ez nem igaz. Végig reménykedtem benne, hogy boldogabb (már amennyire mindezek a dolgok után lehet) befejezése lesz. :(
Ungvári Ágnes véleménye:
Nagyon szeretem a horrort, a thrillert, és minden olyan műfajt, ahol lehet egy kicsit rettegni , borzongani, ahol feszegetik a határokat. Ez a könyv azonban megfeküdte a gyomromat. Rettenetesen kemény. Még sosem olvastam hasonlót sem, és nem biztos, hogy szeretnék többet. Ezt a könyvet nem lehet csillagozni, erre a könyvre nem lehet azt mondani, hogy tetszett, mert egyszerűen nem tetszhet. Az ember pont azért nem tud elhatárolni, távolságot tartani, mert tudja, igaz történeten alapul a regény. Mégsem csodálkoztam, hogy ez egy valós történet, és nem csupán fikció, hisz egy egészséges elméjű ember, még ha az író is, képzelete kevésnek bizonyulhat ilyen szörnyűség kitalálásában, a pokol ezen kapuját csak egy beteg ember képes megnyitni előttünk. Rettenetes.
A legszörnyűbb az egészben, a közöny, és hogy mindenki kettős könyvelést folytat. „Igen, délutánonként egy lányt kínzok a szomszéd pincéjében, de emellett segítek apunak az étteremben, kártyázok, kólázok, bevásárolok anyunak, élem a gyerekkoromat. És ez így teljesen normális. Hisz ez is csak egy Játék, melyet ráadásul egy Szülő felügyel. És mivel a Szülők mindenhatóak, ezért amit megengednek, az teljesen normális, és elfogadható. „ Először úgy gondoltam, hogy ezek gyerekek nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, ami azért 12 évesen és még ennél is idősebben fura lenne, de rájöttem, hogy tudnak. Pontosan tudják, hogy amit tesznek az tiltott, nem szabad, hisz miért is titkolnák a szüleik elől. Ami hiányzik belőlük az valóban a képzeleterő, és az empátia. (No de egy egész utcányi gyerekből? Mindenkiből szocio- vagy pszihopata lesz? És, akiből nem, az szembe tud majd nézni felnőttként önmagával és a tettével?)
A regényt megelőzi az általam igen nagyra becsült Stephen Kingtől egy meglepően hosszú, az író tehetségét kifejezetten méltató, ugyanakkor
Gergely Ancsi véleménye:
Embertelen..brutális...bicskanyitogató..és sajnos igaz történet egy fiatal lányról, akinek egyetlen bűne, hogy rosszkor volt rossz helyen. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon melyik a rosszabb:a lelki terror, vagy a fizikai? Milyen ember lehet az, aki képes akár az egyikre, akár a másikra? És mit tehetünk, amikor egy elfajzott ember és környezete a harmonikus családi élet álcája mögött bestiálisan űzi mindkettőt? Hogy jut el egy megkeseredett nő, egy anya az embertelenség olyan mélységéig,ami emberi ésszel már szinte fel sem fogható?
Iszonyatosan felkavaró olvasmány volt, az ember nem érez mást, csak tehetetlenséget, dühöt, próbálja nem elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet, de ahogy halad előre a könyv, egyre inkább kénytelen vagy tudomásul venni, hogy de igen, történhet. Beleeszi magát a tudatodba, a lelkedbe, és amikor a könyv végére érsz, csak remélem, hogy soha nem találkozol ilyesmivel többé.