ADATLAP
A tóparti ház
1933 nyara: az Edevane család ragyogó vidéki háza, Loeanneth készen áll a várva várt Szent Iván-éji estélyre. A tizenhat éves Alice, a szárnyait bontogató író talán mindenki másnál izgatottabb. Nemcsak mert végre kiötölte, mi legyen a váratlan csavar első regényében, hanem azért is, mert reménytelenül beleszeretett valakibe, akibe nem lett volna szabad. Ám mire Loeanneth órái elütik az éjfélt, amikor a tűzijáték csillogó fénye beragyogja az éjszakát, a családot súlyos veszteség éri, melynek hatására örökre elhagyják a birtokot.
Hetven év múltán Sadie Sparrow nyomozó kényszerű szabadságát tölti Cornwallban egy kínos munkahelyi vizsgálat miatt, amelynek lezárultával talán még elbocsátás is várhat rá. Nagyapja vidéki házában unatkozik, igyekszik zavaros ügyeiről elterelni a figyelmét, amikor egy nap elhagyott házra bukkan, ahol mintha megállt volna az idő. Sadie megtudja, hogy a birtok története sötét tragédiával terhes, és hogy a lakók a szomorú esetet követően végleg elköltöztek.
Elegáns londoni otthona dolgozószobájában az idős Alice Edevane éppoly precízen eltervezett életet él, mint amilyen történeteket rendkívül sikeres krimijeiben megír. Mígnem egy nap felbukkan egy fiatal rendőrnyomozó, aki kutakodni kezd a családja múltjában, hogy kibogozza mindazokat a szövevényes titkokat, melyeket Alice egész életében igyekezett mélyen magába zárni.

Legújabb regényében, A tóparti házban Kate Morton ismét lenyűgöző mozaikkal kápráztatja el olvasóit. Letagadott és kilesett titkok, hűség és halálig megtartott ígéretek, a háború következményei mind-mind súlyosan nehezednek egy család életére, és előbb-utóbb tönkreteszik a látszólagos idillt. Vajon a hallgatás megtörése, a rejtélyek feltárása megoldáshoz, megnyugváshoz vezet?...
Tünde véleménye:
Nagyon szeretem Kate Morton stílusát, már az előző könyve is naqgyot szólt és most sem kellett csalodnom. Most is egy több évtizeden és generáción átívelő családregénnyel ajándékozott meg az írónő. Egy felderítetlen eltünés 1933- ból. Többféle idősíkban ugrálunk, ez valahoyg nem zavaró sőt izgalmasá teszi...zseniálisan görditi fel a szálakat. Ne tartson vissza a több mitn 500 oldal mert hamar a végére lehet érni. Családregény és krimi egybegyúrva a jobbik fajtából ;)
Hegedüs Lívia véleménye:
Nagyon szeretem az írónő (vagy a fordító) stílusát, a krimit és azt a régi világot, amit leír. Magyarul megjelent könyvei közül még csak ezt nem olvastam. Izgalmas történet, ami olvastatja magát, mégsem voltam teljesen elégedett. A végén a csavar nem volt meglepő, sőt: talán jobb lett volna, ha kimarad ez a már-már szappanoperai végkifejlet.
Bodorics Anikó véleménye:
Első könyvem Kate Mortontól, de biztos nem az utolsó. Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik több szálon, több idősíkon futnak, amik aztán valahogy összekapcsolódnak. Az írónő végig az orromnál fogva vezetett: sokszor azt hittem, hogy rájöttem a titokra, de aztán mindig újabb és újabb dolgok derültek ki. Valószínűleg nem sokára újra elolvasom, mert kíváncsi vagyok, hogy a történtek ismeretében megtalálom-e hamarabb a jeleket.
Simon Csilla véleménye:
Ez volt az első ettől az írónőtől. Nem az utolsó. Nagyon tetszett. A krimi része fordulatos volt, és a sablonok ellenére magával ragadó. A titok, ami a fő vonalát adta a könyvnek, időnként eltűnik, majd újra felbukkan, így végig fogva tart. A tündérmesés leírások miatt pedig kedvem támad Corwallba látogatni! :)