ADATLAP
A vadkacsa
Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt....
Sári Csaba véleménye:
Tetszett, bizonyosan fontos drámák között a helye. Szép a történet, bár sok dolog kiszámítható. A végén nem tetszett a doktor úr és Gregers szemben állása. Túlságosan is szájbarágós lett a két eszmének a szembeállítása.
Melinda Csatlós véleménye:
Az elején tetszett, aztán egyre kevésbé...Végig valami nagyon nyomasztót éreztem. Sajnáltam a kislányt, a családot és a nagypapát is. Mindenkit áldozatnak és ugyanakkor felelősnek is éreztem. Ez sokkal több annál, hogy azt mondhassam: bolondok. A Norát csak filmben láttam, de abban is volt valami nagyon hasonlóan nyomasztó.
Csomai Borbála véleménye:
Pár héttel ezelőtt láttam Ibsen Babaszoba című művét és az sokkal inkább tetszett. Sok párhuzamot felfedeztem a két könyv között, viszont míg a Babaszoba mondanivalója könnyen átjött, a Vadkacsáról ezt nem tudom elmondani. Túlságosan sok a típusszereplő, és a cselekményszálat sem találtam egyedinek. A végén nagyon szomorú voltam, hogy az egyetlen számomra pozitív karakter halt meg.
Sándor Anita (AniTiger) véleménye:
Ez egy roppant csavaros történet volt, de nem igazán veheti fel a versenyt a mai művekkel, amik hosszabbak, fordulatosabbak, akció dúsabbak és úgy általában érdekesebbek. Nekem leginkább a rengeteg metafora tetszett, illetve a sztori nagy durranása a dráma végén. (Ha ismered a sztorit és tudod, mire gondolok, akkor Ba-Dumm-Tsss…)

Azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem kár, hogy kihagytam az iskolában.
Fülöp Zsanett véleménye:
Összességében tetszett a mű. A történet egy nagyon erős társadalom kritika, ami megmutatja mennyivel szívesebben élünk hazugságban, minthogy harcoljunk az igazságért. Amit igazán értékelni tudtam benne, hogy értettem, nem volt nehéz a szöveg. A legtöbb drámánál amit olvastam (Bánk Bán stb.) Az első tíz oldalt azzal töltöttem, hogy felfogjam ami oda van írva, hogy megszokjam ahogy fogalmaz. Itt nem kellett.
S Évi véleménye:
Mikor a végére értem, jöttem rá, hogy ezt valószínűleg vettük magyarórán, és akkor már elolvastam. No nem baj. A főszereplők számomra idegesítőek voltak, nem tetszett. Biztos nagy irodalmi jelentősége van, én ehhez nem értek, örülök, hogy rövid volt. :(
Hornyeczki Anna véleménye:
Nem szeretem a drámákat, de ez tetszett. Ibsen meglepően jól írt. Tömör, lényegretörő. Kellemes meglepetés volt :)
Egyedül Hedvig, a kislány volt számomra szimpatikus, szerintem okosabb volt, mint a körülötte lévő felnőttek...
Gregers személye hihetetlenül ostoba volt. Nem számított neki semmi, csak az eszményei.
Nagyon irritált.
Hjalmar és Gina pedig mintha álomvilágba éltek volna, folyton elbeszéltek egymás mellett, nem igazán figyeltek a másikra...
Az empátia, az odafigyelés, és az őszinteség csodákra képes. A tragédia sem történt volna meg...
Kolop Vanda véleménye:
Nem tetszett annyira, mint a Nóra, de rossz sem volt. Sajnáltam Hedviget, olyan kis lelkes, élénk kislány volt, az egyetlen szereplő, aki hajlandó is volt tenni s vágyaiért, még akkor is, ha ez az életébe került. Hjalmar, az apja, egy igazi tutyimutyi alak, 5 percig nem tud kiállni magárért, Gregers meg egyenesen csapni való bolond, aki feldúlt egy családot, a kislány galála is lelkén szárad, de képtelen beismerni, hogy képtelen eszményei vannak... Ironikus, hogy Gregers általa megvetett apja valósítja meg Gregers eszményeit...
Szarkowicz Kinga véleménye:
Nem mondhatnám, hogy nagy drámarajongó vagyok, de a kötelezőket azért általában elolvasom. Ez azonban túl vastagnak tűnt és a fülszöveg se volt számomra bíztató.... Aztán mégis rávettem magam, és kellemesen csalódtam. Nem mondom, hogy ez lett a kedvenc könyvem, de a fölvetett társadalmi problémák tényleg elgondolkoztattak.