ADATLAP
A varrónő
A szolgálóként dolgozó fiatal Tess egyetlen vágya, hogy azzal foglalkozhasson, amihez ért: ruhák tervezésével és varrásával. Álma, úgy tűnik, valóra válik, amikor a világhírű divattervező, Lady Lucile Duff Gordon felfogadja, hogy komornaként kísérje el a tengerentúlra a Titanic fedélzetén. A hajón a lány egy egészen új világba csöppen, és lassan kezdi elhinni, hogy tényleg egy jobb, boldogabb élet vár rá Amerikában. Ekkor azonban bekövetkezik a katasztrófa... Miután az életben maradottak megérkeznek New Yorkba, egyre több és több pletyka kap szárnyra arról, mi is történt valójában azon a végzetes éjszakán. Miközben az amerikai szenátus által kezdeményezett vizsgálat újra felszakítja a sebeket, és a túlélőknek szembe kell nézniük saját döntéseikkel, a szakmailag egyre sikeresebb Tess is választás elé kerül. Kitarthat-e munkaadója mellett, aki képes valóra váltani álmait és biztosítani a jövőjét, ha igazak a híresztelések, és Lady Duff Gordon tényleg mások élete árán menekült meg? Dolgozhat-e neki tovább, ha azért, hogy megtartsa titkát, képes tönkretenni egy férfi életét, valakiét, aki iránt Tess egyre mélyebb érzelmeket táplál...?...
Feraji Anikó véleménye:
Azért ebbe a kategóriába tettem a könyvet mert többször könnybe lábadt a szemem olvasás közben.Nyilván a hajó elsüllyedése, a menekülés módja, a pánik, a félelem és az egyes emberek cselekedetei nagyon megrázó téma. Azért érdekelt a könyv, mert nem csak magát a katasztrófát mutatja be, hanem az utána lezajlott tárgyalásokat,ahol próbálták felderíteni a baleset okait, valamint az egyes emberek cselekedeteinek okát és ugye az örök kérdést. Hogy lehet, hogy félig üresen mentek el a mentőcsónakok és csak egyetlen egy fordult vissza... Nagyon érdekes volt belelátni azokba az eseményekbe ami a túlélőkkel történt onnantól kezdve, hogy várakoztak a csónakokban, majd felvette őket a Carpathia. A megérkezés a kikötőbe, a sajtó hadjárat a White Star társaság kezdeti makacs tagadása, arra vonatkozóan, hogy a hajó elsüllyedt volna. Felkavaró volt olvasni és szembesülni az ilyenkor óhatatlanul felbukkanó gondolattal, hogy ilyen esetben mi az elvárt, elfogadható és megbocsájtható viselkedés. A túlélők örök dilemmája a lelkiismeretfurdalás, az önvád. A félelem elég indok arra, hogy igazoljuk a cselekedeteinket, elviseljük a következményeket és feloldozást nyerjünk?