ADATLAP
A windsori víg nők
A túlnyomórészt prózai, itt-ott verses komédia – inkább bohózat, mint vígjáték – csupa jókedv, csupa móka, csupa bujkáló poézis. Hangja a Szentivánéji álom táncos könnyedségére, tündéri játékosságra emlékeztet. Főalakja: Falstaff a IV. Henrikben hódította meg először a közönséget. A pocakos lovag itt már kissé más, öregebb és ostobább, de éppen olyan mulatságos, mint a IV. Henrikben. Hetykesége most halkabb, hiszen alaposan megcsúfolják a windsori polgárasszonyok. A darab Shakespeare egyetlen olyan műve, melyben a vezető szerepeket javarészt a polgárok játsszák. Iróniája a nemesurak ostobaságát és kapzsiságát teszi nevetségessé....
Nyúl Nóra véleménye:
Nagyszerű! Hihetetlenül érdekes volt olvasni a rengeteg fordulat, cselszövés és tréfa miatt. Az emberi jellemek is nagyon jól kirajzolódtak: az öntelt kövér lovag, aki egyszerre két férjes asszonyt is el akar csábítani busás jövedelem reményében, a két feleség, akik megvezetik háromszor is a csalfa lovagot, a féltékeny férj és barátai kutatása a vélt szerető iránt. A háttérben egy pap akar közvetíteni a halvérű Keszeg úr és a szép Page Anna között, ellenben a lánynak még két másik kérője is akad. Pagené és Page úr is mást szeretne vejéül. A történet végére a kéjelgő lovag is megkapja méltó büntetését, a feleségek is tisztára mossák nevüket a férjük előtt és Page Anna is az igaz szerelmét választja a három férfi közül. Minden jó, ha jó a vége.