ADATLAP
A zuhanás sokkja
"A történetet Matthew meséli el, aki imádott bátyja halála óta küzd a skizofréniával. Matthew sorsát gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Megtudhatjuk, miként süllyedt tudathasadásos állapotba Down-kóros testvére elvesztése után, miért és milyen mértékben okolja magát a tragédia miatt, mi okból hagyja ott a valóságot, s miért menekül képzelete világába.
Filert a regény megírásához saját tapasztalatai vezették: tíz éven át dolgozott ápolóként pszichiátriai intézetben. A fiatal korosztálynál tapasztalható elmebetegségek egyre súlyosabb gondot jelentenek napjaink társadalmában e mű gondolkodásra késztet, és talán kinyitja a szívünket a lelki betegségekkel nap mint napos harcot vívók felé.
E rövid leírás alapján szomorú, drámai történetet képzelhetünk el ám a fiatal angol író oly páratlanul viccesen, szórakoztatóan, annyi szeretettel és megértéssel adja elő e szívszorító történetet, hogy a kötet az angliai megjelenés után rögtön a sikerlisták élére került, az olvasók kedvencévé vált, s megnyerte Nagy Britannia legismertebb közönségdíját, a Costa cég által alapított Costa-díjat....
Járfás Vivien véleménye:
Nagy örömömre van, hogy egyre több író nyúl a mentális betegségek témájához, ezért a rengeteg díj után, amit ez a mű kapott komoly elvárásaim voltak. Nagyon tetszik, hogy nem is igazán idősíkokként kezeli a történetet, hanem szinte teljesen rendszertelennek tűnik ahogyan felszabdalja az író az eseményeket, ezzel is érzékeltetve a felkavart lelki állapotot, amiről az egész szól. Továbbá gyönyörű, hogy egy komplex folyamatot látunk. Nincs betegség előtt és után, ezzel megdöntve egy súlyos tévhitét a mentális problémáknak. A kis mellékszálak is megrendítőek ennek ellenére a finom kezelés miatt nem ül ránk a téma.
Járfás Barbara véleménye:
Első sorban úgy gondoltam segíthet a gyaszfeldolgozásban és ettől a kiadótól már olvastam műveket amik a mai napig közel állnak hozzám. Nagyon érdekes a történet hétköznapi módon mutat be valamit, amit nem igazán lehet elmondani. Nekem van hasonló problémákkal küzdő ismerősöm és érdekes dolog volt egy kis ideig úgy szemlélni a világot ahogyan ő teszi nap mint nap. Mindekinek ajánlom egészen sokrétű elgondolkoztató olvasmány, az elejétől a végéig magába szívott.
I Luca véleménye:
Sírós. De csak a vége. Amúgy meg szép és nehéz történet. Olvasni viszont könnyű.
Egy rettenetesen nehéz teherrel küzdő főszereplő, egy kibírhatatlannak tűnő esemény - az öccse halála -, mely túlélhető (?), de hogy. Számomra teljesen érthető, miért "menekült" a lelkiismeretfurdalás elől a skizofréniába, a valóságon kívüli, önmaga teremtett világba. Az író feltételezhetően hitelesen ábrázolja a betegséget, a rokonok reakcióit, hozzáállását, hiszen ápolóként sok hasonlóval találkozhatott. (Respect a nagymamának:-)!) Ajánlott mű, nagyon szerethető!!!!!
Fekete Nóra véleménye:
A zuhanás sokkja elindított egy folyamatot, amely a skizofrén hajlamot talán elindította és Simon halálához vezetett. Elfelejtve, hogy a szerző nem azonos a főszereplővel, teljesen magába szippantott a történet és hol mosolyogva, hol csodálkozva, hol ledöbbenve, s hol sírva mengtem végig Matthew életén. S talán a "Ez egy kezdet." mondat valóban a gyógyulás felé vezet vissza az életbe.
Kovics Renáta véleménye:
Már a téma (egy skizofréniás fiú elveszti Down-szindrómás testvérét) sem egyszerű, az pedig, hogy ezt a történetet egy skizofrén ember szemszögéből ismerhetjük meg, pláne nem teszi könnyű olvasmánnyá. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom. S nemcsak azoknak, akiket érdekel a téma, vagy van ilyen ismerősük, hanem tényleg mindenkinek. Nagyon keveset tudunk mi, átlagemberek erről a betegségről, mert félünk tőle, s éppen ezért fontosnak tartom, hogy lássuk, nem minden skizofrén gonosz. A főhős egy szerethető, kedves, a maga módján vicces figura, csak éppen beteg. A könyv "hitelességét" a szerző igazolja, aki maga is gondozott mentális betegeket, így elég jó rálátása van a témára. Ami engem különösen felkavart, az az intézetben eltöltött napi rutin leírása, mert elszomorító, hogy még mindig ott tartunk, hogy leszedáljuk és kivisszük őket a kertbe nézelődni... Pedig a főhős példája is jól mutatja, hogy rengeteg jó tulajdonságuk és képességük van (rajzolnak, írnak, festenek stb.), és sokkal értelmesebb életet is élhetnének .
Budai Anita véleménye:
Soha nem voltam skizo, remélem nem is leszek. Ennek ellenére úgy érzem ez a könyv tökéletesen ábrázolja mindezt. Nem tudom szándékos-e, vagy csak én érzékeltem így, de valahogy három részre tagolódik az agyamban a történet. Volt az első harmada, ott totál zűrzavar uralkodott, nem nagyon értettem bizonyos dolgokat. Lehet hogy szándékos volt mindez, vagy csak nekem nem sikerült elkapnom a fonalat. A 2. harmada a könyvnek már tiszta volt és érthető, de valamiért félelmet keltett bennem, nem tudom miért, de borzasztó érzés volt és átéltem azt a reménytelenséget amit Matt a pszichiátriai osztályon. A vége pedig igazán tetszett. Nem lett happy end, a főszereplő nem szabadul meg a betegségtől de mégis egyfajta feloldozást hoz az olvasónak is az, ahogy megszervezi ilyen "utolsó vacsora" jelleggel azt a megemlékezést - ami neki igazából búcsú-buliként funkcionál inkább. Egyre inkább elengedi Simont, és akarva-akaratlanul, ha igaz a sztori, ha nem, a végén azért én is azt gondoltam hogy "basszus remélem sikerül neki a továbblépés ennek a szerencsétlennek." Hiszen a könyv utolsó mondata is így hangzik: "Ez egy kezdet."
És ennél tökéletesebb befejezése számomra nem lehetett volna a történetnek. :)