ADATLAP
AZ
Heten voltak, gyerekek - mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele - hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az....
Müller Judit véleménye:
Ijesztő történet barátságról, összetartozásról, kitartásról, a gyermekkor démonairól Kingtől megszokott zseniális stílusban. Nem szeretem a horrort, de Kingtől még azt is szívesen veszem, mert szerintem művészi szintre emeli.
Ható Fanni véleménye:
Nyee... Semmit nem vártam tőle, nem vagyok egy nagy Stephen King rajongó, alapvetően nem szeretem sem a ponyvát sem az ijesztő dolgokat. Csak a kihívás kedvéért olvastam el, nem hagyott maradandó nyomot.
Mayer Klaudia véleménye:
Egy gonosz, nagyon gonosz városról szól, amiben a gonoszságnak sikerült is megtelepednie, ami huszonhét évenkénti gyerekgyilkosságokkal jár. Köztük van az egyik főszereplő kistestvére is. A gyerekek szembeszálltak vele, de megölni nem tudták és vissza kellett jönniük, amikor Az is újragyilkolt. Jó volt nagyon, sokszor halálra izgultam magam, de a vége elég fura lett. Talán ez a szörnyes dolog annyira nem jön össze az írónak. De azért nem volt rossz.
Elek Henriette véleménye:
Blaze egy alapvetően jóindulatú, barátságos melák, akinek nem sok sütnivalója van. Befolyásolható, könnyű belevinni a rosszba. Testi adottságainál fogva nála egy kis pofon is lehet végzetes. Nem akar ő semmi mást, csak tartozni valahova. Sajnos nincs szerencséje. Az apjának köszönheti, hogy csaknem meghalt és retardált lett. Aki képes lenne szeretni és megfelelő környezetet biztosítani a számára, meghal, mielőtt még magához vehetné. Senki nem közeledik felé úgy, hogy az a jó irányba vigye. A rossz oldalon viszont sokan örülnek, hogy kihasználhatják. Csoda hát, hogy így végzi? Persze, hogy nem. A baj az, hogy ez egy regény, de a valóságban is megtörténnek ezek a dolgok nap, mint nap. Emberek kallódnak el, válnak rosszá, más emberek miatt... a szeretethiány, a törődés hiánya miatt. Blaze-t sajnáltam, egy kicsit szurkoltam neki... bár a gyerekemet nem bíztam volna rá. A valóságban legtöbbször el sem jutunk odáig, hogy az okokat keressük, mert ha valakit kirabolnak, megerőszakolnak, megölnek... nem vigasztalja a tudat, hogy az elkövető valamikor maga is áldozat volt. Súlyos gondolatokat vetett fel bennem ez a regény. De tetszett!
Janitor István véleménye:
Szerintem King egyik mesterműve ez a könyv. Nagyon tetszett. Elképesztő történet a gyerekkor félelmeiről, a gyerekkori barátságról, és összetartásról. És hogy annyi év után egy telefonhívás képes visszahozni az elfeledett emlékeket, és újra összehozni a régi barátokat.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Hátborzongató történet arról, hogy a gyerekkori félelmek milyen erőket táplálnak, és milyen erőt tud táplálni a barátság, a képzelőerő és a bátorság. Fantasztikus regény arról, hogy a rossza erő hogyan hozza újra össze a barátokat sok évvel később, és hogyan sikerül legyőzniük azt az erőt.
Vida Ágnes véleménye:
Imádom Kinget! Fantasztikus a stílusa és hihetetlen dolgokat képes kitalálni. Noha ezt a kötetet társszerzővel írta, jó lett! Az eleje kicsit untatott, mikor minden szereplőt meg kellett ismernem. Aztán beindult a sztori, jöttek a gyilkosságok, az eltűnt cserekek, a vérző kicsi lábacskáikon... Hátborzongató, nem? De hát pont ez a lényeg! És muszáj kiemelnem, hogy imádom a borítót! Ami pedig pozitívum, hogy én nem olvastam a Talizmánt, mégis értettem a történetet. Voltak ugyan visszautalások, de végül is mindent kifejtett.
Nagy Ferenc véleménye:
A harcos gyerekkoráról, vagy inkább a férfivá cserepedéséről szóló negyedik részt (mármint ezt) is, csak pozitív jelzőkkel tudom illetni. Akciódús, pörgős, részletgazdag, néhol kissé romatikus western.
Nagy Kati véleménye:
Ezt a könyvet évekkel ezelőtt vettem meg, amikor a Talizmánt elolvastam. Még akkor nekikezdtem, de nem jutottam messzire. Később kicsit tovább jutottam vele, de megint abbahagytam. Most a kihívásnak hála végre elolvastam. Olyan könyv volt, amiről nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e vagy nem. :) az elején azt vártam, hogy mikor lesz már vége, mert nekem unalmasnak tűnt. A közepe felé jobb volt, viszont itt is voltak hosszú részek. A vége már beindult és jó is volt. Alapjában véve nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem fog a kedvenc könyveim közé tartozni :)
Balazs Diana véleménye:
Szeretem King könyveit, de valahogy ez nem tetszett. A történet, az ötlet maga jó és félelmetes is, de valahogy a kivitelezés, az elmesélés vontatott volt, és nem csak a terjedelem miatt. Ha 200 oldalban írta volna meg, nekem akkor is az lett volna. Pár dolgot nem értek, miért tett bele az író, és valahogy nem illik hozzá (Kinghez) a happy end sem