ADATLAP
Add vissza az életem!
Mi lenne, ha hirtelen elfelejtenéd életed legfontosabb tíz évét? Alice az edzőterem padlóján tér magához, fején egy csúnya púppal és annak tudatában, hogy ő még mindig az a jókedvű huszonkilenc éves nő, aki nemrég kezdte el közös életét csodálatos férjével és a pocakjában növekvő első babájukkal. Teljes elképedésére azonban gyorsan kiderül, hogy az esés tíz évet kitörölt az emlékezetéből. Valójában harminckilenc éves, a mindennapokban egy nyugodt pillanata sincs, és akkor érzi jól magát, ha naponta három órát sportol, majd pedig különböző összejövetelekre jár olyan nőkkel, akiket mindig nagy ívben el szokott kerülni. Hogy az ördögben jutott idáig az élete? Hogyhogy nem emlékszik a három gyermeke születésére, sőt magukra a gyerekekre sem? Miért utálja az imádott férje, akivel ráadásul még a bíróságon is acsarkodik? És mégis mit tehetett, hogy a szeretett nővére szinte szóba sem áll vele? Új szemüvegen keresztül látva az életét, Alice nemhogy alig ismer magára, de még csak nem is kedveli azt az embert, akivé vált. Vajon lehet még újra az a nő, aki valaha volt? ...
Szalai Adél véleménye:
Kivételt tettem, elolvastam a hátulját, és kíváncsian vártam, hogy sablon mű lesz e. Kellemes meglepetés volt, igazán tetszett, izgatottan vártam a fordulatokat, hogy miből mi fog kisülni. Meggyőződésem volt, hogy ki fognak békülni, de aztán jöttek a csavarok, és Én minél gyorsabban akartam olvasni, hogy a végére érjek. Nem látok több magyar nyelvre lefordított könyvét az írónőnek, de szívesen olvasnék még tőle.
Csepei Angéla véleménye:
Nagyon érdekes és lebilincselő könyv volt. Több szálon fut, mindegyik tele fondorlattal, ami meglepi az olvasót! Nekem nagyon tetszett, bár a végén picikét csalódnom kellett. Nagyon jól felépítette az írónő a végkifejletet, vártam is a beteljesülést, de a csavar lelombozott teljesen. Viszont így is örültem a sztori végének.
Koszorus Zsuzsanna véleménye:
Nagyon emberi volt az egész történet. Tetszett, hogy happy-end a vége, de nem feltétlenül a megszokott módon. Kicsit elgondolkodtatja az olvasót (ha hagyja), hogy ő vajon hogy élné meg ezt a szituációt. Érdekessé tette a történetet, hogy nem csak egy szemszögből ismerhettük meg az eseményeket.
A múltunk, az emlékeink, a tapasztalataink tesznek azzá bennünket, akik vagyunk. És ahogy a dédnagymama mondta: „lehet, hogy néha nem árt, ha jól fejbe kólintja valami az embert?”
Puskás Evelyn véleménye:
Ezt a könyvet úgy vettem meg, hogy csak a borítót néztem meg a könyves boltban, majd mikor hazahoztam akkor néztem meg igazán, hogy miről is szól.
A történet nekem nagyon tetszett, és a szereplők is. Jól kidolgozott, érdekes, izgalmas olvasmány volt számomra.
A vége viszont kifejezetten csalódás volt számomra az egész eddigi történethez képest.
Befejezetlen, összecsapott hatást keltett.
Ezt leszámítva nekem nagyon tetszett :)
Németh Ildikó véleménye:
A testvérem áradozott róla. Így nagy lendülettel álltam neki. De nem ment elsőre, sőt másodikra sem. Nagyon nyögve nyelősen olvastam, és nem tetszett. A történet maga nem lett volna rossz, de nem bírtam elviselni Alice karakterét.