ADATLAP
Akit elhagytál
1916, Franciaország. Miután imádott férje, Édouard hadba vonul, Sophie Lefevre egyedül kénytelen gondoskodni családjáról. Német kézre került kisvárosukban új katonai parancsnok jelenik meg, aki tisztjeivel még inkább megkeseríti Sophie életét. S amikor a Kommandant szeme megakad a portrén, melyet Édouard festett ifjú asszonyáról, az események baljós fordulatot vesznek, melynek nyomán Sophie-nak borzasztó nehéz döntést kell hoznia. Közel egy évszázad múltán a varázsos hatású festmény Liv Halston londoni otthonának éke – férjétől kapta nászajándékul. Amikor egy véletlen találkozás következtében fény derül a kép sötét múltjára és valódi értékére, Liv élete fenekestül felfordul. Hamarosan komoly jogi csatározás kezdődik, melynek tétje nem csupán a festmény tulajdonjoga, hanem talán Liv boldogsága is. ...
Pintér Gabriella véleménye:
A Mielőtt megismertelek után talán ez a legkedvesebb könyv számomra, bár ahogy írtam már egy előző könyvénél is, Jojo Moyes minden művét nagyon szeretem.
Nagyon tetszett a világháború és a rá 100 évre történő cselekmények közti párhuzam. Tetszett Sophie elszántsága és bátorsága és amikor végre minden a helyére került még meg is sirattam. Azt a festményt ezek után én is szeretném a házamba : )
I Luca véleménye:
Röviden: nem jött be:-( Az eleje unalmas, a második fele rózsaszín vattacukor, a vége meg...hát nem is tudom. Na ott volt egy ici-pici jó dolog.
Nyilván bennem van a hiba; hogy nem tudok így tárgyakhoz kötődni, hogy nem értettem a konfliktus lényegét. Hogy más megoldást is láttam volna az ügy rendezésére. Csalódás volt:-(
Kovácsné Szabó Lilla véleménye:
Igazán izgalmas, ötvözi az első világháború és napjaink történeteit, párhuzamot von két különböző korban és világban élő nő sorsa között. Amit mindig a szerelem határoz meg. A befejezés számomra meglepő volt, de nagyon tetszett.
Kemendi Tímea véleménye:
Jojo Moyes-ban nem lehet csalódni, hatalmas jó volt ez a könyve is. Azon ritka írók egyike, akik el tudják érni, hogy a könyv kiolvasása után 2-3 nappal is még mindig a történet körül járnak az ember gondolatai, nem lehet egykönnyen elengedni a szereplőket, főleg Sophiet és Livet. Ennek a hölgynek hetente kellene könyvet kiadni, hogy mindig legyen mit olvasnom.
Gy.né T. Anikó véleménye:
Annyira, de annyira jó! Két szálon futó cselekmény, majdnem 100 év különbséggel. Sophie egyedül vezeti a szállodát az I. vh-ban, de sosem adja fel, nem fél a német parancsnoktól sem. Bármit megtesz férje szabadulásáért: az ár (többek között) egy festmény. 100 évvel később Liv ugyanilyen elszántan harcol ugyanezen festményért… és már úgy tűnik, mindent elveszíthet. Eleinte kibogozhatatlannak tűnik, hogy kapcsolódhat össze a két történet, de a végére csodálatosan megoldódik.
Bányai Noémi véleménye:
Régóta pihen a polcomon ez a könyv, a csodás borító és a címe miatt vettem meg, még a fülszöveget sem olvastam el, és őszintén szólva cseppet sem bánom, mert letehetetlen. Teljesen beszippantott a történet, olvastatja magát, és kicsit sajnálom, hogy befejeztem. Tetszett a két idősík, a múlt és a jelen összefonódása egy festmény által. A téma érdekes, a történet lenyűgöző, nem ez volt az utolsó könyvem az írónőtől. :)
Zsuzsanna Szluka véleménye:
Nagyon jó könyv. Érzelem, fordulatok egyaránt vannak benne, tökéletes befejezéssel. A világháború nem a kedvenc témája az olvasmányaimnak, de ebben a könyvben pont annyi szerepe volt, amire szükség volt a cselekmény kibontakozásához. A párhuzamos történésekből a jelen története kevésbé volt lebilincselő, de a hiányosságokat nekem pótolta a másik szál. Na és a befejezés, ahol minden "összefut". Ajánlani tudom mindenkinek.
Kathi Melinda véleménye:
Jojo Moyes könyvei eddig jobban tetszettek. Ez is szép a maga módján, romantikus, de nekem kicsit vonatott volt a cselekmény, kicsit túl bonyíltva. Viszont a befejezés módja és történése nagyon tetszett. A könyv csúcspontja. Már a végéért megérte elolvasni.
Mészáros Ágnes véleménye:
Imádom az íronő stílusát.Tetszik ahogy ugrál az időben,szerintem így sokkal követhetőbb az egész történet és mit miértre is választ kapunk. Jól megírt történet izgalmakkal teli minden egyes oldal! Mindig is érdekeltek a világháborús történtek.Mindenkinek csak ajánlani tudom,mert nagyon érti a dolgát ez a nő!!
Csepei Angéla véleménye:
Csodálatos könyv. Mind a két szál nagyon erős érzelmeket sorakoztat, igazán megható végig követni őket. A mellékszálak szintén nem unalmasak, így elmondhatom, hogy minden oldalát végig élveztem. Az utolsó 30 oldalt pedig végig bőgtem.
Bérci Zsanett Diána véleménye:
Az írónőtől még nem olvastam semmit, de a könyv borítója és címe nagyon megfogott. Volt benne valami amiért úgy gondoltam, hogy ezt a könyvet nekem muszáj kiolvasnom. Nem bántam meg. Két idővonalon zajló szép, szomorú és fájdalmas történet. Jól megírt könyv, amely végig érdekes ,izgalmas, valóságos és élethű.
Pető Katalin véleménye:
Nem olvastam még Jojo Moyest. Sok jó véleményt hallottam róla, most már nálam is kedvenc lesz. Az első sorokkal magával ragadott és sodort, sodort...
A cselekmény két szála, ahogy közel egy évszázad múlva újra összegabalyodik, egyszerűen szenzációs. Csak ajánlani tudom.
Szabóné Kicska Mónika véleménye:
Fantasztikus volt a könyv! Ahogy egy kép történetén keresztül összekapcsolja az évszázadokat, az emberi sorsokat az írónő. Ez már a 3. regénye, amit olvastam, és most már látom, hogy nagy mestere az időben-térben való váltásoknak. Észre sem veszi az ember, és már másik helyszínen, másik korban van. Alaposan átgondolt, szépen megfogalmazott történet. Örülök, hogy még ilyen romantikus regények is születnek manapság, nemcsak a tőmondatokban megírt, testiséget hangsúlyozó olvasmányok. Örülök, hogy a szeretet, a tisztelet, a hűség és a bizalom erejét hangsúlyozza. Örülök, hogy némi reményt nyújt arra, hogy egy embertelen háborús/pénzhajhász időszakban is lehet emberi módon segítő kezet nyújtani.
Nagyon találó a borítón található idézet: „Csatát veszíthet a szerelem, de háborút végül mindig megnyeri.”
Herczeg Andrea véleménye:
Ez biztos a kreatív írás gyöngyszeme volt, de nekem csak az első fele jött be valamennyire, a jelenkori sztorit sok üresjárattal éreztem telítve. Paul is csak addig volt számomra elviselhetőbb karakter, amíg nem kért diétás kólát, onnan őt is leírtam, de azért Mo megmaradt kedvencnek. A sértődösdi-haragszomrád alapkonfliktus nekem elviselhetetlen volt (igazi bullshit Liv szájából a 350. oldalon: „Nem lehetnénk újra csak két ember?” vagy a 354. oldalon: "Úristen. Te annyira nem az az ember vagy, akinek hittelek"), kezdve Paul szex utáni, hajnali képre bámulásától és elkotródásától egészen a tárgyalótermi durcáskodásig.
Nagyon gyakran átugrottam felesleges bekezdéseket, egyszer egy komplett oldalt is, a 203.-at, amelyiken szórakozóhelyeket sorol fel az író, de konkrétan nem sokkal később a 220-223 teljesen dögunalmas rész. Jó párszor ostoba frázisokba botlottam, kedvencem a „Jól éreztem magam veled” lett, de nem volt kutya „A férfi a képre függeszti a tekintetét” sem. Nem mondom, hogy ez utóbbi írói kép sosem tetszett, de már olvastam ezerszer, unalmas.
vermes ráhel csenge véleménye:
Eléggé nyálas, a mában játszódó rész tele van sallangokkal, de sophie története egész jó. Habár szinte hihetetlen... Az írónő stílusából ennyi bőven is elég volt, de azért egyszer elment.
Reichmann Katalin véleménye:
A két szálon futó történetből az I. Világháború alatt játszódó történet nagyon jó volt. Szerintem túl kevés könyv játszódik ekkor. Viszont a napjainkban játszódó nem volt annyira jó. Az eleje annak is jól indult, de aztán valószínűtlenné válik a történet során. Túl sok a hirtelen semmiből előhúzott karakter akiknek nem nem nagyon értettem a szerepét, illetve szereplők akik valószínűtlen időpontokban szolgáltatnak mindent eldöntő információkat. Mindent összevetve jó könyv, leköti az embert