ADATLAP
Amerikai istenek
Szörnyű vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát....
Palotas-Dascal Edina véleménye:
Maga Neil Gaiman stilusa nagyon tetszik,ugy ahogy bemutatja a szereplöket és a story megformálása is.
A szereplök nagyon jok,valahogy maga a story-ban azért vannak hézakok,nem sikerült nekem annyira jol bemutatni az Isteneket,jobban is kidolgozhatta volna öket,valamint valhogy másabb történetet is kerithetett volna köréjük.

Összesen nem rossz,de azért a jo nem ilyen!
I Luca véleménye:
Számomra a tavalyi én felfedezettje Gaiman és azóta minden könyvére pályázok. Volt ami nagyon, nagyon tetszett és volt ami kevésbé. Az Amerikai Istenek meséjének olvasása közben mindkettő érzés hatalmába kerített. Volt kb 100 oldal, amin nagyon nehezen vergődtem keresztül magam, aztán megint rendben jött minden. Imádom a fantáziáját, az emberségét, az őszinteségét, a stílust mely annyira közvetlenné teszi őt és műveit számomra. Későbbi írásaiban szerepelnek az itt megalkotott "lények", így utólag többet értettem meg azokból is. Ő az egyetlen író akinek még a köszönetnyilvánításait, elő- és utószavait is elolvasom betűről betűre:-)
Koczka Timea véleménye:
Az író stílusa nagyon jó, viszont a történet engem nem nyűgözött le, tulajdonképpen nem is történik olyan nagyon sok minden. Kíváncsi leszek, hogy mit tudnak kihozni a könyvből sorozat formájában. Viszont veszek még könyvet az írótól, mert nagyon kellemes és könnyen olvasható a stílusa.
véleménye:
Valahol olvastam, hogy a könyvből sorozat készül. Kíváncsi leszek, hogy lehet ezt sorozatban megoldani. A történet elmegy, de nem lesz a kedvencem. Bár a végén a csattanó jó volt, váratlan és meglepő.
Ungvári Ágnes véleménye:
Volt szerencsém a 10 éves, bővített kiadást olvasni – ennek ellenére megjegyzem hemzsegtek az elírások és a helyesírási hibák benne, amitől a hideg ráz ki, mert olyan, mintha senki el sem olvasta volna a könyvet, mielőtt nyomdába küldték :( – , amiben Gailman az elején úgy nyilatkozik, hogy ezt a könyvet vagy nagyon szerették, vagy nagyon utalták. Nem tudom, lehet egyedül vagyok, de én a kettő között helyezkedem el. Nem szerettem, de nem is utáltam, egyszer el lehetett olvasni. Igazából még az ötletet is nagyon jónak tartom, csak ahogy meg van írva, az nem az én világom. Lehet, ha az ötletből Stephen King kerekít ki egy történetet, akkor imádnám. A Lakeside-os részeket kifejezetten szerettem. Egyébként meg tényleg misztikus erővel hatott rám a könyv, mert két olvasás között teljes mértékben kiestek a korábban megismert nevek, és elolvasott oldalak.
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
A Sosehol után sokat vártam, de féltem, hogy ugyanaz lesz a sztori - hát nem!
Nehéz még a stílusát is besorolnom, mert alapvetően nem szeretem a Sci-fi/fantasy könyveket, de Gaiman-től ez is nagyon tetszett. Nagyon mai, nagyon evilági, mégis egy elképzelt világ elképzelt szereplőiről szól.
Kevés könyvet olvastam mostanában, ami elgondolkoztatott, ez mindenképpen köztük van.
Gyöngyi Vörösné Molnár véleménye:
A könyv olvasása közben emlékszem a pillanatra, amikor széles vigyorra húzódott a szám: „-Hát ez meg mi?”. Ebben az esetben ez nem negatív értékítélet volt. Nem vagyok fantasy rajongó, nagyon nehezen tudom befogadni az ilyen témájú könyveket, ráadásul mitológiából sem vagyok topon. Gaiman viszont valami csodát tett ebben az írásában, egy olyan összetett, több szálon futó történetet varázsolt a lapokra, ami olvastatta magát, gördülékeny és cselekményes volt, abszolút befogadható. Külön tetszett, hogy egyik szál sem maradt elvarratlanul. Egy ilyen nagy ívű történetet megírni, az elejétől a végéig hasonlóan magas színvonalon, viccesen, és fordulatosan nem akármilyen teljesítmény.
Nem tudom, hogyan csinálta, talán valami bűbáj van a dologban, de Gaiman ezzel a könyvel – amit még csak nem is mindenhol értettem, vagy tudtam követni – engem is elvarázsolt.
Keresztes Zsuzsa véleménye:
Mostanában Gaiman lett az egyik kedvenc íróm. Aki még nem olvasott tőle, annak először egy rövidebb történetet ajánlanék, mondjuk a Sosehol vagy a Csillagpor címűt. Minden könyve csodálatos, s ha már beszippantott a stílusa, akkor bátran belevághatsz ebbe a majdnem 650 oldalas művébe.
Papp Dóra véleménye:
Az első 150 oldalnál nagyon el voltam veszve, de aztán jött a körhinta, és akkor már igazán éreztem, hogy Gaimant olvasok. :) Természetesen a végkifejlet zseniális, lenyűgöző, elgondolkodtató, az élmény életre szóló. Igen, „csak” egy szokásos Gaiman-regény.
véleménye:
Régóta motoszkált bennem, hogy elolvasnám. Nemrég sikerült megszereznem. Fú, erre a könyvre érdemes volt várni. Közel áll hozzám a témája. Mindenkit irigylek, aki még előtte áll az olvasása élményének! :)
Szalai Dávid véleménye:
Imádom ezt a könyvet.A Gaiman recept megint ütött: egy kis fantasy+ mélyenszántó gondolatok.