ADATLAP
Anna Karenina
Anna Karenina életének, szerelmének és halálának megrázó története már sok-sok évtizede mindig mély nyomot hagy az olvasóban. A gyönyörű arisztokrata asszony bátor és tragikus szerelmében az az erkölcsi eszmény jut kifejezésre, mely nem hajlandó megbékélni a környezetében uralkodó képmutatással, szennyel és kegyetlenséggel.
Az „Anna Karenina” nem csupán egy nagy szerelem történetét foglalja magába, hanem a hatvanas-hetvenes évek orosz társadalmának hatalmas freskóját is adja, s páratlan művészi erővel tárja az olvasó elé Oroszország életének egész korszakát.
Tolsztoj örökbecsű művét Németh László fordítása teszi felejthetetlenné....
Bolla Sára véleménye:
Számomra a könyv lélektana volt a legértékesebb, különösen Anna jelleme, érzéseinek bemutatása. A regény kérdésfelvetése a mai napig vitatható, aktuális. Az "unalmasabb" részektől én nem szenvedtem annyit, mint a többi vélemény írója, csak azt gondolom, hogy manapság az már talán annyira nem aktuális, ezért kevésbé élvezhető, de a maga korában minden bizonnyal a többi rész is megállta a helyét.
Gyuricza Györgyné véleménye:
Ezen a történeten is túl estem. A túl esést szó szerint értem, mivel kín szenvedés volt elolvasni. Annyira nem kötött le, hogy párhozamosan olvastam mellette más könyveket is. Nem szokásom,de most így alakult. Ez az a könyv amit még egyszer biztos nem olvasnék el. Tolsztojnak minden elismerésem még így is. Ezt a történetet ilyen terjedelmesen leírni azért művészet.
Kemendi Tímea véleménye:
Ha csak egy szóval kéne jellemezni a könyvet, azt mondanám: szenvedés. Nem, nem a történet, hanem az olvasása. Az egész történetet 3 oldalban le lehetne írni, a maradék 600 oldal filozofálgatás, politizálás és TSZ hangulatot idéző mezőgazdasági leírás. Rettenetesen untam. Anna - aki a főszereplő lenne, hisz ez a könyv címe is - halálára is csak utal egy félmondattal, a fontosabb dolgokat egyáltalán nem részletezi, míg az elmélkedéseket és párbeszédeket hosszú-hosszú oldalakon át nyújtja. Nem valószínű, hogy még egyszer kézbe veszem, hatalmas csalódás volt, másra számítottam.
Fodor Éva véleménye:
Szenzációs írótól egy olyan regény amit minden évben elolvasok. Kép az akkori világról, hogyan éltek, hogyan szerettek. Tolsztoj fantasztikusan írja meg, hogy mi zajlik a női lélekben. Egy olyan könyv amin sírni lehet...
Bedekov Angéla véleménye:
Amennyire tetszett az eleje, annyira vártam, hogy ennek a vergődèsnek vége legyen. Ha nem nyújtotta volna el az író ennyire, tetszett volna. De sok volt benne a felesleges szenvedés és hiszti, ami idegesítővé tette a karaktereket.
Triszné Szabó Márta véleménye:
Tetszett, bár kicsit lassan haladtam az olvasással. A történet olyan lassan, csendesen folydogált, ahogyan az akkori orosz élet mindennapjai. A két szálon futó cselekmény két ember szembefordulását mutatja be az akkori világrenddel. Anna az arisztokrácia kitaszítottságát éli meg a szerelemért, Levin pedig a parasztság megszokott, elavult módszereit szeretné megváltoztatni. A regény végén a megváltoztathatatlan miatt egyikük a halálba, másikuk a hitbe menekül. Mindig is szerettem az orosz irodalmat, ez a csodás regény csak megerősítette ezt!
Herczegné Bagi Szilvia véleménye:
Lehet bennem van a hiba, de ez a könyv nagyon nem tetszett. A kor és a helyszín leírásai inkább megragadták a figyelmemet, mint Anna és Levin szenvedései. Több, mint fél évig tartott az olvasás, mert nem bírtam hosszútávon a hisztiket és játszmákat. Teljesen egyetértettem Vronszkij édesanyjával, hogy Anna több ember életét tette tönkre. A sajátját, a férjéét, Vronszkijét, a 2 gyerekét, és még a szűkebb családét is. Talán egyszer majd ha nyugdíjas leszek, újra elolvasom, hátha akkor változik a véleményem. Addig félre teszem.
Fehér Barbara véleménye:
A gimiben magyar fakton kellett elolvasni. Először nehezen tudtam felfogni a dolgokat, hogy egyáltalán ki kicsoda. Szerencsére a végére belejöttem. Annával teljesen azonosultam, végig együttéreztem vele, és a végén a halálát nem bírtam ki könnyek nélkül. Egy olyan nő volt ő Oroszországban, aki képes volt szembemenni a társadalmi konvenciókkal, képes volt a szívére, és nem az eszére hallgatni, s ezekért súlyos áldozatokat hozott.
Bősz Lilla véleménye:
Imádtam. A szerelmi szálak és az orosz társadalom aktuális problémáinak bemutatása épp kedvemre való arányban szerepel benne. Érdekes volt Anna-Vronszkij és Levin-Kitty kapcsolatának párhuzama. Hihetetlen pontosan ír le emberi érzelmeket, a rengeteg szereplő ellenére a személyiségek nagyon kiforrottak, önazonosak. 35 éves kor felett ajánlom:-)
Wenczel Katalin véleménye:
Mindvégig két elég szélsőséges érzés kavargott bennem: borzasztóan tetszett Anna története, tragédiája, ugyanakkor halálosan untam Levint és az ő tutyimutyi önmarcangoló filozofikus tipródásait. Utóbbira nem is vesztegetnék szót. Viszont Annát boncolgatnám egy kicsit:
Amit nagyon hiányoltam, hogy Anna fejébe csak a könyv végén látunk bele, így nem lehet igazán eldönteni mennyit változott a személyisége a regény folyamán. Könnyű azt mondani, milyen ostobán, érthetetlenül, elviselhetetlenül viselkedik, hogy teljesen logikátlan. A történet elején egészségesnek, kiegyensúlyozottnak tűnik (kérdés, tényleg az-e vagy ez csak a látszat – a látszat, amit a konvenciók szerint mindig mindenkinek fenn kell tartania, és amikor ellene szegül ezeknek a konvencióknak, a kiegyensúlyozottság látszata is elenyészik). Már ott érzékelhető, hogy komoly a baj, hogy képtelen szeretni a lányát, aki pedig a szerelmétől van. A szerelme is kissé beteges, állandó féltékenység gyötri. A könyv végére borzasztó állapotba kerül: komoly depressziótól szenved, sőt a skizofrénia néhány tünetét is felfedezni véltem (paranoia, hallucináció), ezt tetézendő rendszeres drogfogyasztóvá (morfium) válik, ami végül öngyilkosságához vezet. Tulajdonképpen Anna nem más, mint egy súlyos mentális betegséggel küzdő nő, akin elhatalmasodik a betegsége azáltal, hogy a világ kitaszítja magából. Nem tudom Tolsztoj gondolt-e erre, mikor őt megformálta.
Szegény Vronszkíj – furcsa, de ő lett a kedvencem, és nem tudom elítélni azért, amit Kittyvel tett (egyáltalán megítélhető-e negatívan az, hogy udvarol valakinek, de aztán megismerkedik egy másik nővel és belé szeret). Ahogy Anna állapota egyre rosszabbá válik, úgy romlik meg a kapcsolatuk, bár ez is leginkább csak Anna fejében játszódik le így. Vronszkíj próbál segíteni rajta, de ő sem érti mi t
Renáta Csiki-Kecskés véleménye:
Anna Karenina életének, szerelmének és halálának megrázó története már sok-sok évtizede mindig mély nyomot hagy az olvasóban. A gyönyörű arisztokrata asszony bátor és tragikus szerelmében az az erkölcsi eszmény jut kifejezésre, mely nem hajlandó megbékélni a környezetében uralkodó képmutatással, szennyel és kegyetlenséggel.
Az „Anna Karenina” nem csupán egy nagy szerelem történetét foglalja magába, hanem a hatvanas-hetvenes évek orosz társadalmának hatalmas freskóját is adja, s páratlan művészi erővel tárja az olvasó elé Oroszország életének egész korszakát.
Ilosvai Diána véleménye:
Nagyon orosz, nagyon szenvedős, de szerencsére én bírtam ezt a szenvedést.
Nehéz olvasmány, de igazán elgondolkodtató. Miután befejeztük az olvasást, egy mondatos tanulságként mondhatnánk: ezért ne akarj soha a szeretőddel komoly kapcsolatot kezdeni. De persze sokkal több van ebben a regényben ennél. Számomra a fő téma a műben a boldogság keresése volt. Emellett a korabeli orosz társadalom bemutatása és kritikája is nagyon érdekelt, és más fontos dolgokról is elmélkedett, például Isten létéről, vagy a szabad akaratról és döntésekről. Bár engem magával ragadott a történet, néhol feleslegesnek éreztem a leírásokat, főleg a második kötetben (falusi élet, tájak, stb.). Úgy gondolom, hogy többen szeretnék a művet, ha kicsit kevésbé lenne terjengős.
A szereplők, úgy nagy általánosságban, nem túl szimpatikusak. Annát kezdetben kedveltem, de később önzősége taszított, néha pedig maga sem tudta eldönteni, hogy mit is szeretne. Levin számomra túl sok volt, egy percig sem bírtam komolyan elhinni, hogy egy férfi ilyen dolgokról és ennyit tépelődne, filozofálgatna, mint ő. Vronszkij pedig egyszerűen még éretlen, és kész. Ezen karakterek ellenére a történet mégis gyönyörű, tetszett, hogy a főhősnő, Anna, nem egy tökéletes hölgy, aki a szerelemért epekedik, hanem egy „bukott nő”, aki önmagát keresi a kapcsolataiban.
Azt hiszem jókor olvastam ezt a könyvet, gimis éveimben kétségkívül nem értékeltem volna ennyire. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd újra el fogom olvasni, és a filmváltozatra is nagyon kíváncsi vagyok.
Béres Zsófia véleménye:
Ez egy nagyon elgondolkodtató könyv volt. Gimnáziumba adták ki,de nem kötelezőként,hanem csak ajánlott olvasmánynak. Sokkal jobb mint a kötelezők.A modernség korába gyakori a megbotránkoztato események és ebbe is igy van.Imádtam a közös jeleneteket Vronszkij -El.A mű erre a viszonyra épül. A bűnös nő megcsalja férjét mivel szerelmes lesz(tipikus sztori,hogy a nő nem szerelemből házasodik).A végén fordulat következik,mint minden könyvbe. Szerelmük beteljesül, de a becsületük elszáll.Vronszkij nem lesz így boldog,Anna pedig azt érzi hogy a férfi már nem szereti,közben pedig csak Anna elkeseredett. És akkor Anna tesz egy dolgot amit végső elkeseredettségben tesz meg az ember. Izgalmas és érdekes könyv volt.
Illés Renáta véleménye:
A gimiben irodalom órán ugyan volt róla szó, de csak annyira emlékeztem belőle, hogy tragikus a vége, úgyhogy kissé félve fogtam neki. Fura módon engem Anna története annyira nem fogott meg, bár persze sajnáltam, hogy nem boldog a férje mellett, aztán mikor talál valakit, akivel boldog, akkor meg a fiát veszíti el. Csak azt nem értem, hogy a kislányának miért nem örült jobban, ha egyszer szerelemből született. De mindegy is. Levin története viszont nagyon tetszett, nagyon szimpatikus volt a figurája, még ha tökéletlen is, szinte láttam magam előtt, ahogy kaszál a mezőn. :) És ahogy aggódott Kittyért a szüléskor...odáig voltam érte. :) Teljesen magával ragadott a történet, egy rakás érdekes gondolatot vetett fel, bár azért voltak benne olyan témák is, amik engem annyira nem foglalkoztattak. Az biztos, hogy Tolsztoj egyéb műveit is előveszem még, mert az Anna Karenina nagyon kellemes csalódás volt számomra
Tóth Márta véleménye:
Az iskolában csak átvettük,és elemeztük de nem kellett elolvasni.
Nehézkesen olvastam el, de a végére megtetszett.
Ajánlották a filmet hogy nézzem meg, de mivel akkor még folyamatban volt az olvasás, nem néztem meg inkább, bár részletekben emlékeztem a történetre és a végére.
Csáki Edina véleménye:
Kötelező olvasmányként, az érettségi kapcsán került a kezembe Tolsztoj remekműve. Hatalmasra dülledt a szemem, amikor láttam, hogy mennyi is az annyi. Az oldalak számához képest hatalmas meglepetésként ért, hogy minden egyes oldalát élveztem a regény.
A boldogságkeresés és szerelmi szálak arra engedtek következtetni, hogy – ha nem is zökkenőmentesen, de – a végkifejlet happy enddel fog végződni. Ennek azonban a szöges ellentéte történt, ami meg kell mondanom, meglepetésként ért, de tetszett, hiszen lehetett ugyan gyanítani, e mégis nem várt fordulatként ért.
Alt-Kiss Klaudia véleménye:
Szembeállítja a városok képmutató, gond nélküli csak a külsőre adó, fényűző bálokba járó felszínes, rideg társaságát a falu, egyszerű, a természettel együtt ébredő és fekvő embereinek mindennapjaival. Társadalomkritika is Tolsztojtól - nekem úgy jön át. Levin nagyon szimpatikus alakja a regénynek. Két szálon fut a cselekmény és a végén csak találkozik Anna és Levin, kicsivel Anna öngyilkossága előtt. (nekem úgy rémlik, h. ők addig nem találkoztak) Anna bátyja egy helyen nagyon jól megfogalmazza: Anna hozzáment egy nála 20 évvel idősebb férfihoz, szerelem nélkül. Tragédiája már ott sejthető, mikor terhes lesz Vronszkijtól, hiszen a gyerek összeköti őket és a képmutató társaság azt "elviseli", hogy viszonya van egy nőnek/férfinak valakivel, de ezt felvállalás nélkül kellene, nem nyíltan, mindent félredobva. Nem is fogadják el Annát később egy társasági eseményen sem. És mint egy lavina indulnak el azok az események, amelyek a halálát okozzák. Értem itt, hogy elutaznak külföldre és az együttélés már nem olyan szenvedélyes és forrón várt, mint egy lopott találka. Vronszkijban ott megváltozik kissé valami. De mikor visszatérnek, akkor Annát nem látogatja szinte senki, Vronszkijjal nem jelenhet meg és vagy a férfi barátai, ismerősei jönnek hozzájuk, vagy Anna egyedül marad és szövi az elméleteit, féltékenykedik. Aki még nekem szimpatikus figura a maga egyszerű, érdekes mivoltában, az Alekszej Alekszandrovics, a férj. A szülésnél megbocsát Annának és utána gondját viseli a kislánynak. Anna halála után pedig magához is veszi. Még Anna is többször említi, hogy nem tudja a kislányt úgy szeretni, mint a fiát, Szerjozsát.
Ajánlani tudom mindenkinek, aki még nem olvasta, hihetetlen moziban lesz része az olvasás során!
Taracközi Anna véleménye:
Tolsztoj nagyon érdekes szempontból mutatta be a boldogságkeresését és annak végkifejletét. A bűnt és annak következményét a bűnhődést. Annyira sok élmény, markáns gondolat volt ebben a két köteteben, hogy az el sem lehet mondani. Olyan jó volt, hogy nem csak egy ember életében mutatta be ezt a végyhajkurászást, hanem kettő fő szálon keresztül ismerhettük meg.
Giesz Brigitta véleménye:
Anna élete igen tragikus! A könyv nagyon jó leírást ad az akkor orosz társadalomról. Végig valami különös érzés vett a hatalmába miközben olvastam. Nehéz letenni, nagyon olvasmányos ha valakit tényleg érdekel az akkori orosz társadalom.
Giesz Brigitta véleménye:
Anna élete igen tragikus! A könyv nagyon jó leírást ad az akkor orosz társadalomról. Végig valami különös érzés vett a hatalmába miközben olvastam. Nehéz letenni, nagyon olvasmányos ha valakit tényleg érdekel az akkori orosz társadalom.
Bacsa Lilla véleménye:
Nagyon szerettem olvasni, leginkabb a csodas forditas miatt, ami Nemeth Laszlot dicseri. Noha a törtenetet ismertem, megis vegig lekötött, vitt magaval a szöveg. A könyv utan megneztem ujra a 2012-es filmvaltozatot, es valoban beigazolodott, hogy egy ilyen hosszu muböl nem lehet jo egy reszes filmet kesziteni.
Puskás Evelyn véleménye:
Meg kell mondanom őszintén, én csak azért pont ezt a könyvet választottam, mert egy általam régebben kedvelt filmben sokszor említést tettek róla. :)
Nem igazán tudnám egy mondatban megfogalmazni, hogy milyen volt.
A történet maga nagyon tetszett, nagyszerű volt, tényleg.
Ami miatt még sem merném az egész könyvet ezzel a szóval jellemezni az az, hogy sok helyen borzasztóan vontatott. Ami számomra zavaró volt még sok helyen, hogy rengetegszer eltér a fő cselekmény száltól és olyan dolgoknál "ragad" le ami úgy érzem nem érdemelne ennyi figyelmet. (Értem itt például Levint, és az ő túlon túl részletekbe menő gondolatait, tetteit.)

Összességében nagyon tetszett a könyv, attól eltekintve, hogy a vége nem olyan volt mint amire számítottam.
Farkas-Bartalos Dalma véleménye:
Már régóta szerettem volna elolvasni Tolsztoj Anna Karenináját, most végre sikerült is a történet végére jutnom. A mű telis-tele van szerelmi szálakkal, mely kezdetben arra engedett következtetni, hogy vidám kimenetelű lesz a történet, ám mégis tragikus véget ért, mivel Anna egy vonat elé ugrott. Nagyon hosszú elbeszéléseket tartalmaz a mű, simán ki lehetett volna hagyni pár oldalt olvasás közben, valahogy mégsem tettem. A hosszú oldalakon át nyúló elbeszéléseket leszámítva tetszett a történet.
Józóné Bíró Szilvia véleménye:
Nagyon tetszett a könyv .Kicsit meglepő volt ,hogy sokszor többet foglalkozott a másik szálon futó Kittyvel és Levinnel. Társaságba találkozott a két főhős és mikor legközelebb olvastam róluk ,Anna már állapotos volt ,megint később épp szült.A románcuk valahogy kimaradt. A hosszú elbeszéléseken eleinte jót nevettünk ,mikor Levin négy és fél oldalon keresztül kaszált. De mikor Anna huszonöt oldalon keresztül vívódott magában , másfél oldal párbeszéddel ,akkor tartottam egy kis pihenőt.Már csak jó pár oldal volt hátra ,mikor is Levin tizenhét oldalon keresztül beszélgetett önmagával ,hogy higgyen -e Istenben vagy ne higgyen benne .Ezeket leszámítva nagyon olvasmányos.
Ruppert Diana véleménye:
Nagyon tetszett. Igaz elég hosszú volt, és néhol nagyon vontatott, kihagytam volna a több tíz oldalas elbeszéléseket egyesek lelkéről, meg a gazdálkodás csínyjáról, bínyjáról. De tényleg jó volt, tök jó sztori, bár kicsit szomorú voltam, hogy bekövetkezett a tragédia, de nyilván ettől volt jó, és izgalmas a könyv, mert idővel már csak azt vártam, hogy a nő mit lép, megteszi e, vagy sem. Úgyhogy jó volt nagyon, igazán örülök, hogy neki feküdtem, és elolvastam.
Jankovics Gréti véleménye:
Az első és eddig magasan az egyetlen olyan könyv, amit azért kezdtem el olvasni, mert szükséges az érettségihez, és meg is tetszett - mi több, egyenesen beleszerettem. Fordulatos, kicsit intenzív és néhol nagyon is humoros, de egyben tragikus. Méltán viseli a "nagy, törvénytelen szerelmek" címet. Sajnáltam, hogy vége lett. Hiába közel 1000 oldalas, még tudtam volna két-háromszáz oldalon keresztül gyűrni! Tanulságos mindenkinek, aki volt már szerelmes és azoknak is akik még nem - ám ennek ellenére, kényszer kapcsolatban élnek. Egyszerűen imádtam, nem tudok és nem is akarok más mondani róla!
H. Kitti véleménye:
Nekem sajnos csalódás volt a könyv, pedig nagyon szerettem volna szeretni. Tolsztojtól eddig ez az egyetlen mű amit olvastam és nagyon tehetséges írónak gondolom, attól függetlenül, hogy ez most nekem nem nyerte el a tetszésemet.
A karakterek jól kidolgozottak, a felénél az ember rájön, minden(ki) kapcsolódik minden(ki)hez, és nem csak a történetről hanem az 1800-as évekbeli Oroszországról is egy nagyon részletes képet kapunk.
Nekem talán pont emiatt a részletesség miatt nem jött át, sok volt a filozófikus kitérő, a cselekményt pedig sok helyen "kevésnek" találtam.
Oláh Eszter Mária véleménye:
Régóta szeretném elolvasni ezt a könyvet, mert úgy gondolomtam, hogy az orosz irodalom egy hatalmas kiválósága. Aztán rájöttem, hogy tényleg az. Kicsit nehezen olvasható, döcögős, de mégis érdemes újra - újra felvenni és olvasgatni.
Molnárné Szabó Zsuzsanna Babi véleménye:
Aki még soha nem vette a bátorságot, hogy elolvasson egy Tolsztoj művet, annak mindenképpen ezt a művét ajánlanám első nekifutásra. Egy csodálatosan megírt szerelmi történet, ami merőben eltér a napjainkban már annyira megszokott "tejszínhabos, csepegős" történetektől. Egy mindenki által irigyelt, csodálatosan szép nő a főszereplője, Anna Karenyina. Férjnél van, s ennek ellenére Vronszkij gróf személyében megtalálja a mindent elsöprő szerelmet, mely viszonzásra talál. Férje a válásról hallani sem akar, sőt, bosszút ígér: akkor nem láthatja többé imádott fiát. Anna Vronszkijtól már gyermeket vár, mikor mégis tesz egy utolsó próbát házasságának rendbehozására. Nem sok sikerrel. Pedig a megalázott férj még a gyermek születésénél és Anna betesgségében is helytáll. Mégsem bírja tovább, elhagyja férjét. De válása és az addig titkolt szerelmének beteljesülése után a várva várt boldogság helyett mégis depresszióssá válik, sőt, a végén az öngyilkosságba hajszolja saját magát. Az elvált, szerelmes nő, akit a régi irigyei teljesen nyíltan megvetnek, lenéznek, sőt, megalázzák, a halálban keresi végül a lelki békéjét. Nagyon szép történet, ajánlom mindenkinek!
Peres Szilvia véleménye:
Egy zseniálisan megírt könyv. Nem tudom, miért csak Anna Karenina a címe, amikor az ő sorsával párhuzamosan Kitty életét is nyomon követheti az olvasó. Tulajdonképpen a két nő életét követi végig az olvasó. Amikor az egyikük életének csúcspontján van, akkor amásikuk éppen a mélyponton áll, illetve fordítva. Zseniálisan vezeti végig Tolsztoj ezt a párhuzamot az egész regényen keresztül.
Amikor először elolvastam a könyvet, akkor azt gondoltam, hogy Anna és Vronszkij szereleme mindenek felett áll, ma már, idősebb fejjel nem így gondolom. Anna boldogtalan, éppen ezért kiszolgáltatott, szeretetre, odafigyelésre áhítozik. Amit Vronszkij ad neki, az csak felületes, átmeneti megoldás. Vronszkijt inkább a "vadászösztön" hajtja, mint az igazi érzelmek. Sajnos Anna boldogtalanságában elveszíti józan ítélőképességét és beleesik a vonzó, fiatal Vronszkij csapdájába. A tragédiája az, hogy miután mindent feláldoz ezért a férfiért, nem képes visszatalálni a való világba, és ez okozza vesztét.