ADATLAP
Anne Frank naplója
Anne Frank 1942. június 12. és 1944. augusztus elseje között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez, hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. ...
Gálné Török Ágnes véleménye:
Egy nagyon szomorú és megható történet, a második világháború legszomorúbb időszakáról szól. Egy tizenéves kislány magányáról, szenvedéseiről szól. Aki tudni akarja, mi történt a bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt, azoknak kötelező elolvasni.
Oláh Rita véleménye:
Nehéz volt ez a memoáros kategória. Először Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplóját akartam olvasni, belekezdtem, de nagyon nem tetszett. Aztán gondolkoztam, hogy mi az a memoár az a Freud szeretője, vagy Einsten elfeledett fia? Vagy a Menekülés a szekta fogságából stb. Végül úgy döntöttem megpróbálkozok ezzel a könyvel, hisz ez egy napló, biztos, hogy memoár. Régen egyszer már belekezdtem, de akkor nem tetszett, és abbahagytam. Most viszont jobban érdekelt, mert gondolom már jobban megértem hozzá. Érdekes volt, hogy a bujkálás alatt is sok olyan gondolata, baja merült fel a lánynak, melyel azonosulni tudtam, mert nekem is voltak vannak ilyenek. Pl .a szülőkkel való hasonló konfliktusok. Úgy látszik a gyermek és felnőttkor közti átmenet problémái ilyen körülmények között is ugyanúgy törnek felszínre. Aztán hogy megjelent, hogy az összezárt emberek között kitörnek a konfliktusok ami természetes is. Nem is tudom hogy lehet épp ésszel kibírni, hogy 2 évig be vagy egy helységbe zárva és nem mehetsz ki, nem szívhatsz friss levegőt stb. Szomorú volt olvasni, mikor leírja, hogy hogy fog örülni a kinti dolgoknak, ha kiszabadul, de tudjuk, hogy a végén mégse így lett. Sajnálom, hogy vannak kimaradt részek a naplóból, és így nem a teljes képet kaphatjuk meg. Nem tudom valahol meg van-e még az eredeti kézirat, hogy egyszer a teljes változatot is le lehessen közölni.
Molnár Dorottya véleménye:
A világ legszomorúbb dolgai közé tartozik,hogy az lett az én választott kategóriám,hogy "egy könyv,aminek szerzője még nincs 30 éves". És már nem is lesz. Bár ez így nem igaz hiszen ez nem a napló eredeti állapota,Frank,az édesapa módosított jó pár dolgot például kihagyta a szerinte nem illő dolgokat ami felháborító,szerintem Anne sem azt szerette volna,hogy mindazt a borzalmat amit átélt,csonkítva olvassák csak az emberek.
R Gabriella véleménye:
Mindig is szerettem azokat a könyveket, amik a történelemről szólnak egy-egy ember életének bemutatásán keresztül. Anne Frank naplója még ezen könyvek közül is kiemelkedik számomra, mert nem csak a felnőttek, de a gyerekek számára is érthetően, átérezhetően szól a gyűlöletről, kirekesztésről, tehetetlenségről, de szerencsére az emberségről is. Minden kiskamasz polcán helye van szerintem ennek a könyvnek!
Bankó Sarolta véleménye:
Ez egy szomorú történet, a második világháború legérthetetlenebb időszakáról szól. Egy fiatal tizenéves kislány magányáról, szenvedéseiről és mindezek ellenére élni akarásáról szól. Sajnálom, hogy nem tudta megélni a felnőttkort, nem lett belőle író, aki szeretett volna lenni. Vagyis igazából a naplója megírásával azzá és egyben hallhatatlanná vált. Nyugodj békében Anne!
Szaniszló-Bosznai Sára véleménye:
Már háromszor sikerült elolvasnom a könyvet és mindig más hatással van rám. Most tűnt fel először az, hogy a Frank család egy nagyon tehetős zsidó család lehetett, hogy sokáig, ilyen èlelmiszer tartalékokkal tudtak bújkálni a német megszállók elől. Nagyon tetszett Anna Frank stílusa: korához képest érett, fantáziadús, életvidám kislányra enged következtetni, mégis mivel sajnos tudjuk, hogy végződött a sorsuk, így az egész könyvnek van egy letargikus hangulata.
Beke Kincső véleménye:
Elmondhatom, hogy ez a könyv lett a második legkedvencebb könyvem. Elképeszt, ahogyan elkülönül a szüleitől és testvérétől, mégis ott lakik velük és minden egyes órában találkoznak. Egy tizennégy éves lány olyan tisztán látja önmagát, amilyen tisztán más felnőtt ember nem fogja sosem, ahogy nevelgeti magát, belátja minden hibáját és fogyatékosságát, ahogy vágyik a gyengédségre és szeretetre, mámorító. Sajnálom, hogy nem lett ebből a leányból egy írónő, mert ötlete volt millió, amelyekből később sikeres regények lettek volna, ám örülök, hogy teljesült az a kívánsága, miszerint mások elolvashatják az ő Kitty-ének írt leveleket.
Király Ildikó véleménye:
Felnőttként egy kicsit sok volt benne a kamaszos megnyilvánulás, inkább középiskolásoknak szól a könyv. Sok háborús és zsidóüldözéses könyvet olvastam már. A háttérben ebben is benne vannak ezek az információk,. A fiataloknak ajánlom elsősorban elolvasni, hogy jobban belelássanak a háború alatt szenvedő lakosság rettegésébe, nélkülözésébe.
Ling Edina véleménye:
A könyv Hollandiában a német megszállás idején játszódik. Anne Frank családja egy másik család, majd még egy fogorvos társaságában együtt élnek egy titkos helyen, a németek elől menekülve. Anne naplója gyakorlatilag a könyv, amit azután találtak meg, hogy elhurcolták őket. A napló a "hátsó traktus" életét mutatja be egy kislány szemén keresztül. Szörnyű lehet úgy élni, hogy minden kis zörrenéstől megijedsz, mert nem tudhatod, hogy nem-e titeket találtak meg. A mű elgondolkodtató és nagyon szomorú.
Szabó Diána Nóra véleménye:
Anne Frank még nincs 30 éves, és már nem is lesz. Mint mások, én is szerettem volna már régóta elolvasni a naplót. Sokra tartják, részben meg is értem. De az olvasó azért készüljön fel, hogy ez még is csak egy napló, aminek mégis csak egy tinilány a szerzője... Érdekes volt és tanulságos, de azt nem állítanám, hogy még egyszer magamtól nekiállnék. Viszont egyszer tényleg el kell olvasni az életben.
Zsaklin Jády véleménye:
Már régóta terveztem a könyv elolvasását, a kihívás jó alkalom erre. Lenyűgöző és tanulságos volt olvasni egy bujkáló, éhező tinilány életét, reményeit, örömeit, az élethez való hozzáállását. Példát vehetnénk róla, hogy abban a kilátástalan helyzetben egy-két borúsabb naptól eltekintve mindig élt benne a remény, tanult, olvasott és várta, hogy jobbra forduljon a sorsa. Mindenben megtalálta a szépet, az értékelni valót! Szerintem kötelező olvasmányt kellene belőle csinálni, a mai fiatalok talán megsejtenek valamit abból a korszakból.
Buzás Barbara véleménye:
Mindig féltem egy kicsit elolvasni ezt a könyvet, de már éppen itt volt az ideje. Ami a leginkább megdöbbentett, hogy ez a 12-15 éves lány legtöbbször mennyire könnyedén kezelte a borzalmakat. Még ha egy-egy nap el is uralkodott rajta a rosszkedv, mindig visszatért a vidámsága és optimizmusa. Az önkritikája pedig hallatlanul fejlett volt. Tiszteletre méltó a család tagjainak jelleme, kitartása, ahogy végigtanulják a bő két évet, és az őket bujtató embereké is, akik, amennyire lehet ezekben az ínséges időkben, mindennel ellátják őket. A legnehezebb számomra az volt, mikor Anne jövőre vonatkozó terveiről olvastam, és tudtam, hogy azokat soha nem fogja megvalósítani.
Schwarcz Kriszti véleménye:
Régi tervem volt elolvasni, most megtettem. Sajnos azzal a tudattal kellett elolvasnom, hogy tudtam a végkifejletet, de így is szerettem... Ez a kislány nagyon bölcs volt, sok gondolata az én fejemben is megfordult már többször is, például hogy lehetnék boldog, hogy nevethetek, ha tudom hogy mások milyen borzasztó helyzetben, körülmények között élnek-halnak... Egyike lett a kedvenceimnek.
Méry-Wolf Emőke véleménye:
Jó ideje tervben volt, hogy egyszer ezt a könyvet is el kéne olvasnom. Most aztán itt volt a lehetőség. Többször emlékeztetnem kellett magamat (vagy 1-1 sorával Anne maga tette meg), hogy tulajdonképpen nem szimplán egy kitalált történetet vagy egy bohém, intelligens kamasz konfliktusokkal teli mindennapjairól olvasok. Ez egy darab történelem egy olyan korból, aminek nem lett volna szabad megtörténnie; nekünk pedig sosem szabad elfelejtenünk.
Kikkel Henrietta véleménye:
Már régóta szerettem volna elolvasni, de mindig elmaradt. Végre itt volt az alkalom. Anne Frank amellett, hogy bohém, néha gyerekes, hihetetlen intelligenciával is rendelkezik. A szörnyű körülmények között ugyanúgy érintik a fiatalok problémái: szülő-tini viszonya, az első szerelem. Nagyon rossz volt olvasni a folyamatos reménykedést, a különböző, jövőre vonatkozó elképzeléseket, miközben tudtam, mi is lesz a vége.
Horváth Izabella véleménye:
Ennek a könyvnek nagy félelemmel ültem neki, mert sokaktól hallottam, hogy nagyon megrázó, sokszor le kellett tenniük, és hasonló hátborzongató beszámolok. Nekem azonban teljesen más élmény volt ez az olvasmány. Én nem találtam félelmetesnek, talán ennek oka, hogy nagyon sokat olvasok erről az időszakról, és nem az érzelmeket, hanem az információkat részesítem előnyben. Mindazonáltal valóban megrázó, hogy 2 évet kellet így eltölteniük azért, hogy aztán a felszabadítás előtt pár hónappal egy érzéketlen ember feljelentse őket. Sajnálatos az is, hogy többen közülük végül nem is kivégzésük miatt, hanem a sors keze által haltak meg betegségben, vagy éhezésben. A könyvben egy nagyon kedves kamaszlányt ismerhetünk meg, aki éppen kezd önmagára találni. Története vége már nagyon érett gondolkodásról és öntudatosságról tanúskodik, csodálatosan látszik, hogyan fejlődik ki jelleme, hogy kezd érdeklődni az emberi kapcsolatok és a szexualitás iránt, és hogy hogyan gyűrűznek be életébe a személyes és mélyebb érzelmek. Csodálatos, hogy egy ilyen könyv közkinccsé válhatott, nem is csodálom, hogy a Biblia után a második legolvasottabb könyv.
Benedek Linda véleménye:
Egy kamaszlány naplója, ami attól rendhagyó, hogy olyan időben íródott, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie. Anne egy intelligens kislány, aki csak azért kezd a napló írásába, ami miatt talán manapság is sok kamasz teszi ugyanezt. Egy bohém, szerelmes kamasz gondolatai, érzései, de közben elénk tárja a II Világháború borzalmait, a zsidóüldözést. Szomorú, hogy az a rengeteg minden, amit ez az okos kislány eltervezett nem valósulhatott meg. Sok értékes élet veszett oda egy értelmetlen eszme miatt. Mindenkinek tanulnia kellene ebből, hogy ez ne ismétlődhessen meg újra.
Szász Brigitta véleménye:
Úgy éreztem, hogy ismernem kell ezt a történtet, legalább egyszer el kellett olvasnom, hogy szembesüljek ezekkel a dolgokkal. Nagyon sajnáltam, hogy a végére nem volt már túl jó a viszonya a családjával, és még Peter-ben sem találta meg az igazi társat.
Zaják Julianna véleménye:
Különböző olvasmányaim során többször előbukkant Anna Frank neve, élete, naplója. Ilyenkor mindig elterveztem, hogy elolvasom, de valahogy mégis elmaradt. Amikor beneveztem a könyvkihívásra újra előtérbe került, és hosszú idő után elolvastam. Egy fiatal, életvidám lány szemén keresztül láthatjuk a háborús környezetet, a bujkálást, a félelmet, az összezártságot, a szerelmet. Olvashatjuk gondolatait a családról, a háborúról, a zsidóüldözésről, és megismerhetjük a jövőbe vetett hitét, terveit. Sajnálom, hogy nem sikerült a családnak, és a végén, mégis koncentrációs táborban kellett meghalnia.
Fumacs Tünde véleménye:
Nagy hatással volt rám e könyv. Csodálom Annét, ezt a 15 éves lányt, aki optimista és vidám tudott lenni annak ellenére, hogy egy irodaház emeletén a "hátsó traktusban" kellett rejtőzködniük, hogy sokszor napokig csak suttoghattak, nehogy bárki meghallja őket, hogy nemegyszer éheztek, hetekig, hónapokig ugyanazt, rohadt zöldséget ettek, hogy éjszakánként puskaropogás, bombázás hangjával aludtak el, hogy sokszor remény nem maradt... Ő, Anne Frank mégis boldog tudott lenni! Receptre írnám fel ezt a könyvet, minden olyan embernek, aki folyton csak elégedetlenkedik, panaszkodik, nem látja, hogy milyen csodálatos dolog is az élet! Minden ilyen ember olvassa el ezt a naplót és hagyja, hogy ez a kislány megmutassa neki, hogy még ha reménytelennek is tűnik minden, akkor is örülni lehet a manzárd ablakán beszűrődő napfénynek, a gyönyörű kék égnek, a felhőknek, annak, hogy életben lehetünk! Nagy élmény volt elolvasnom, vele együtt éreznem, olykor félnem, szerelmesnek lennem, sírnom, vagy épp nevetnem. Úgy érzem, hogy ezután nekem egy kicsit Anne Frank lesz a példaképem!:)
Kocsis Enikő véleménye:
Úgy érzem ez egy olyan könyv amit nem lehet csillagozni. Hiszen hogyan is pontozhatnám le egy kislány valódi naplóját? Itt nincs olyan, hogy jó vagy rossz, hiszen ez a valóság. Őszintén szólva fura volt Anne gondolatait olvasni, nem gondoltam volna, hogy ennyire összeszedett elképzelései vannak az életről és még 2 év elzártság után is képes pozitívan látni a világot. Számomra ő is azok közé az emberek közé tartozik, akiknél sajnálom, hogy nem ismerhettem őket soha.
Érsekné Liktor Edit véleménye:
A könyvről valamikor gyerekkoromban hallottam először, s akkor igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Valamiért mégsem tudtam elolvasni, már nem emlékszem, mi volt az oka.
Néhány éve megvettük a könyvet, akkor elkezdtem olvasni, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, valahol félbehagytam. Azóta már többször tervbe vettem az elolvasását, végül most jött el a megfelelő alkalom.
Igazából most sem tetszett. Felemás érzésekkel olvastam, természetesen megrendítő az, hogy emberek ezreit kegyetlenül kivégeztek, vagy elpusztultak a haláltáborokban, s azokra az emberekre is ez a sors várt, akiket a könyvben megismertünk.
A napló egy idő után eléggé egyhangúvá vált, bár nyomon követhettük, ahogyan a bőségből szűkölködés lett, ahogyan a kényszerűségből összezárva élő emberek egyre többet vitatkoznak......
Olvasás közben nem azt éreztem, hogy ezt a könyvet egy 13 (majd 14-15) éves lány írja, egyáltalán nem olyan volt a stílusa, a hangvétele. Érthető, hogy felmerültek kételyek a napló hitelességét illetően. A vizsgálatok azonban igazolták az eredetiségét.
A negatív véleményem ellenére azonban érdemes elolvasni, hogy képet kapjunk, hogyan próbálták átvészelni a háborút, próbáltak életben maradni azok, akiket pusztán a származásuk miatt ítéltek halálra.
Katona Judit véleménye:
Másodjára olvastam ezt a könyvet. Másodjára sem tudom tetszik-e, vagy sem. Igazság szerint nem kedveltem meg Annét. Nekem nem szimpatikus az alapján, amit magáról írt. Perszer ott van az a nézet is, hogy mégiscsak egy kislány volt, aki a második világháború idején zsidóként kénytelen volt többedmagával éveket eltölteni egy rejtekhelyen. Viszont, ami tetszett a könyvben, az Anne stílusa, és nagyon szép gondolatokat vetett papírra. a nem halt volna meg, akkor nagy író is lehetett volna belőle.
Duleba Marianna véleménye:
Többet vártam a könyvtől, mint amit kaptam. Mindenesetre érdejes volt olvasni arról, hogyan éltek a zsidók akkoriban. A bújkálás éveken keresztül, rosstabb volt mnt a börtön. Borzasztó lehetett így élni. Anne gyermeki látásmódja Mintha egy felnőté lenne. Örülök hogy végre elolvastam, de nem tartozik a kedvenceim közé.
Szűcs Erzsébet véleménye:
Egy film indította el a kiváncsiságomat a könyv elolvasására. A Hátsó traktus élete elgondolkodtató. Anne fejlődéstörténete igen tanulságos. Nagyon felnőttesen éli meg a problémákat, azt, hogy hogyan érik meg napról-napra.
Nyolc ember összezárva, kicsiben mégis a nagyvilágot képezik le. Az ételek elosztása, napi rutinok, belső gondolatok-külső sérülésekkel. Családi viták, érzelmek, kapcsolatok a bújdosok között.
Ez a 13 éves lány olyan gondolatokat vet fel, amik nagyon fontosak.
Néha kilátástalan, olykor mégis bizakodó. Újságíró szeretne lenni, és keresi a párját. Összeszedettebben viselkedik 13-14 évesen, mint én most úgy is, hogy nap-mint nap járhatok, kelhetek, buszon, villamoson, biciklizhetek, és nem néznek ki sehonnan. Van hol laknom, van családom, bármit ehetek, olvashatok. Ő nem.
Tudatosan megírt oldalak, minden, amit elakart mondani, szerepel a könyvben. Tetszett.
Két év bújkálása, aztán betegség és a vég. Minden sorában azon gondolkodom, hogy én bírtam volna e, lettem volna e olyan bátor, tanultam e volna olyan kitartóan, mint ő.
Példaértékű a naplója.
Dobi Heni véleménye:
Eredetileg azért olvastam el a könyvet, mert Anne Frankon keresztül ismertettem a Hitleri Németországot egy kiállításon, tehát úgy gondoltam, minél többet kell róla tudnom. Megdöbbentem, hogy mennyire intelligens kislány volt, és hogy hogyan éltek ott, hogy látta és tapasztalta ezt ő. Nagyon jó gondolatai vannak, főleg a vége felé, mikor már kicsit érettebb lett. Ajánlom mindenkinek. Tanulságos.
Dobi Heni véleménye:
Eredetileg azért olvastam el a könyvet, mert Anne Frankon keresztül ismertettem a Hitleri Németországot egy kiállításon, tehát úgy gondoltam, minél többet kell róla tudnom. Megdöbbentem, hogy mennyire intelligens kislány volt, és hogy hogyan éltek ott, hogy látta és tapasztalta ezt ő. Nagyon jó gondolatai vannak, főleg a vége felé, mikor már kicsit érettebb lett. Ajánlom mindenkinek. Tanulságos.
Ferenczik Adrienne véleménye:
Érdekes volt olvasni a könyvet, bujkáló zsidó családok sorsát egy kislány szemszögéből. Megdöbbentő, hogy milyen higgadtak Anne bejegyzései, a lány minden mondata érett gondolkodásra vall, még akkor is, ha a sorok között megbújnak egy kislány érzelmei. A történetben különösen megható, hogy a naplót vezető kislány, Anne, író szeretett volna lenni. Az olvasóban így ott a kettős érzelem: örül, hogy a kislány sorai milliókhoz eljutottak, de sajnálja, hogy ez már csak a lány halála után történhetett meg. Tetszett a könyv, már régóta el szerettem volna olvasni, örülök, hogy most megtettem.
Aladi Imre véleménye:
Nagyon tetszett, nagyon elgondolkodtatott. Sok minden változott azóta, de vannak Annénak olyan gondolatai, amik még ma is igazak,
pl: "Hát a zsidó nem olyan ember, mint a többi? Ó, de szomorú, milyen nagyon szomorú! Mint már annyiszor, most is bebizonyul a régi, bölcs mondás: 'Amit egy keresztény tesz, azért csak maga felel, egyetlen zsidó tettéért viszont az egész zsidóságnak meg kell bűnhődnie.' "
Ez nem csak a vallásra, de ugyanúgy igaz manapság is a rasszizmusra.

Ajánlom, érdemes egyszer elolvasni, de elég megrázó tud lenni, ha beleéli magát az ember.
Kis Bernadett véleménye:
Nagyon éredekes volt Anne szemszögéből olvasni az egészet, hogy mi történt velünk abban a két évben, amíg a Prinsengracht 263. hátsó traktusában éltek! Szerintem kötelező darab, melyet egyszer mindenkinek el kell olvasni! Olvasás közben Anne akarva-akaratlanul a szívemhez nőtt, borzasztó ami vele történt! Fantasztikus író lett volna belőle!