ADATLAP
Anyám könnyű álmot ígér
Sütő András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak – az ötvenes és hatvanas évek – társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása – mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről – valóságos diadalmenet volt....
Szalai Adél véleménye:
Szeretek magyar íróktól olvasni, viszont a régieket mindig nehézkes értelmezni. Egy számomra ismeretlen világról ír, amikor még nem volt villamosenergia, rádió, amikor a macska dorombolása volt este a leghangosabb zaj a szobàban. A mai fiatalságnak foglama sincs az akkori élethelyzetről, amikor a tiszta vizet az udvar végében lévő kútból kellett a házba juttatni. Nehezen ment az olvasása, de örülök, hogy megtettem.
Gyöngyi Vörösné Molnár véleménye:
Úgy látom nem csak nálam volt hosszú időn keresztül – méltatlanul – mellőzve ez a kötet. Nem tartoztam azok közé, akik alapból bojkottáltak egy könyvet, ha az kötelező, vagy ajánlott olvasmány volt, nem is értem, hogy ezt miért nem voltam hajlandó végül elolvasni. Véletlenek azonban szerintem nincsenek, sokkal jobban tudtam értékelni így, ennyi idősen, mintha még zöldfülűen rágom át magam rajta. Sütő András nagyon szépen ír a szeretteiről, szülőföldjéről, az 50-es és 60-as évek társadalmáról, az akkori mindennapokról, szokásokról. Meséje közben ott voltam Pusztakamaráson, hallgattam anekdotázásokat és nótázásokat, mikor összejött a rokonság, éreztem a talpam alatt a megmunkált föld göröngyeit, beszívtam az esti langymeleget adó kályha füstjét.
Megszerettem Sütő Andrást!
Gyöngyi Vörösné Molnár véleménye:
Úgy látom nem csak nálam volt hosszú időn keresztül – méltatlanul – mellőzve ez a kötet. Nem tartoztam azok közé, akik alapból bojkottáltak egy könyvet, ha az kötelező, vagy ajánlott olvasmány volt, nem is értem, hogy ezt miért nem voltam hajlandó végül elolvasni. Véletlenek azonban szerintem nincsenek, sokkal jobban tudtam értékelni így, ennyi idősen, mintha még zöldfülűen rágom át magam rajta. Sütő András nagyon szépen ír a szeretteiről, szülőföldjéről, az 50-es és 60-as évek társadalmáról, az akkori mindennapokról, szokásokról. Meséje közben ott voltam Pusztakamaráson, hallgattam anekdotázásokat és nótázásokat, mikor összejött a rokonság, éreztem a talpam alatt a megmunkált föld göröngyeit, beszívtam az esti langymeleget adó kályha füstjét.
Megszerettem Sütő Andrást!
Berlinger Natasa véleménye:
Még általános iskolában ajánlotta ezt a könyvet a kedvenc tanárnőm. Akkor még korai lett volna elolvasni. Valamikor megvettem, majd hosszú évekig állt a polcomon. A címét mindig furcsállottam, aztán már az első oldal közepén megkaptam a magyarázatot: az édesanyja kéri az írót, hogy róluk is írhatna valamit.
"- De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velünk.
- Ez nekem is gondom - adtam meg magam.
- Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz!"

Olyan szépen megírt könyv, a nyelve, a gondolatok... És fájó, mert borzasztó dolgok történtek velük és másokkal is a kommunizmus évei alatt - ezért ez nem csak az ő történetük. De a sok megpróbáltatás ellenére az egészet áthatja a humor, a bölcsesség.