ADATLAP
Apró csodák
Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.
Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye....
Bubu Maczkó véleménye:
De ez a könyv nem azoknak szól, akik elszenvedik a jelenséget, hanem azoknak, akik azt hiszik elég annyi, hogy nem különböztetnek meg másokat. Akik hagyják, hogy őket pozitív diszkrimináció érje. Akik szerint a világ már épp eleget fejlődött. Nem tehetünk úgy, mintha a határvonal nem létezne többé, mint ahogy nem nézhetjük csak azt, miben különbözünk a másiktól. Az Apró csodák így lett a fehérek és feketék, privilégiumok és diszkrimináció, jog és igazságtalanság, szeretet és gyűlölet könyve.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/10/jodi_picoult_apro_csodak
Szalai Adél véleménye:
Rasszizmus...olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli...stb ha eddig nem gondoltunk volna bele, hogy mi saját magunk milyen nézeteket vallunk e téren, akkor e könyv elolvasása után szánjunk rá pár percet.
Vajon mi mit csináltunk volna Ruth helyében? MIt csináltunk volna a gyermeküket elvesztő szülők helyében?
Az írónő teljesen átfogó magyarázatot ad arra, hogy ez Amerikába mennyire jelen van, és milyen élethelyzeteket von maga után.
Imádtam az elejétől fogva, a munkájában 120%ot nyújtó anyát, aki arra neveli fiát, hogy az lehet az életben aki akar, de sose felejtse el honnan jött, és hogy neki a dupláját kell nyújtani mint a "fehér " társainak. Mindig egy lépéssel a többiek előtt kell lenni, és küzdeni. Küzdeni az igazságért, ha olykor ezzel akár veszélybe is sodorhatjuk magunkat árthatunk is vele magunknak. A fiút, aki sodródik az árral az anyja elítélése kapcsán, haragszik a világra, és még nyitogatja szárnyait a világ felé, a felé a világ felé ami miatt anyja keményebben neveli. Az ügyvédnőt, aki az anya védelme közben elkezdi a világot más szemmel nézni, és számára is új élethelyzetekkel kezd megismerkedni.
Utáltam és egyben sajnáltam a gyermeküket elvesztő szülőket, az erőszakos nézeteiket, tetteiket.
Aztán a végén az elmaradhatatlan Jodi Picoult fordulat!!!! Nem lehet nem imádni a könyveit!!
Tünde véleménye:
Végre visszakptam a szeretett Jodi Picolult-ot, már megmondom őszintén a farkasos sztori után már kicsit aggódtam :) Ez a mű fantasztikus, arról a témáról szól amivel senki sem akar szembesülni a fű alatt megbúvó rasszizmusról és kirekesztettségről. Érdekes volt olvasni a főszereplők különböző gondolatait, a sajátos mindennapi harcaik. Legyinthetnénk hogy ez Amerika, hol van ez tőlünk Európai kultúrától. De azt gondolom tekintve a növekbő és aggasztó migrációs kérdésre is nem legyinthetünk,és seperhetjük be a szőnyeg alá ezeket a feszegető témákat. Midnenkinek ajánlom aki nyitott szívvel áll hozzá és szereti az elgondolkoztató nem sablon műveket.
Pintér Gabriella véleménye:
Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet: zseniális! Jodi Picoult ismét kitett magáért és megint olyan témával foglalkozik, ami napjainkban is elég komoly hatással van a társadalomra. És ahogy írta, akár úgy is lehetsz rasszista, hogy közben nem is tartod magad annak.. Nem csalódtam benne, a többi könyvéhez hasonlóan ez is kötelező olvasmány!
Réka Babarczi véleménye:
Kellemetlen, de mindannyiunkban élő/lappangó témát feszeget: a rasszizmust. Személy szerint kifejezetten szeretem az afroamerikai kultúrát, az embereket, a zenéjüket így szívemhez igazán közel állt a történet és a végkicsengése. A könyv utolsó harmada igazán fordulatos a befejezés pedig szívet melengető. Ajánlom mindenkinek, akik szeretik az életből merített, szívhez szóló történeteket.