ADATLAP
Attila - A közelgő vihar
A hunok vesztésre álltak. Akármilyen vadul küzdöttek is, bármilyen bátran és ügyesen öltek, bizonyos volt, hogy veszítenek. Egy tucat emberük már most is holtan feküdt a földön, és kétszer vagy háromszor annyian viselték a sebesülés skarlátját. Fáradtságuk már majdnem fölébük kerekedett, hiába küzdöttek tovább erejük utolsó megfeszítésével. Ellenségeik számolatlanul özönlöttek rájuk: minden meggyilkolt, üvöltő vademberre két másik jutott, akik átvették az előző helyét. Attila még mindig az emberei között lépdelt, rendezve soraikat, lebukva váratlan lándzsák elől. Türelmetlen dühvel pördült meg és vágott derékban ketté egy embert, aki vicsorogva rohant felé, amikor éppen megpróbált parancsot adni a harcosainak. Rájuk ordított, amiből erőt merítettek, és még keservesebben folytatták a küzdelmet. De a sereg vesztésre állt."
Az Attila trilógia második része....
Kolozsi Etelka véleménye:
Az első rész a gyermek Attilaról szól, ez pedig már a harcossá és királlyá érett minden hunok vezéréről. 30 évnyi száműzetés után visszatért Attila a népéhez és elfoglalta az őt megillető trónt. Örök ellensége, Róma ellen készül harcba indulni, de ahhoz óriási seregre van szüksége. Ezért olykor csellel, máskor harccal egyesíti a hun törzseket.
Az első két kötet tetszett, kíváncsian várom a befejező részt.
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
Eddig még sosem olvastam egyben trilógiát. Tetszett nagyon, hogy amikor letettem az első kötetet, nem kellett agyban átállni egy más jellegű könyvre, hanem ugyan azokkal a karakterekkel találkoztam a következő könyvben is. A második és a harmadik kötet között azonban éles váltás történt, amit nehezen szoktam meg.
Az első két kötetben Attila a központi hős, ő a "jó", akit sajnálni kell, mert elnyomja a "gonosz" és hatalmas Róma. Érte izgul az olvasó, hogy ép bőrrel visszatérhessen népéhez. A harmadik kötetben azonban megváltozik az elbeszélői nézőpont, a római katonákat ismerjük meg személyesen, értük kezdünk izgulni, miközben Attila harcosai veszítik el személyiségi jegyeiket (sokszor már név szerint sincsenek említve a kiválasztottak), s a hun oldal lesz a kegyetlen, barbár "gonosz", akiknek vesztét várjuk.
A történetben tényleges nyertes azonban nincs - ahogy talán tényleges jó és gonosz sem.
Szimpatikus volt a trilógia nyelvezete is. Könnyen olvasható, mégis egy picit régies, patetikus; a "nagy tanhu" korát a mai olvasó számára éppen jól megközelítő stílusú.
Király Ildikó véleménye:
A sorozat második része a hunok egyesítéséről szól. Számomra ez a kötet kevésbé volt érdekes, mint az első. Talán mert ebben több volt a harcjelenet? Egy kissé vontatott volt, csupán pár év cselekményeit mutatja be. Ennek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra.