ADATLAP
Az út
"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg." Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bendukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják... Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat. A regény az angol Times által összeállított "az elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján az első helyet érdemelte ki....
Horváth Barbara véleménye:
Hol is kezdjem...?! Az, hogy a párbeszédeknél nincs gondolatjel oké, ezt túlélem, attól még tudom értelmezni. Viszont az, hogy az egész könyvben nincs egyetlen egy vessző sem az engem borzasztóan irritált, amikor egy mondatban hatszor olvastam, hogy és...fú égnek állt a hajam. Egyébként nyomasztó, el sem tudom képzelni mit lehet tenni egy ilyen világban, szörnyű volt várni, hogy éhen halnak vagy sem, odaérnek-e vagy nem, a végtelen menetelés, a monotonitás... Érdekes, nem mindennapi az egyszer biztos, de én nem vagyok tőle elájulva. Nemrég tudtam meg, hogy van belőle film, adok annak is egy esélyt.
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Szerintem ez egy jó könyv volt, sokszor alig akartam abba hagyni az olvasást, de sajnos munkába menet olvastam többször is, így kénytelen voltam megszakítani :). Én láttam a filmet, tudtam mire számíthatok és olvasás közben magam előtt láttam a film egy-egy részletét is. Már a film is nagy hatással volt rám, így a könyv is. Az író stílusa is tetszett, észre sem vettem, hogy a könyvben a mondat szerkezetben nincs is vessző, úgy a 100 oldalnál tűnt fel. Egy ilyen helyzetben embernek maradni biztos nagyon nehéz lehet, de nekik sikerült. A fiú ártatlansága és jósága, az apa szeretete és kitartása sokszor könnyeket csalt a szemembe.
Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ amit kölcsönvett szemmel siratunk.
Biztos fogom még olvasni.
Krolopp Judit véleménye:
Nagyon érdekes, egyedi a könyv stílusa. Rendkívül hatásosan állítja szembe a világvége utáni világ borzalmait és egy apa-fiú kapcsolat világvégét is túlélő örökérvényűségét. Nagyon tetszett a könyv, bár nyomasztó. Méltán tartják a szerzőt az egyik legmeghatározóbb mai amerikai írónak.
Fehér Beáta véleménye:
A könyvet végig olvastam, de csak mert nem szoktam könyvet félbe hagyni... Egy kisfiú anyjaként ilyen történetet olvasni túlságosan felkavaró, nyomasztó érzést nyújt. Igaz, hogy elgondolkodtató a könyv témája, de én a mindennapok szürkeségéből nem ilyen könyvel szeretnék kikapcsolni. A lényeg, hogy kipipáltam a kategóriát ezzel a könyvel, de ha megint választanék, nem ez a könyv lenne az.
Nagy Kati véleménye:
Maga a könyv stílusa nekem egy kicsit kusza volt. Néha vissza kellett olvasnom egy-egy mondatot, olyan gyorsan váltott az író. A történet maga lehangoló. El se tudom képzelni milyen lenne a világ elpusztulva és szürkén, ahol mindenki megeszik mindenkit. Nagyon meghatott a kisfiú naivitása, az ártatlansága. Próbált segíteni az úton az embereknek, pedig nekik is nagy segítségre lett volna szükségük. Nem lesz a kedvenc könyvem, de jó volt, hogy olvastam.
I-Tar Szabina véleménye:
A könyv nagyon megrázó és megindító volt számomra. A katasztrófa-sújtotta világ komor szürkeségben és az emberi természet kegyetlenségei között az apa hihetetlen élni és a fiát megmenteni akarása szívmelengető. Sokszor megkönnyeztem a történetet, különösen a végén, az óceánparton történtek miatt (nem lövöm le a végét, annak aki még nem olvasta). Egyetértek azon véleményekkel, hogy a könyv olvasása kicsit monoton és nagyon depresszív is, azonban át tudom érezni az apa nézőpontját, és én is végig mentem volna helyükben az úton bármi várt is volna rám...
Sárkány Eszter véleménye:
Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg." Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bendukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják.
Horváth Krisztina véleménye:
Borzalmas volt, nyomasztó. A monotonitás, ahogy a szürke, kietlen tájakon vándorolnak, állandó félelemben, folyton élelem után kutatva, végig a jobb reményében. Ugyanakkor maga az apa-fiú kapcsolat szívszorító volt. De ez nem tartozik a szívesen újraolvasós könyvek közé.
Serhal Diána véleménye:
Igen, nekem ez a könyv az "Ijesztő" kategóriába tartozik, nyugodtan lehet nevetni :D
Viszont... emberek, olvasni jó. Ilyen műveknél jössz rá, hogy olvasni jó!
Mert jó dolog új, izgalmas, egyedi történetet olvasni, az érdekes karakterekkel azonosulni, nekik szurkolni, elmélyülni a különböző világokban, és izgulni. Csodálni közben, hogyan van megírva, és amikor leteszed reménykedni, hogy mások is osztják a véleményedet.
Az internetet böngészve láttam, hogy igen, ez megnyugtatott :) Bár könyvtárból vettem ki, lehet pénzt is adok majd ki rá, hogy egy példány belőle az enyém lehessen.
Kovács Lívia véleménye:
Nyomasztó, lehangoló könyv egy/az elpusztult civilizációról, illetve annak végnapjairól. A megrázó mégsem a világ pusztulása volt számomra, hanem az, ami megmaradt belőle: az a borzalom, ahogy a megmaradt emberek hordákba verődve vadásznak egymásra.
Az író szenvtelenül ír, ez csak fokozta bennem a nyomasztó érzést. Vágytam egy kis "happy endre", arra a reményre, amire a főhős édesapa is vágyik, de sajnos mindvégig érezhető volt, hogy ez hiú ábránd.A regény nagyon negatív képet fest a jövőről, mégis cseppnyi vigaszt nyújtott számomra, hogy - ahogyan az apában maradtak még emberi érzések, úgy - talán vannak még néhányan emberek a földön.
Nem egy könnyű könyv, de ilyen borongós, esős időhöz pont passzol. Megnéztem a könyv alapján készült filmet is: nem volt rossz, de nem tudta visszaadni a könyv hangulatát.
Gombár-Erkli Katalin véleménye:
Nekem kifejezetten tetszett a könyv. Egy igazi apáról szól, aki a világvége után útra kel a fiával, hogy megpróbálja megmenteni. Kilátástalan helyzetben vándorolnak, éheznek, fáznak, gyilkosok elől bujkálnak, mindentől félnek. A világ teljesen kihalt, nincs semmi élet, se növények, se állatok, csak a puszta föld, a sár és a hamu, fekete eső esik az égből, hideg és sötét van. Az apa mégis bízik benne, hogy a fia megmenekülhet, hogy túlélheti, ez hajtja tovább az úton. A könyv végére érve megnyugvással töltött el, hogy én és a családom "még" a normális világban élhetünk. De vajon meddig? Vajon mikor kell majd nekünk útra kelni, hogy a fiaink túléljék
Prezenszki Piroska véleménye:
Másodszor olvastam a könyvet és olyan epizódokat, mozzanatokat találtam benne, amire első alkalommal még nem figyeltem, mert a sajátos nyelvi stílussal és a történettel voltam elfoglalva. Számomra megrendítő és mégis életigenlő ez a könyv. Életet hirdet akkor is, amikor a remény árnyéka sem látszik. Azért izgalmas ez a könyv és letehetetlen, mert már most kell állást foglalni arról magunknak és magunkban, hogy mit tennénk, ha hasonló helyzetbe kerülnénk.... akár kevésbé tragikus módon. Már már látunk magunk előtt választási utakat.Nagyon szeretném megnézni a filmet is.
Berlinger Natasa véleménye:
Napok óta esik az eső. Eléggé lehangoló. Kinéztem az ablakon, a a színek még megvannak. A hűtőben és konyhaszekrényben étel, a csapból friss víz folyik, a gardróbban tiszta ruhák, megy a fűtés. Milyen egyszerű dolgok, amiket természetesnek veszünk. De az úton bandukolva ezek egy eltűnt világhoz tartoznak, amik talán igazak sem voltak. Nem lehet pontosan tudni, mi történt, ki vagy mi idézte elő a katasztrófát. Csak az állandó eső, a szürkeség, korom, hamu, elégett fák, kiégett városok, az éhezés maradt. Meg a remény. Hogy ha eljutnak délre, ott talán jobb lesz. Hogy találnak ennivalót. Hogy nem ölik és eszik meg őket. Hogy túlélik. Hogy vannak még jó emberek. Valahol.
Miseta Ildikó véleménye:
A könyvet jóval régebben fejeztem be, és borzalmas volt. Az író stílusát egyszerűen nem tudtam megszokni: több mondatot halmoz egy mondatba kis millió "és"-sel összekötve. Idegesítő és kicsit primitívnek hat. Értem, hogy más szájába akarta adni a mondanivalót, de annyira vontatott,unalmas lett így az egész, és nem utolsósorban elvesztette számomra az irodalmi értékét ezzel a silány írásmóddal. Az volt végig az érzésem, hogy ezt a sztorit én is leírom így 1 hét alatt. És a történet is unalmas volt.
buzavirág véleménye:
Teljesen a hatása alá kerültem, maradandó élmény marad számomra és valószínű, hogy mindenkit megérint, aki csak olvasta, vagy olvasni fogja. Nem egy bizalomgerjesztő jövőkép, amit elképzel az író, sőt ez a legborzasztóbb világ amit eltudunk képzelni. De a remény és a szeretett végigkísér minket az úton, és talán van még remény.
Békés Barbara véleménye:
Miután elolvastam itt a véleményeket nem számítottam túl sok jóra a könyvvel kapcsolatban. Azonban én nem éreztem annyira vészesnek a könyvet, olvastam ennél sokkal rosszabbat is. Igen, van egy kis hiányérzetem, szerettem volna többet megtudni, hogy miért és hogyan lett ilyen a bolygó, okés vannak részek ahol említ pár dolgot, de én konkrét oldalakat szerettem volna erről olvasni. A filmet még nem láttam, most készülök megnézni, mert kíváncsi vagyok, hogy bizonyos részeket miként tudtak megeleveníteni.
Összességében nem volt rossz a könyv, van egyfajta hangulata, stílusa, amit meg kell szokni. Onnantól kezdve szerintem nincs gond az olvasásával.
B-M Bogi véleménye:
Őszintén szólva én nem értem azt a hihetetlen rajongást, ami a könyvet övezi. Igen, a történet sokkoló, és mindannyian elgondolkodunk, hogy mire lennénk képesek ilyen helyzetben. Mindannyian túl akarnánk élni, de képesek lennénk feladni, ha tudjuk, hogy nincs remény?
Az elején a vesszők hiánya, a helyenként tőmondatok, majd többszörösen összetettek rendkívül zavartak. Az "és" használat szerintem ebben a könyvben tartja a Guinness rekordot. Később persze hozzászoktam, de ettől még nekem nem jött át.
Értem, hogy azért monoton, mert az út is ilyen, de nekem nem adott semmi pluszt. Egy reménytelen, elveszett világban, ahol már nincsenek meg az erkölcsi normák, valaki mégis reménykedik és megy előre a jövő érdekében. Számítasz a kiszámítható, negatív végkifejletre, aztán arcul csapnak egy kis reménysugárral, ami nekem nem illett bele.
Nem volt rossz, de jó sem. A rajongást iránta pedig végképp nem értem.
Kuli Anna véleménye:
Nyomasztó és sokkoló történet, de egy picit túlértékeltnek tartom. Nem mélyül el etikai kérdésekben, épp csak megpiszkálja őket, aztán lógva hagyja. Egyfelől tetszik, hogy nem derül ki minden az előzményekről, másfelől viszont nagyon zavar, hogy nem tudom.
Csizmarik Anikó véleménye:
Nagyon ritkán mondok olyat egy könyvre, hogy nem tetszik, azonban ez a 300 oldal, amit olvastam a könyvben, nehezen érthető volt, össze - vissza, és már - már unalmas. A könyv, illetve a sztori lényegét értettem, de számomra kicsit több szó a szereplőkről, sokat lendített volna azon, hogy ezt a könyvet, ne szenvedjem végig.
SZIJÁRTÓ GABRIELLA véleménye:
Nem lettem lenyűgözve. Az eleje kifejezetten nyögve nyelősen ment, még ki is jelentettem, hogy nem tetszik. Aztán nagyjából a felétől belerázódtam és felvettem a könyv ritmusát, de még így sem nyert meg, Nem tetszett az író stílusa, még az izgalmasnak szánt részek mellett is könnyen elment az ember ha nem volt résen. A keményebb részeknél nagyjából annyi reakciót váltott ki belőlem, hogy felhúztam az orromat. Jó lett volna több izgalom, vagy ha nem, akkor komolyabb jellemrajz, mert így túl sok mindenről nem szólt a könyv. Értem hogy mit szeretett volna kifejezni de nekem sajnos ez így nagyon kevés volt.
Sáfár Józsefné véleménye:
A könyv először nagyon nyomasztó volt számomra, nem szoktam ilyeneket olvasni. Tulajdonképpen hová is megy apa és fia? Egyszer majd tényleg eljön az idő és ilyenek megtörténnek? A remény tartja őket életben, hogy menni kell tovább és eljutnak a tengerig. Gyalogolni hidegben, esőben, nincs mit enni, inni és félni kell, mert jönnek a gonoszok. A gyerek megérti, hogy csendben kell lenni, mert az életük múlhat rajta, sokszor felnőttként viselkedni.
Szabó Tamás véleménye:
Utánozhatatlan hangulat, dermesztő látomások a világvégéről és az emberségről, hatásos irói eszközökkel. Mégis valami hiányérzetem van a regénnyel kapcsolatban (nem a vesszők, azokat meg lehet szokni..:), talán nem volt kibontva kellően a történet, számomra az út nem vezetett sehová. A filmet csak azért néznem meg, mert kíváncsi vagyok a rendező hogyan értelmezte és ábrázolta a hangulatot.
Kiss Evelin véleménye:
látszik hogy az író nem ezért a könyvéért kapta a pulizer-díjat. unalmas, lassú élvezhetetlen. Ezt tudom úgy mondani hogy megnéztem a filmet is ami százszor jobban tetszett. Az is lassú volt, de korántsem ennyire unalmas. Ott izgalmas volt követni a két főszereplő életét egészen a végéig. Nem ajánlom senkinek hogy ezt a könyvet olvassa el mint Pulitzer kategória. agyot csalódtam
Szanyi Orsolya véleménye:
Megdöbbentő. Az elején pedig majdnem abbahagytam, mert annyira zavart, hogy nincsenek a könyvben vesszők, de milyen jó, hogy kapott egy második esélyt! Nagyon elgondolkodtató könyv, csak zúgnak a miértek, meg még jó sokáig is fognak, ebben biztos vagyok. De ilyen egy jó könyv, mindenkinek ajánlom!
Németvarga Istvánné véleménye:
Nem láttam a könyvből készült filmet, de azt hiszem nem is szeretném megnézni. Éppen eléggé megrázó volt olvasni azt, amiről ma már egyre inkább elképzelhetőnek tartjuk, hogy egyszer bekövetkezhet. Éppen ezért nagyon nyomasztó, mégis szinte letehetetlen volt. Pedig tudható volt, hogy a katarzis el fog maradni. Számomra olyan vizualitással bírt a regény, hogy szinte filmként peregtek az események, és voltak bizony olyan jelenetek, amelyeket könnyebb volt olvasni, mint látni. Mint regény, számomra a kihagyhatatlanok listáján szerepel.
Miklósi István Csaba véleménye:
Talán ez a könyv bemutatja hogy az emberiség hova tart, egy apa reménytelen harcán keresztül. Nincs semmi, csak az ő és fia élete, de a reményt nem adja fel, és bízik abban hogy valami jobbnak kell következni. Én láttam a filmet is, de közel sincs olyan jó mint a könyv, bár a könyv elég vékonyka. Vajon ha az Apa túlélte volna az ÚTTAT hogy végződik a történet? Be fogadják apástól a fiút? És megy tovább a történet? De a lényeg a lényeg: a legrosszabb időben is vannak emberek kik nem vesztik el az emberségüket, bár egy olyan világban mint amiben ez a történet van, ez nem is olyan egyszerű. Mindenki fel teheti a kérdést magának: VAGYOK E OLYAN ERŐS, HOGY ÉLNI AKARJAK EGY OLYAN VILÁGBAN, és még e mellett felelőseget vállaljak egy "kis emberért" Röviden: a könyv jó, s nagyon elgondolkodtató.
Kajtor Gerda véleménye:
mcCarthytól először a Nem vénnek való vidék-et olvastam el. Nagyon tetszett a nyers kifejezése. Itt sem kertelt. Összetörte minden nap egy kicsit a lelkemet. Minden oldalnál rettegve vártam, hogy megtámadják, megerőszakolják vagy megölik valamelyiket. Nagyon jól megírt mű, de a filmet már nem fogom megnézni.