ADATLAP
Az üvegpalota
A szülők a szabadság szerelmesei, így aztán a gyerekek, bár nyomorban, de nyitottan, szabadon gondolkodhatnak, s szabadon elképzelhetik még a vacsorát és a fűtött szobát is. Alkoholista apjukra - aki remek koponya, amikor józan - éppúgy nem számíthatnak, mint anyjukra, akit a családi lét kötöttségei zavarnak eladhatatlan könyvei és sivatagi képei megalkotásában. A család folyton költözik, menekül az adósságok elől, s közben a négy gyerek egymást segítve-védve nő fel, hogy aztán, szép sorban, mind New Yorkba menjen megvalósítani önmagát. Végül a szülők is New Yorkba érnek, de ők a hajléktalan létet választva maradnak szabadok.. Hát, itt az amerikai álom: szabadság… siker… ...
Szalai Adél véleménye:
Nem tudom eldönteni, hogy tetszett e vagy sem. Egyrészt tetszett, mert életrajzi, őszinte, elgondolkodtató, de legtöbbször megdöbbentő az az őszinteség ahogy az életét írja le az írónő. Amire a szülei nevelték, kellett, hogy azzá váljon aki lett. Viszont amilyen körülmények közt nevelték, és amilyen hozzáállással, az kiábrándító a számomra. Főleg az anyja. Egy önző nő, akiben kevés anyai ösztönt vélhetünk felfedezni, és aki nem képes törődni magán kívül senkivel. Az apja sem az a dolgozni vágyó ember, egy álomvilágban él, alkoholista, aki ugyancsak nem a kényelmet és biztonságot tartotta szem előtt a családjának.