ADATLAP
Az ajtó
Ez a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott sepemi a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengemél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdö Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történet-ben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam. ...
I Luca véleménye:
Ez a könyv is régóta várt már engem, hogy elolvassam. Soha, senkitől nem kérdeztem, miről is szól, így hatalmasat koppantam a felismeréstől. Teljesen mást gondoltam, mást vártam a könyvtől s talán a hibás feltételezéseim miatt sem kezdtem el korábban az olvasást. De nem bántam el - eljött az idő. Csodálatos volt, mélyen megérintett, bár édesapám, akinek véleményére nagyon adok, nem volt ennyire "elájulva" a történettől. Szabó Magda össze művét el kell, hogy olvassam!
Benkő Ella véleménye:
Régen szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, és a legváratlanabb pillanatban egy ócskapiacon akadtam rá. Többek közt ezért is járok ilyen helyekre! Most sem csalódtam Szabó Magdában, sőt még inkább szeretem és tisztelem a munkásságát. Sok könyvet olvastam eddig is és a kihívásban is, elkerültem olyan stílusok felé amiket eddig nem ismertem, vagy nem érdekelt, de csak kikötök mindig a klasszikusoknál, mert számomra ez az igazi IRODALOM. Ajánlom!
Nyúl Nóra véleménye:
Nekem ez volt az első könyv, amit Szabó Magdától olvastam. Eleinte rá kellett hangolódnom a stílusára, de miután megszoktam, nagyon gyorsan haladtam és a történet is egyre jobban kezdett kibontakozni. Emerenc jelleme, tulajdonságai, mint például az akaratossága és állatszeretete vagy akár a külső jegyei is eszembe juttatták a dédnagymamámat. Egy letűnt kor képviselőjét, aki a saját törvényei és szabályai szerint él, amibe senkinek beleszólása nincs és nem is lehet. Nagyon megszerettem Emerenc alakját, sajnos a vég nem kegyelmezett neki sem és a "szeretteinek" sem, de az élet megy / ment tovább.
Gáspár Zsuzsanna véleménye:
Elolvastam. Mélyen érintett, nagyon tetszett. Képtelen lennék ennyire mélyen ábrázolni bármelyik ismerősömet, barátomat, családtagomat, ahogy Szabó Magda tette. Valószinűleg ezért nem is vagyok iró. Bámulatos a kapcsolat, ami közte és Emerenc között kialakult, hála türelmének és egész lényének.
Tóth Ani véleménye:
Leginkább amiatt a valóságszag miatt tetszett ez a könyv, amit árasztott. A karakterek rendkívül emberiek és jól megformáltak, de egy valós történetből merítkező kötetnél ez nem meglepő. Kíváncsi lennék, mennyi pontosan a valóságalapja és mi a fantázia szüleménye. Mindenesetre Szabó Magda jó első benyomást tett rám, úgyhogy valószínűleg máskor is a kezembe veszem még a könyveit.
Antal Margit véleménye:
Végre elérkezett az ideje, hogy a könyvet is elolvassam, miután a Szabó István rendezte filmet többször is láttam és idén színdarab formájában is megtekinthettem a történetet. Szabó Magda írói stílusa, sodró lendületű mondatszerkesztése ismét rabul ejtett. Úgy meséli el Emerenccel való kapcsolatának történetét mintha az évtizedek óta visszafojtott érzéseinek, elnyomott emlékeinek zsilipjét nyitná meg. Mintha kitárná előttünk azt az AJTÓ-t, amit maga is zárva tartott lelke kapuján és őrizte mögötte Emerenc és környezetének szeretett szereplői ( Sutu, Adélka, Polett, alezredes::stb.) lélekmelengető történetét. Az Emerenc körüli rejtély mozaikjainak összerakosgatása közben maga is átélte irodalmi mellőzöttségét, majd felemelkedését, lelki és fizikai korlátait térképezhette fel.Számomra mégis Emerenc a legnagyobb lelki nagyság ebben a történetben a legmegkapóbb: példátlan munkabírása mellett ugyan érdekes világnézettel rendelkezik, de ahhoz tud a végsőkig méltósággal ragaszkodni és bebizonyítani, hogy sokszor többet ér tettekkel szeretni és nyomot hagyni a szívekben. Sok mindenre tanít ez a történet ezért is érdemes időnként ilyen, olyan formában visszatérni hozzá. S merjük azt az ajtót kitárni a világ előtt és beengedni, ami hasznos, szép és jó.
Kovics Renáta véleménye:
Több napja, hogy befejeztem a könyvet, mégsem tudom rendezni a gondolataimat, az érzéseimet… Nagyon szerethető könyv, számomra nagyon szerethető emberekkel. Szabó Magdával kapcsolatban eddig voltak fenntartásaim (nem tudom, miért), de ez a könyv nemcsak íróként hozta hozzám közelebb, hanem emberként is. Viola tündéri volt, de Emerenc… na, őt imádtam. Ő az az igazi, makrancos vénasszony, akinek soha nem jó semmi. Büszke, zárkózott, önfejű (aki semmi pénzért nem enged az igazából), mégis rettentő érzékeny és vajból van a szíve. Kemény élete volt, én nem csodálom hogy ilyen lett öreg korára. Talán azért is áll nagyon közel a szívemhez, mert látok rá esélyt, hogy én is ilyen leszek… :)
Maga a történet, mondhatni hétköznapi, semmi „különleges” nem történik benne, mégis a két ember viszonya annyira tartalmas, magával ragadó és tanulságos, hogy arra nincsenek szavaim. Ez is az a könyv, amit 10 évente el kell elolvasni, mert úgy érzem, tartogat még meglepetéseket, amikhez meg kell „érni.” Szerelem ez a könyv.
Kemendi Tímea véleménye:
Ezt a könyvet most olvastam talán ötödször, de valahogy mindig más a mondanivalója. Minden alkalommal más gondolat ragad meg bennem, és többször volt olyan érzésem, hogy bizonyos részeket mintha most olvasnék először:) Emerencet nem lehet nem szeretni, annak ellenére, hogy milyen, vagy éppen pont azért, mert olyan, amilyen. Korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja benne a saját vonatkozásait.
Molnár Henrietta véleménye:
Nagyon megható és elgondolkodtató történet. A szivembe zártam Emerencet, nyílt, szókimondó természete sokszor megnevetetett az olvasás folyamán. Az irónő és Emerenc között egy különleges kapcsolat bontakozik ki, egyfajta bizalmi viszony az öregasszony részéről, aki keveseket engedett magához ennyire közel.
Ezért is jó a könyvkihívás, hogy olyan könyvek kerülnek az utamba, amelyeket lehet egyébként figyelmen kívül hagynék. Bár még nem értem mind az 50 könyv végére, az már most biztos, hogy a legmélyebb nyomott ez a könyv hagyta.
Zsuzsanna Volford véleménye:
Nagyon jól megírt, elgondolkodtató történet, mely bemutatja, hogy két ember hogyan viszonyul egymáshoz tudtuk ellenére, és hogy milyen örökség vár az ajtó mögött, ami igyekszik mindent elzárni.
J Csilla véleménye:
Szép, megható történet mindennapos problémákról az életben, többek között az öregségről, betegségről, magatehetetlenségről, emberi valamint emberek és állatok közötti kapcsolatokról és még sok minden egyéb "apróságokról". Nagyon szeretem az írónő stílusát, élvezetes olvasni még a legapróbb leírásokat is, gyönyörűen fogalmaz.
R Gabriella véleménye:
Életem első könyve, amit a harmadik oldal után abba kellett hagynom, egy Szabó Magda könyv volt, így nehezen, félve álltam neki ennek a műnek. Az olvasás nehéz, hosszú és szürke volt, de a történet szép, maradandó. Példa értékről, tartásról, döntések és élethelyzetek nehézségéről, arról, hogy nincs tisztán jó vagy rossz ember, vagy döntés. Csak döntés van, és utána az élet. Az élet, ami addig tart, amíg a méltóságunk. Mert addig vagyunk méltók az életre.
Lajkó Fanni véleménye:
Sokatmondó, elgondolkodtató, és megható történet. Nagyon tetszett, bár másodjára olvastam el, mivel elsőre annyira nem kötött le, talán akkor még kevésbé értettem, vagy épp életem egy olyan szakaszában voltam, amikor nem tudtam magaménak érezni a történetet. Második olvasásra tetszett!
Berényi Rózsa véleménye:
Jaj,hogy is írjam le,mit éreztem,míg ezt a regényt olvastam!Nem,nem olvastam,beszélt hozzám az írónő,folyamatosan,megállás nélkül.Csak mondta,mondta,én hallottam,és nem tudtam azt mondani állj,szünetet kérek.Egy nap alatt a végére értem.Emerenc,aki nem vasárnap reggel kilenc és tíz óra között gyakorolta a keresztény magatartást a templomban,hanem egész élete folyamán a környezetében,idegesítő,ugyanakkor megható,szerethető asszony.Mogorva,a maga törvényei szerint él,tele van szeretettel,gondoskodással,de még ezt is tagadja,szóban,de a tettei igazolják.Egy mondatot idéznék,ami úgy érzem ma is nagyon aktuális:"Békét akarnak,maga elhiszi?Én nem,mert akkor ki veszi meg a puskát,meg mi lesz a jogcím az akasztásra és fosztogatásra,amellett,ha eddig sose volt világbéke,miért lenne most világbéke?"Megnéztem vasárnap Szabó István filmjét a netről.Helen Mirren csodásan játszotta Emerenc szerepét.Nagyon tetszett a film is,de mégsem adta vissza azt,amit a könyv olvasása közben éreztem.Mintha a filmben az írónő lenne a főszereplő,míg a regény elsősorban Emerencről szól,úgy érzem.
Kerti Anna véleménye:
Nagyon tetszett a könyv, nem tudtam letenni, szinte egyhuzamban végigolvastam. Hihetetlen emberi sorsok, amik miatt falakat építettek maguk köré az emberek. Nehéz, talán lehetetlen ezeket a falakat ledönteni. Szörnyü döntés lehetett, mit válasszon Szabó Magda, a saját érdekeit, vagy másét, majd a végén a büntudat a döntése miatt.
Zsolt Mesterházi véleménye:
Nehéz. Ha valaki páncélt növeszt a lelkére, nagyon nehéz azt feltörni. Csak kölcsönös közeledéssel, és csak addig elmenve, ameddig a másik is engedi. Zárt ajtókat feltörni, akár valóságosak, akár jelképesek mindig veszélyes.
Akarata ellenére senkit sem lehet megmenteni. A jószándék kevés.
Körösi Katalin véleménye:
Nehezen indult nekem ez a könyv, talán Szabó Magda könyveihez egy lelkiállapot és hangulat is kell, ami nekem az olvasás elkezdésekor nagyon nem volt meg. Aztán végül szívembe zártam Emerencet és az egész történetet, de az elején bevallom őszintén, tényleg nagy akaraterőre volt szükségem, hogy olvassam ezt a könyvet. Tanulságos, elgondolkodtató és nagyon őszinte. Ha megvan a hangulat hozzá, akkor letehetetlen.
Kristóf Kinga véleménye:
Az ajtó az a könyv, amely az élet különböző szakaszaiban mást jelent, más érzéseket vált ki az olvasóból. Középiskolásként kellett először elolvasnom, annyira nem fogott meg, hogy végigolvassam. De már akkor tudtam, hogy egyszer el fogom olvasni, és akkor kedvenccé válik, meg is történt Januárban. Minden szava, történése mély érzelmeket váltott ki belőlem, és elgondolkoztatott. Eleinte Emerencet éreztem közel magamhoz, a bezárkózottságot, a saját gondolkodásmódot, s közben csodáltam is az erkölcsösségét, szorgalmát. Később már a szerző eszével gondolkoztam. Nekem is könnyebb lett volna eltakarni a szemem a valóság elől, és megszökni onnan. Tanított is: precizitásra, feltétel nélküli szeretetre, arra, hogy esendőek vagyunk mindannyian. Hetekig kerestem a megfelelő szót, ami jellemzi a könyvet. Erre 1 hete adott választ a kolléganőm: felejthetetlen.
Cseh Regina Evelin véleménye:
Nekem kicsjt az elején nehezen indult a könyv, de miután átláttam a felépítését egy nagyon jó mű bontakozott ki. Mindenkinek ajánlom, hihetetlen jól tükrözi azt az emberi gyarlóságot, hogy mennyire hajlamosak vagyunk a saját érdekeinket szem előtt tartani, akkor is amikor ugyan kivűlállóként tudnák mit kell tennünk, de a hibánkra saját életünkben sokszor csak későn jövünk rá.
bartalos klára véleménye:
Szabó Magdától először Tündér Lalát olvastam de ez a könyv egész más. Magam előtt láttam a szereplőket .Az író nő egy mindenes hölgyet fogad fel.Egy idős hölgyet ajánlanak neki,de hölgy szabta fel feltételeket nehezen tűri.A hölgy nagyon zárkózottan él magán élet titok mindenki előtt,mint egy ajtó zárva van minden meg csinál de ő nem enged be senki az ő világába .Lassan meg szereti az író nőt kinyitja az ajtót ami kettejük között áll.Az írónő vallásos Emerenc viszont nem .Idővel család tag lesz belőle és nagyon meg szeretik és tisztelik egymást. Könyv számomra fontos üzenetet hordoz mert meg mutatja ,hogy aki bezár egy ajtót vagy is magát lassan egy szó hallatán lassan kinyílik mint egy ajtó .Sokat kell beszélgeti és tisztelni a másikat .
T. Erika véleménye:
Valahogy az egész könyv alatt azt éreztem, hogy nem lehet vége tragédia nélkül ennek a történetnek, bár tele volt váratlan fordulatokkal, megnyilvánulásokkal, érzelmekkel.
A szemünk előtt bontakozik ki az író és Emerenc különleges kapcsolata, amely egy nagyon furcsa, de mély barátsággá alakul kimondatlanul is.
Ékes Ancsa véleménye:
Szabó Magda munkássaága a magyar irodalom meghatározó eleme a szememben. Ezen felül egy olyan önfeláldozó embert ír le. Az életemben jelen levő csodás ember betegségében is jelenlevő büszkeség ösztönzött rá, hogy újraolvassam, emlékeztessem magam arra, hogy az emberi méltóság mindenem fölötti fontossággal bír.
A kategória amit választottam kicsit kényszer, de a könyv újraolvasása csábított. Egyidős a mű az olvasás iránti rajongásommal.
Ékes Ancsa véleménye:
Szabó Magda munkássaága a magyar irodalom meghatározó eleme a szememben. Ezen felül egy olyan önfeláldozó embert ír le. Az életemben jelen levő csodás ember betegségében is jelenlevő büszkeség ösztönzött rá, hogy újraolvassam, emlékeztessem magam arra, hogy az emberi méltóság mindenem fölötti fontossággal bír.
A kategória amit választottam kicsit kényszer, de a könyv újraolvasása csábított. Egyidős a mű az olvasás iránti rajongásommal.
Zimmermann Zita véleménye:
Olvastam már Szabó Magdától, volt könyve, ami tetszett (természetesen az Abigél, ami az egyik kedvencem), volt ami nem. Az ajtó azonban az első pár oldalon megfogott, beszippantott a történet. Teljesen más volt a stílusa, mint a „kislányos” regényeinek (Abigél, Mondjátok meg Zsófikának, Álarcosbál), egyszerű, már-már puritán, de mégis erőteljes. Emerenc személyében tényleg különleges karaktert teremtett az írónő, kettejük hullámzó kapcsolata egy érdekes történetté kerekedett ki. Annyira magával ragadott a történet, hogy néha én is együtt izgultam az írónővel, hogy egy-egy helyzetet hogy fog megoldani, mi fog történni.
Dani Ilona véleménye:
Több véleményben olvastam,hogy meglepetés érte az olvasót, milyen jól is ír Szabó Magda.Én is így éreztem a most megismert könyvvel kapcsolatban is.Végig izgalmas,merre fordul az írónő és a "nehéz" emberként számon tartott,különleges Emerenc kapcsolata és sorsa.A drámai történéseknél átélhettük az írónő érzelmi válságát-vajon helyesen cselekedett-e, mindent megtett vajon a mindenki által szeretett és a későbbiekben olyan nagyon hiányolt nem mindennapi személyért.
Elek Henriette véleménye:
Egy ilyen könyv után nehéz szavakat találni. Emerenc egy nagyon különleges ember és az emberekkel, különösen Magdával való kapcsolata még különlegesebb. Mindaz, ami kettejük között történik helyenként vicces vagy tragikus, felkavaró és elgondolkodtató, de egy biztos, hogy nem lehet érzelmek nélkül olvasni. A lányom ajánlotta. Azt mondta, anya, ez neked tetszeni fog! Igaza volt. Felkerült a tízes listámra (hetedig könyvként). És nagyon sajnálom, hogy eddig semmit sem olvastam Szabó Magdától, mert nagyszerűen ír!
Frányó Kriszta véleménye:
Bár az Abigélt és a Szülinapot imádtam, Az ajtó egy nagyon más Szabó Magda mű. Nehéz a nyelvezet, sűrű a cselekmény, bonyolultak a szereplők jellemvonásai. Szenvedtem is vele néha, miközben meg úgy vártam a fordulatokat, mint egy kisgyerek. Érdekes könyv.
Szalai Adél véleménye:
Fontos, hogy egy könyv eleje megfogjon, és magával ragadjon. Itt ez történt, és nagyon örülök, hogy a kezembe vettem. Tetszett a emberek közötti kapcsolati mondanivalója, ahogy az akkori élethelyzeteket bemutatta.
Endresz Judit véleménye:
Az első Szabó Magda könyvem az Abigél volt. Imádtam. Könnyed, bájos történet. Az ajtó nem ilyen, de ez nem baj. Elgondolkodtató, szem-felnyitó, egy igazi "lélek-könyv". Az ember lelkére hat. Sokat mutat meg és egyben tanít is az emberi kapcsolatokról, a generációk közötti különbségekről, harcokról, szeretetről, érzelmekről. Nehéz olvasmány, de megéri elolvasni, mert rengeteget tud adni! Olvassák, olvassátok!
Zsaklin Jády véleménye:
A könyvről más sokat olvastam , hallottam, és most, hogy kötelező olvasmány is, úgy döntöttem ideje elolvasnom. Ha jól emlékszem, ez az első könyv Szabó Magdától , amit olvastam, de nem az utolsó. Ajánlom mindenkinek, elgondolkodtató könyv. Az elején számomra kicsit nehézkesen indult, de megéri végigolvasni!