ADATLAP
Az ember, akit Ovénak hívnak
Egy csoda feltétel nélküli szerelemről, hétköznapi csatákról, hűségről és toleranciáról. Találkozás egy merev, morcos és alig szerethető emberrel, aki elkeseredettségében a halálra készül, és miközben setén-sután elbliccel minden lehetőséget, annyira megszeretjük, hogy kínkeservvel tudjuk csak elengedni. Az egész történet véresen komoly, egy olyan keserű pirula, amit a fergeteges humornak köszönhetően sírva-nevetve nyelünk le. Igazi könyvcsemege!
...
Kapitány Zita véleménye:
Borzalmas volt, kiszámítható, sablonos, giccses...Végig szenvedtem rajta. Pedig annyian szeretik. Azt se értem, miért mondják, hogy ez egy humoros könyv...maximum a saját szenvedésemen tudtam kínomban nevetni. Lehet az a baj, hogy túl nagy elvárásaim voltak vele...nem tudom, de most már mindegy...Az biztos, hogy kétszer is meggondolom magam, ha egy Backman könyvvel találom szembe magam.
Rógán Edina Anna véleménye:
No kérem. Kicsit becsapottnak érzem magam, mert én azt hallottam erről a könyvről, hogy csuda szórakoztató meg vicces. Ez részben igaz is, csakhogy nekem senki nem mondta, hogy az utolsó fejezetekhez készítsem a 100-as zsepit, mert kelleni fog. Pedig én egy rohadt, jeges-kőszívű olvasó vagyok, akit nem hatott meg egy csomó olyan könyv, amin mások csontszárazra sírták a könnycsatornáikat. Erre jön ez a házsártos vénember, aki minden szőrszálhasogató tettével egyre közelebb és közelebb kerül az olvasóhoz. Nem tudom, hogy vannak-e a világban olyan emberek, mint Ove, de azt kívánom, hogy legyenek jó sokan. Szükségünk lenne rá. Minden mamlasznak, aki nem tud utánfutóval tolatni, minden terhes nőnek, akinek nincs jogosítványa, minden kicsapott kóbor macskának, akinek alig van szőre (és füle, és farka), minden suhancnak, aki nem tud biciklit szerelni (meg autót venni) – és az összes fehéringesnek, hogy megtudják, mire képes a szeretet… Köszönöm, ez egy igazán nagyszerű könyv volt.
Ja és még valami: „A lakónegyedben a járműforgalom tilos!”
Sipos Angéla véleménye:
Bevallom először a könyv borítója fogott meg, majd amikor elkezdtem olvasni, akkor a történet is nagyon magával ragadott. Megszerettem Ove karakterét és persze a szomszédokat is, hogy akarva-akaratlanul, de mindig megakadályozták Ovét a „tervének” megvalósításában. Tetszettek a visszaemlékezős részek is. Nekem olyan sírós-nevetős könyv lett, mert az olvasás közben sokszor elmosolyodtam, hangosan felnevettem, de a végén néhány könnycseppet is elmorzsoltam a látszólag mogorva, de melegszívű Ovéért.