ADATLAP
Az időutazó felesége
Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb.
Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen....
Horváth Anita véleménye:
Más volt a könyv, mint amire számítottam. Sokkal szomorúbb, a hihetetlen időutazás ellenére nagyon valóságosnak tűnt. Az egész úgy van megírva, minrha Clare és Henry naplóját összeollózták volna. Főként Clare idővonalán haladt a történet, de azért elkerülhetetlen volt, hogy Henry Clare-től függetlenül is ugrabugráljon. A dátumokhoz elég gyakran visszalapoztam, nem sikerült megjegyeznem, hogy a múltban éppen hol járunk. Többször is arra számítottam, hogyha elérünk Henry idejében az időugrás pillanatához, akkor jön az ahaérzés, hogy hát innen indult, amikor az történt, hogy... De így utólag belegondolva jobb is, hogy ezáltal nem duplikázódott minden esemény.
Ugyan örülök, hogy elolvastam a könyvet, de nem tudom megmondani, hogy valaha újra el fogom-e olvasni.
Viszont a filmre kiváncsi vagyok.
Balogh Renáta Márta véleménye:
Lentebb olvastam és teljesen egyetértek, a kék borítós verzió tényleg büdös :D... Ettől eltekintve (vagy akár ezzel együtt is) a könyv nekem nagyon tetszett. Eleinte nehéz volt követni az időbeli eltolódások miatt, de amint elkaptam a fonalat, magával ragadott. Nagyon szép történet (mese..) , számomra igazán szerethető karakterekkel (és nyilván kevésbé szerethetőkkel, Gomez például engem is kimondottan idegesített). Clare -a központi karakter - Henryhez való ragaszkodása és türelme, illetve az őket ért atrocitások és tragédiák (pl. az egymást követő vetélések) elleneré való kitartása igazán megható, "botlása" szerintem csak emberibbé tette . A vége ha szomorú és kiszámítható is, nagyon szép. (A kedvenc részem mégis az, amikor Gomez havat lapátol. Ez egyedül a fordítónak köszönhető, aki a "Let it snow"-t "Hadd havazzon"-ra "magyarosította", engem mindig megmosolyogtatott :) .) Mindent összevetve kuszasága ellenére nagyon jó könyvnek tartom, egyelőre nem érzek rá ingert, hogy újra elővegyem, de talán a későbbiekben még egyszer elolvasom.
Szabó Eszter véleménye:
Számomra ez a könyv vegyes érzelmekkel van tele. Ahogy sokan irták előttem, nálam is elég nehezen fogyott a könyv lapjainak a száma. Kb. az első 150 oldal után én is félre raktam, majd hozzám nem megszokott módon azt mondtam, hogy "nincs rá időm". Ami csak félig -meddig volt igaz. Majd, mivel nem szoktam félbe hagyni könyveket akármilyen is legyen, ezért eldöntöttem, hogy gyorsan befalom. Ami végül sikerült is, de hogy milyen véleménnyel legyek róla, nem tudom eldönteni.
Először is a második fele, százmillioszor jobb mint az első. Ez tény. Nagyon sok rész, eléggé groteszk vagy abszurd volt számomra. Például ilyen volt a kislányuk születése is , vagy Henry majdnem halála, majd a halála. Ugyan miket beszélek, az egész könyv egy abszurdum. Amikor megvettem, akkor egy kissé csöpögős romantikára számítottam. Valamennyire meg is kaptam, de mégsem. A főszereplők nem tudtak a szívemhez nőni és sokszor undorral néztem, hogy "ez most komoly?!" Mindenképp ajánlanám, olyan embereknek, akik nagyon türelmesek és szeretik a betegesen furcsa történeteket. Számomra egyszer olvasható könyv volt.
Zsigmond Erika véleménye:
A kornyezetemben mindenki annyira dicserte ezt a konyvet, igy felvettem a listamra, bar ne tettem volna.
Nem tetszett, ahogy az idoben ugral a tortenet szinte csak a lany felett telik az ido. Vegre osszekerulnek, de ez sem megy siman a gyermekvallalas miatt, majd egy furcsa csavarral megis sikerul. Vegul Clare meg mindig varja Henryt felbukkanni meg Henry halaa utan is.
Bevallom ez a konyv nem az en kedvenc konyvem
Horváthné Gy. Szabina véleménye:
(Sok lesz a tartalmi elem, aki még nem olvasta, ugorjon tovább a véleményemen.)
Láttam a filmet, de alig emlékszem rá. A könyv elolvasása után sem jöttek elő az emlékek, úgyhogy gondolom nem nagyon hasonlít rá.
Olvasás közben először meg kellett szokni ezt a kaotikus időrendet. Hogy valaki 30-40 évesen látogat egy kislányt, idővel elveszi a szüzességét, aztán 2 évvel később a férfi számára ismeretlen a nő, mert az ő jelenében még sosem találkoztak.
A másik teljesen furcsa, időben matekozós esemény Henry halála. A lánya születése közben, a jövőbeli, 10 éves lányától tudja meg, hogy 5 éve halott. De nem a jelenhez képest 5 év múlva hal meg, hanem a múltban, egy 17 évvel korábbi vadászat közben. Ehhez agyilag fittnek kell lenni, nem a nap végén olvasni.
Bosszantó apróságok: 1. Gomez - úgy, ahogy van. 2. Nem értem, Henry mitől fogyott el. 3. Claire élete előre predesztinált Henry által. Még házat sem választhatott kedve szerint, mert X év múlva nem ott látta Henry. Nehéz elhinni, hogy ezt egy nő szó nélkül elfogadja. Ráadásul vár egész életében. Kislányként várja Henryt. Fiatal nőként várja, hogy megismerje Henryt. Házasságuk alatt várja a gyereket. Henry halála után várja Henryt (47 évig!). Ez embertelen, kegyetlen sors. Még ha a szerelem is az indítéka.
Hegedűs Tamara véleménye:
Nagyon szerettem olvasni. Annyira magával ragadott, különösen a második fele. Néha döcögősnek éreztem, de ahh, nem örültem, hogy vége. Nem tudtam eldönteni, hogy happy vagy nem happy end....
Aki a filmet látta, felejtse el. Ezerszer nagyobb élmény a könyv (mint általában), de ez a történet különösen magával húzott minden betűjével.
Beáta Nagy véleménye:
Ez egy büdös könyv. A kékborítós. Hányásszagú. Imádom a könyvek illatát.. mindet..azt is, ami füstös, vagy műanyag. Amit mások irtó büdösnek éreznek. De ez most valami fenomenálisan rossz illatú volt... igen...ehh... elolvastam Az időutazó feleségét.

Hónapok óta hevert a polcon egy könyvjelzővel a lapjai közt. A filmet láttam már, képekre emlékszem belőle, de a könyv az első 150 oldal után valahogy félretevődött. Igen, ő akarta így. Értettem az időutazós dolgot és azt is, hogy ez nem pillangóhatás, itt nem változik semmi a múltban, mert egy folytonos körforgás. Talán nem is ezzel volt a baj. Talán nem voltam ráhangolódva. Aztán vasárnap (tegnap előtt) úgy gondoltam, hogy azért mégiscsak megvettem, túl kell esni rajta. Túlestem.
Nem tartom csöpögős romantikusnak, mert kikérem magamnak, én olyat aztán nem olvasok, de persze tipikus lánykönyv. Ami azért szerethető, akkor is, ha nem Daniel Steelen vagy Nora Robertsen szocializálódott az ember lánya. Szóval igen, lehetett szeretni a történetet, meg unatkozni rajta, és utálni, hogy elveszítjük Henryt. Igazából az utolsó 70 oldal volt az, ami leginkább lekötött, amikor vágytam a sorokra..amikor csak arra gondoltam, hogy én mennyire szeretem a szerelmem. Magát az érzést éreztem iszonyat erőteljesen, miközben a (büdös) könyvet fogtam, lábam az asztalon, és Guns 'n' Roses szólt. Idilli hangulat, de varázsos volt. (nyálat töröl, továbbír)
Nem voltak boldog emberek. Mindenkinek volt valami depije. Henrynek ott a saját baja, az apja alkoholista, anya meghalt, Clare-nek Henry van ott (akinek megvan a saját baja - z egész egy nagy körforgás), meg a mániás depressziós anyja, Gomez Clare-t szereti stb...stb...stb... nincs happyend...Sokszor nem figyeltem a rövid kis epizódokra, mert nem értettem mi a jelentősége. Ilyenkor kalandoztam el, és untam magam. De aztán mégis megfogott
Potori Gréta véleménye:
Nehezen vettem rá magam az olvasásra, így hónapokat poroodott a polcon, de olyan könyv, amit mindáron el kell olvasni! Sokszor könnyed, humoros. Az időutazás szerelmeseinek (mint nekem) kötelező olvasmány... Hát igen a végefelé az ember előveszi a papírzsepiket... Annyira sajnáltam Henryt! És persze Carát is! MIndketten nagyon jó karakterek. Igazából a könyv majdnem összes karaktere nagyon jó. Például Gomez. Az elején nem szerettem, mert Carával kavart, de aztán kiderült, hogy igaz barát. Aki vágyik egy gyönyörű szerelmes történetre, egy kis időutazással bonyolítva, akit nem zavar, ha megríkatja a köny, annak mindenképpen ajánlom!!!
Krolopp Judit véleménye:
Eleinte azt hittem, egy könnyű szerelmi történet, érdekes játék az időutazás gondolatával. Aztán ahogy alakult a történet és a két főszereplő elért a jelebe, már nem csak játék volt, hanem kőkemény mindennapi problémák, küzdelmek, gyötrelmek, fájdalmak, melyek már magukban hordozták az egyre világosabban látszó és elkerülhetetlen jövőt. Gyönyörű érzelmek, gyönyörűen megírva. Nagy élmény, mindenkinek ajánlom.
Marton Gabriella véleménye:
Egy gyonyoru szerelmes tortenet, amit papirzsebkendo nelkul nem lehet vegigolvasni, megis megeri. Teljesen mas volt, mint amire a cimebol kovetkeztettem. Clare es Henry teljesen hiheto figurak, es ahogy Clare a vilagot szemleli, nyitottan, vidaman es gyermeki lelkesedessel, azt tanitani kellene. Termeszetesen szeretni is ugyanilyen hevvel tud, es pont emiatt nem is kepes mast valasztani Henryn kivul. Mindenkeppen ajanlanam masoknak is.
Sándorné Paulina véleménye:
Hát az elején nagyon lassan haladtam a könyvvel. Nem fogott meg a történet, vagy talán az zavart, hogy ide-oda ugrált az időben, és nem mindig sikerült követnem. Főleg, mikor két Henry is jelen volt. Aztán a könyv közepe felé, mintha belerázódtam volna, megszoktam az ugrásokat és lebilincselt a történet. Megfogott Clare határozottsága és türelme, hogy vár mindig Henry-re. A botlására ellenére, azért csak ő volt neki és ő is maradt.
Fekete Gabriella véleménye:
A romantikus szál nagyon tetszett a könyvben, viszont az időutazást sosem fogom igazán megérteni. Bennem mindig egy csomó kérdés merül fel, amire sajnos senki sem tud válaszolni. Talán most először sikerült valakinek igazán jól megvilágítani ezt a fajta világot. Herry úgy fogalmazot, hogy az élete egy magnószalag szerü, amibe véletlenszerüen tekergeti bele az élet, s sosem tudja hol jukad ki. Ez oké, viszont engem az érdekel, ki vettel fel "szalagra" az életét? Lennie kell egy első életnek, ami meghatározza az összes többit, viszont akkor még nem tudott segíteni senki a kicsi Herrynek, hogy megértse mi történik vele, mert még nincs jövőbeli éne, tehát az első után megváltoztatta a múltját, ami viszont elmondása szerint nem lehet.
A könyv második fele nem nagyon tetszett. Túl sok szenvedést kellett átélnie a feleségének. Folyton eltünedező férj, félelemmel teli élet, mintha háborúban lenne a kedves mindig, 6 vetélés, s túl rövid idő amit a férjével együtt tölthet. Túl sok szomorúság. Jobb szeretem a vidám végkifejletet.

Értékelés 5/4
Kozma Lászlóné véleménye:
Teljesen pozitívan, várakozásteljesen indultam neki a könyvnek. Kínszenvedés volt. Én ilyen hossazn még sosem olvastam semmit. Meg kellett erőszakolni magamat, hogy elővegyem és olvassam. Imádom a romantikus könyveket, de számomra ez a könyv annyira nyújtott és unalmas volt, hogy a romantikát alig találtam benne. Hétvégén végeztem vele, gyorsan meg is szereztem a filmet, hátha.... Végig sem tudtam nézni, sötét volt és unalmas. Biztos sokan teljesen megbotránkoznak, mivel rossz kritikát még nem is olvastam itt erről a könyvről, de sajnos nekem egyáltalán nem tetszett......
Rozgics Juri véleménye:
Nem vagyok egy romantikus könyv fanatikus, ez volt az első romantikus film ami tetszett. Mikor megtudtam, hogy könyvből készült a film szaladtam megvenni, mert ezt olvasnom is kell. Ha a film ilyen jó akkor a könyv mégis milyen lehet..?
Nem csalódtam, egyszerűen letehetetlen, az emberek valósak, nem olyan műtökélyek, mint majdnem minden könyvben. Sokszor megnevettetett, magával ragadott az első sortól az utolsóig. Első olvasásra imádtam. Kíváncsi vagyok milyen lesz második.. harmadik és huszadik alkalommal, mert biztos, hogy évente elő fogom ezt venni.
(az előző profilom összeomlott valamiért..)
Rozgics Juri véleménye:
Nem vagyok egy romantikus könyv fanatikus, ez volt az első romantikus film ami tetszett. Mikor megtudtam, hogy könyvből készült a film szaladtam megvenni, mert ezt olvasnom is kell. Ha a film ilyen jó akkor a könyv mégis milyen lehet..?
Nem csalódtam, egyszerűen letehetetlen, az emberek valósak, nem olyan műtökélyek, mint majdnem minden könyvben. Sokszor megnevettetett, magával ragadott az első sortól az utolsóig. Első olvasásra imádtam. Kíváncsi vagyok milyen lesz második.. harmadik és huszadik alkalommal, mert biztos, hogy évente elő fogom ezt venni.
Brenyó Zsóka véleménye:
Ismét BBC top 100, ezúttal a No. 19., és újfent csak azt tudom mondani, hogy aki még nem olvasta, olvassa.

Azt hiszem, én régebben láttam az ebből készült filmet, gyanús volt, de tudtam a könyv végét, így biztosnak gondolom. No de a lényeg, hogy romantikus scifi, márpedig én csak a legjobban megírt, nem csöpögős romantikusokat, és csak a legjobban kidolgozott scifiket szeretem. Ezt a könyvet nagyon szerettem. Nincsenek benne ultravékony, gyönyörű nők, sármos, tökéletes férfiak, mesébe illő együttlétek. Hétköznapi hibák közt élik az életüket a szereplők, rossz tulajdonságokkal tarkítva, és így igazi az egész annyira, hogy nem is tűnik scifinek.

Olvassátok, csak ezt tudom mondani.
Elek Henriette véleménye:
Ez egy olyan történet, aminél az ember tudja, hogy nem lehet jó vége, és ez rányomja egy kicsit a bélyegét az egészre. Szomorú és igazán szívfájdító. Szerettem a szereplőket, sajnáltam őket, hogy annyi mindennel meg kellett küzdeniük és csodáltam is őket, mert kitartottak egymás mellett. Igazán különleges történet volt és a belőle készült film is tetszett, függetlenül attól, hogy szerintem fontos részeket átírtak benne.
Sárkány Eszter véleménye:
A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából, és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Nem tudhatja, mikor történik meg vele újra, s hol találja magát legközelebb.
Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér. Szeretik egymást, és megpróbálnak normális családi életet élni, de nem tudják, gyerekük örökli-e a betegséget, és mikor jön a halál. Csak azt tudják, hogyan jön: mindketten látták a férfit lőtt sebbel meghalni.
Szabó Márta véleménye:
Féltem tőle, hogy a film után a könyv hogy fog tetszeni. Pozitívan csalódtam! Olyan zseniális ez a regény, hogy minden egyes sort láttam magam előtt, olvasás közben olyan érzésem volt, mintha egy filmet néznék. Képtelenség volt lerakni az első kötetet, de a második is két délután alatt végigolvasható volt. Örülök, hogy elolvastam.
Szanyi Orsolya véleménye:
A megfogalmazás így lenne helyén való: egy könyv, amely a végtelenben játszódik... Erről a könyvről nem is szívesen írok, mert nagyon elfogult vagyok, személyes kedvencem, már többször olvastam, azért is választottam, hogy biztosra menjek. Minden alkalommal elvarázsol, egyszerűen imádom. Aki kedveli a nem hétköznapi történeteket, ne hagyja ki!
Pavlényiné Boza Anita véleménye:
Régóta a polcomon pihent és várt ez a könyv, egészen mostanáig. A filmet szerencsére nem láttam, nem szeretem, ha megköti a fantáziámat, mielőtt elolvasnám a regényt.

A történet röviden: Henry egy génhibának köszönhetően időutazó, a legváratlanabb pillanatokban tűnik el, hogy aztán egy egész más időben megjelenjen. Clare hat éves, amikor először találkoznak, és attól fogva a férfi mindig visszatér hozzá, mindegyik idősíkban, mert az őket összekötő szerelem mindennél erősebb.

Véleményem: Fájdalmasan szép szerelmi történet. Már az elejétől fogva körüllengi valami baljóslatú légkör, és végig fennmarad az izgalom, mi lesz velük. Szeretem az E/1-ben megírt történeteket, itt a két főszereplő felváltva beszéli el, mi történik velük. Nagyon szépen fel vannak építve a családi, baráti szálak is, és persze mindenek előtt ennek a két embernek a törekvése, hogy ebben a korántsem normális világukban mégis megpróbáljanak egymásba kapaszkodni és szeretni.
Olvastatja magát, nem zavaró az idősíkok változása sem.

Nagyon szép, felemelő, ajánlom mindenkinek.

5/5****
Antal Regina véleménye:
Amikor megjelent a mozikban nagyon megörültem, mert mindkét főszereplőt imádtam. Nem kellett csalódnom. Meg akartam venni a könyvet. Aztán egyszer csak megnyertem a Nők Lapjával.
Azóta is az egyik kedvencem mind a könyv, mind pedig a film.
A filmet legalább ötször láttam, a könyvet is olvastam legalább háromszor. Ez volt a harmadik.
Czéman Eszter véleménye:
A filmet évekkel ezelőtt láttam először, és egy alkalmat sem mulasztanék el, amikor újra megnézhetem. Mindössze pár hete tudtam meg, hogy könyvben is létezik. Szaladtam is az első könyvesboltba... És csalódás volt... Mindig is jobban szerettem a könyveket, mint a filmadaptációkat, így különös volt, hogy ez a könyv nem adta vissza a filmet nekem.
Katona M. Anita véleménye:
Kicsit sokalltam, szerintem felesleges volt ennyit húzni. Persze, 2 élet lett bemutatva, de az életük első fele túl nagy hangsúlyt kapott. Engem még Alba érdekelt volna, hogy vele mi lett, mert még ha nem is ő a központi szereplő, fontos szerepet tölt be.

Mindezek ellenére szerintem a mai irodalom egyik legszebb és legkreatívabb romantikus regénye. Nem vagyok érzelgős, de nem bírtam ki könnyek nélkül.
Vadász Erzsébet véleménye:
Fura mód eőbb láttam a filmet, mint olvastam a könyvet, és most is elmondhatom, százszorta jobb olvasni ! Szerelem, micsoda erős kötelék. Elgondolkodtató, mi lenne- jó ? rossz ? - ha időutazók lehetnénk. Talán ha én irányíthatnám az időpontot, a helyet, De változtatni rajt akkor se lehetne...Nagyon tetszett, ahogy Clare bízik és ragaszkodik Henryhez, különös szerelem, történet az övék fiatalon, öregen, és egy időutazó gyermekkel a boldogság teljes még akkor is, mikor Henry " elutazik " az életükből.
" Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást "
Benedek Linda véleménye:
Még évekkel ezelőtt ajánlotta ezt a könyvet a nővérem, de soha nem tudtam rászánni magam, hogy belekezdjek. Előítéletekkel vágtam neki most is. Pozitív csalódás volt, tetszett. Nem egy szokványos szerelmi történet, egyáltalán nem csöpögős, de megható. Eleinte kicsit nehézkes volt az olvasás, nem tudtam, hogy most hol is vagyunk, de aztán minden a helyére került. Ami viszont nem tetszett, az a vulgáris szavak (pontosabban egy szó) használata, valahogy nem éreztem odaillőnek. Összességében tetszett, nem ez lesz a kedvenc könyvem, de örülök, hogy elolvashattam.
Fazekas Dóra véleménye:
Egy szerelem történetét olvastam, de nem a megszokott módon. Tetszett, hogy az időutazás volt a mozgatórugó, bár kellett egy kis idő, míg megszoktam a váltásokat. Magával ragadó írás és persze a könnyek sem maradtak el.
Schmidt Evelin véleménye:
Az egyik barátnőm ajánlotta a könyvet azzal a felkiáltással, hogy 'neked ezt feltétlenül el kell olvasnod!'. Nem is bántam meg, hogy elolvastam: nagyon tetszett! A könyv rengeteget ugrál az időben, számomra azonban mindig követhető maradt. A szereplőket nagyon szerettem, a fordításban talán néha túl sokszor használtak ugyan trágár szavakat, ami kilógott a szövegből, de amúgy a váltakozó nézőpont és fogalmazás is tetszett. A vége miatt nagyon szomorú voltam, örültem volna, ha happy enddel végződik, vagy ha legalább többet meg tudtam volna a szereplők jövőjéről.
Falusi Renáta véleménye:
Előbb láttam a filmet, és csak később tudtam meg, hogy könyv alapján készült, így nagyon érdekelt, hogy meg tudok-e többet a könyvből Clare és Henry szerelméről. Tetszett a könyv, de valahogy a film sokkal jobban meg fogott. Reméltem például, hogy a könyvből többet meg tudok a Henry halála utáni időkből, hogy Clare hogyan vészeli át ezt az egészet. Összességében egy nagyon szép történet.
Szász Brigitta véleménye:
Ez egy nagyon érdekes és izgalmas szerelmi történet. Előbb a filmet láttam, de valamiért azt is évekig halogattam, hogy megnézzem. De amikor végre megnéztem, annyira megfogott a történet, hogy úgy éreztem el kell olvasnom a könyvet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan épül fel a könyvben ennek a bonyolult sztorinak a cselekménye, hogy az követhető is legyen és izgalmas is, bíztam abban is, hogy kapok extra jeleneteket, fejezeteket, amelyek kimaradtak a filmből. Összességében tekintve nem csalódtam a könyvben, ugyanolyan jó volt, mint a film. Annak viszont örültem volna, ha Henry többször tud a jövőben (a halála után) találkozni Clare-rel, de nekik sajnos csak ennyi idő jutott.