ADATLAP
Az utolsó padban
"Kati mezítláb, bokáig érő rózsás-fodros szoknyában, szakadt háncsszatyorral a kezében érkezik új osztályába. A vidéki kislány az iskolaév kezdete után költözik Pestre, ismeretlen városba, idegen lakásba, új iskolába. Vajon hogyan fogadja az osztály? Az utolsó padba száműzött, sokat csúfolt cigánylány vadócnak, szétszórtnak és rendetlennek tűnik a gyerekek között, pedig otthon ő látja el a háztartást. Lassanként az is kiderül róla, hogy jószívű és segítőkész, így végül befogadja az osztály, és tanárai szeretetét is elnyeri. Halasi Mária kedves humorú, melegszívű regénye abban a korban íródott, amikor sokan úgy gondolták, hogy Kati gondjai hamarosan megoldódnak. A több külföldi és magyar kiadást is megért műből nagy sikerű játékfilm is készült, s a történet a mai olvasók fölfedezésére vár."...
Gyuricza Györgyné véleménye:
Ezt a könyvet még kisiskolás koromban ajánlotta figyelmembe anyukám. Akkor még nem szerettem olvasni és ez enyhe kifejezés. Most viszont a gyerekeimmel könyvtárba járva kezem ügyébe került ez a könyv. Azonnal neki is láttam az olvasásának. Nagyon tetszett a története,Kati mindenki szívét megnyerte, az enyémet is. Majd ha nagyobbak lesznek a lányaim, én is ajánlani fogom Nekik ezt a történetet. Annyira időtlen történet ez, hogy még akkor is helytálló lesz.
Pethő Anett véleménye:
Nagy kedvenceim voltak a pöttyös könyvek gyerekkoromban, a mai napig előveszem még néha. Nagyon sajnáltam mindig a könyvbéli kislányt, ahogy mindig rácsodálkozik olyan dolgokra, amiben nem volt még része (pl. ahogy nézi a tv-t meg a szőnyeget a tanárnőnél), és hogy milyen sokan hajtják el ok nélkül. Szerencsére beilleszkedik a pesti környezetbe, pozitív a végkicsengése a könyvnek, sajnos nem nyúlnak minden hozzá hasonló gyereknek a hóna alá időben.
Véghné Tóth Hajnalka véleménye:
Ez a könyv az elsők között volt, amit tiniként az anyukám ajánlott olvasásra. Édesanyám szerintem vagy 100x olvasta már.
A téma ma is aktuális. A mások elfogadása manapság talán fontosabb mint bármikor. A regény legnagyobb tanulsága, nem szabad a külsőségek után ítélni, és nem minden az aminek messziről látszik. Azt hiszem ha a lányom eléri a tinikort, én is a kezébe fogom adni, hogy olvassa el.
Kovács-Boda Mariann véleménye:
Kati egy jólelkű kislány, aki azonban sok elutasításban és goromba bánásmódban részesül az emberek részéről - a régi és új lakhelyén egyaránt. Más, mint a többi gyerek az iskolában, például eltér kortársaitól abban is, hogy tanulmányai mellett otthon felnőttként kell helytállnia, mivel ő vezeti a háztartást, amit ő és családja is természetesnek vesz. Bár maga a történet pár tíz évvel korábban játszódik, mondandója napjainkban is megállja a helyét. A könyv azzal, hogy betekintést enged a kislány mindennapjaiba, problémáiba, aggodalmaiba, gondolataiba - segít megismernünk és megértenünk egy másik értékrendet, a mögötte álló okokkal együtt, illetve a mű rámutat arra, hogy figyelmességgel, türelemmel és szeretettel áthidalhatóak a társadalmi, kulturális, anyagi és egyéb különbségek.