ADATLAP
Bűn vagy bűnhődés – Vallomás egy traumáról és terápiáról
„Mara majd öt évig, hetente többször járt hozzám. Több száz találkozásunk számtalan probléma, szorongás, emlék és konfliktus feltárására és megbeszélésére adott lehetőséget. Mara könyvéből néha mégis úgy tűnhet, a gyermekkori szexuális abúzus tényében találtuk meg minden bajok egyedüli forrását. Mintha Mara sorsa, személyisége, életének későbbi történései kizárólag az unokabátyjával történtek hatására alakultak volna úgy, ahogy. Nem gondolom, hogy ez így van, sőt azt hiszem, Mara sem gondolja így. Ugyanakkor nagyon nehéz megmondani, mi lett volna, ha… Az ember sorsát veleszületett adottságai és a környezet hatásai egyaránt alakítják. Valószínűleg olyan összjáték ez, amiben még a szerencsének is jut szerep.”

(Részlet a könyv utószavából)

A terápia története Anoni Mara életének történetét, a „nagy bajból” kivezető út keresését tárja elénk. Ahogy a pszichológus és Anoni Mara rendszeres találkozásaiból, a múltbéli események, emlékek és álmok megfejtéséből összeáll a kép, és kezd alakot ölteni a megoldás, úgy érti meg az olvasó is, milyen hatással volt a trauma a ma negyvenkét éves nő életére. Depresszió, szorongás, halálfélelem, hipochondria, fóbiák: ezek tették elviselhetetlenné a hallgatás, a titkolózás évtizedeit. A pszichológust mégsem a saját problémáival kereste meg először, ötéves lánya szorongása miatt fordult szakemberhez. Abban, hogy rátalált a megnyugvás felé vezető útra, a terapeuta segítsége mellett a történet megírása is a segítségére volt

„Bonyolult ügy a pszichológushoz való kötődés. Egyszerre édes és keserű, hiszen rettentően kiszolgáltatottá teszi az embert. Ugyanakkor ehhez fogható kapcsolat nincs több, egészen különleges és mély. Kár, hogy nem tarthat örökké. Erre kellett volna valami megoldást találni, Freud papa.”

(Részlet Anoni Mara történetéből)
...
Zsuzsanna Volford véleménye:
Kiválóan megírt történet, nagyon jól bemutatja, hogy egy gyerekkori trauma mennyire határozza meg egész életünket, mégis hogyan próbálhatunk meg szakszerű segítséggel változtatni életünk minőségén és későbbi hozzáállásunkon.
Müller Judit véleménye:
Nekem csalódás volt a könyv. Amit leír az rettenetes és megrázó, de számomra az egészből az hiányzott, amiért elkezdtem olvasni : a személyesség, az érzések mély ismertetése. Nekem nagyon tényszerű és távolságtartó volt, ami ilyen témánál nekem furcsa.
Bartosné Móni véleménye:
Háborgó érzésekkel olvastam. Egy trauma, ami végigkísér az életen, ami nem múlik, amiről nem az ember döntött, hanem amiben döntöttek helyette. Rosszul! Hogy mindez hogy sugárzik ki a továbbiakra, hogyan kísér végig az életen, okoz visszatérő keserűséget, kisebbrendűségérzést, pesszimizmust. Egy örökös harc leírása, egy folyamatos küzdelemé, ami hegyekből és hullámvölgyekből áll.
Kicsit negatívként éreztem mégis, hogy minden mai történést, minden eseményt a megtörtént traumához vezet vissza. Talán egyáltalán nem értelmezem jól, vagy nem tudom felfogni, de mindenkinek van gyomorgörcse valami miatt, rossz napja, félresikerült dolgai, és nem kereshetem minden nap a mai események miértjét a múltban. Meg kell tanulnom úgy élni, hogy ha ma valamit elrontok, akkor az a mai nap miatt van és nem azért ami a múltban megtörtént.
Hoagirl véleménye:
Egy akció keretében jutott hozzám, felkeltette az érdeklődésemet a könyv fülszövege, így mivel az ára is kedvező volt, azonnal le is csaptam rá. Elég sok laza témájú, „limonádé” könyvet olvastam mostanság, ezt természetesen nem rossz értelemben mondom, néha szükség van arra is, ráadásul az én választásom volt, mert abban a három hetes kánikulában ami uralkodott, egyszerűen nem tudtam volna komolyabb könyvet olvasni. De most hogy kicsit lehűlt a levegő éreztem, hogy eljött az ideje egy erősebb könyvnek, és mivel ez nagyon felcsigázott, ő lett a kiválasztott. Meg kell hogy mondjam elég éles váltás volt a könnyed nyári olvasmányok után, kicsit talán túlságosan is, mert nagyon megszenvedtem. Nem is tudom mire számítottam igazából, mert a tartalom alapján azért gondolhattam volna arra hogy szíven fog ütni a történet, szerintem minden normális, érző embernek beszorul a levegő gyomorszáj tájékán, ha ilyen tartalommal kell szembenéznie. Pedig ezek „csak” szavak, átélni mindazt, amit a szerző átélt, létező és kitalált saját démonokat legyőzni és szembeszállni velük hihetetlen erőre, az őszinte, kendőzetlen vallomás pedig hatalmas bátorságra vall. Én szégyenkezés nélkül kijelenthetem hogy nagyon őszinte ember vagyok, aki törekszik arra hogy mindig igazat mondjon akkor is, ha ebből kellemetlensége származhat, de azt hiszem ebbe a vallomásba még nekem is beletört volna a bicskám.

Vallom Charles William Eliot gondolatát: A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.
Stifter Viktória véleménye:
Ez a könyv mélyen letaglózott, borzasztó, hogy az ember gyermekkora milyen mély nyomokat bír hagyni az emberek életén. Ugyanakkor ma már szinte divat, hogy valaki depressziósnak mondja magát, a könyvben maga az író is említi, hogy soha senki nem állapította meg nála. Egy kicsit elszomorító, hogy a könyv írója a szülőkre hárítja a felelősséget, néha ugyan magam sem értem a reakcióikat, de a hallgatás mégis csak az ő bűne. A könyv után magam is depressziót diagnosztizáltam magamnál, melyet a könyv okozott. Ugyanakkor borzasztóan örülök, hogy soha, semmilyen formában semmi hasonlót nem tapasztaltam, és milyen hálás lehetek az életnek, hogy ilyen áldott jó szülőket kaptam, akikkel mindent megbeszélhetek. Szó mi szó, azért a címválasztás borzasztó, a könyvajánló alapján is mélyebb tartalmat vártam.
Ábrahám Viktória véleménye:
Érdekes volt. Akit érdekel a téma, annak mindenképp érdemes elolvasni, mert a páciens érthetően, követhetően leírja, mi is történt vele, képes rávilágítani döntéseinek miértjére. A könyv utószavát pedig maga a terapeuta írta, aki segített ezeket a felfedezéseket megtenni. Ha azonban valaki valami szaftosra, valami igazán megbotránkoztatóra vágyik, ez nem az ő könyve. Nem azért, mert nem szörnyű és megrázó, ami Marával történt, hanem mert ez egy lélektani ábrázolást ad, azt viszont kitűnően!
Annak ajánlom tehát, aki egy mélyértelmű, lélektani könyvet akar egy belső küzdelemről és egy terápiáról.
Csepi Alexandra véleménye:
Ez az első könyv, amit ebben a témában olvastam. Írójának bátorsága, mellyel nyíltan beszél a vele történt abúzusról, a környezete "reakcióiról", a múlt okozta szorongásáról és irracionális félelmeiről, mély benyomást tett rám.