ADATLAP
Battle Royale
Valahol, valamikor egy diktatórikus távol-keleti országban, az állami vezetők kegyetlen kísérletet eszelnek ki: negyvenkét középiskolást egy lakatlan szigeten arra kényszerítenek, hogy életre-halálra megvívjanak egymással. Géppisztolytól kezdve a sarlón át a konyhai étkészletből származó villáig, bármilyen fegyver a rendelkezésükre áll… A Programnak csak egyetlen túlélője lehet: a győztes. Takami Kósun regénye - melyet gyakran neveznek a 21. századi Legyek urának - botrányos karriert futott be. Bár megjelenését a japán kormány is ellenezte, a regény 1999 óta több kontinensen vezeti a sikerlistákat, számos feldolgozást ért meg....
Klokk Vanessza véleménye:
Tulajdonképpen nem múlt el hónap amióta az egyik barátnőm el nem olvasta ezt a könyvet, hogy ne veselkedtem volna neki. Annyira tudtam, hogy nem fogok csalódni, hogy nekem való és mégis a diákok bemutatásánál a figyelmem azonnal elkapcsolt más dimenziókba. Aztán mégis sikerült túljutni a holtponton, és nem bántam meg! Szerettem karakterek kiszámíthatatlanságát, hogy megmutatták még ha csak egy kicsit is mindenkiről, hogy hogyan is áll a játékhoz és bepillantást nyertünk az életükbe.
Bárki, bármit mondjon, hogy fújj, meg véres- mégiscsak elgondolkozunk közben, hogy ha adódna ilyen eset, mi mit tennénk? Beállnánk, vagy csak megpróbálnánk elbújni? Végül ugyebár a nagyjából a menekülő életformát folytatók jöttek ki jól / egy negatívum számomra Noriko, nagyjából semmit sem ért a jelenléte/. A harcok nem elnagyoltak, a jelenetek nem mosódnak össze és sose tudhatod ki lesz a következő. A fordulat pedig a legvégén jól megkomponált volt, bár számíthattunk rá, de ez nem vette el a meglepő erejét.
Szóval a tanulság- lehetsz: okos, szép, ravasz vagy túlélő- a végén úgyis meghalsz. Csillagos ötös.
Fábián László véleménye:
Ez a könyv egy alternatív Távol-Keleten játszódik kicsit éhezők viadala finlingű de sokkal horrorisztikusabb. Ahhoz képest hogy horror kategóriába van sorolva szinte semmi volt mondjuk ez az én véleményem. A könyv nagyon jó itt ott kicsit vontatott de a kedvencem az volt az egészben hogy nem volt két egyforma körülmény a gyilkosságok között arról nem is beszélve hogy a végén a legnagyobb fordulattal nálam tarolt és ez a rész volt az ami igazán filmbe illő volt. Egy író első és útólsó irománya ami nagyon jól sikerült.
Agócs Mónika véleménye:
Huh, ez a könyv nem véletlenül van 18-as karikával jelölve, nagyon brutális. Rengeteg szereplő, akik közt nagyon nehéz kiigazodni, főleg az elején. A visszaszámlálás nagyon jó ötlet volt, valamivel könnyebben lehetett követni így az eseményeket. Az alapsztoritól eltekintve nem sok közöset sikerült felfedeznem Az éhezők viadalával. Ez sokkal brutálisabb, tényleg ajánlatos nagyon betartani a korhatárt, sőt 18 felett sem ajánlanám mindenkinek, még akik általában bírják az erőszakot, ettől ők is kikészülhetnek. Nekem is le kellett néha tennem, de a történet mindig fenntartotta annyira az érdeklődésemet, hogy újra nekiveselkedjek.
Gergely Ancsi véleménye:
Évek óta a polcon várakozott már, sokáig halogattam az olvasást. Hallottam róla jót is, rosszat is, sokan mondták, hogy nem nekem való, brutális, stb. Először láttam a filmet, akkor eldöntöttem, hogy biztos nem fogom elolvasni. De miután egyre több olyan véleményt olvastam, amiben Az éhezők viadalával állítják párhuzamba, rászántam magam.
Részemről meg kell cáfolnom a hasonlítgatást, az alapsztorin kívül. A Battle Royale számomra sokkal mélyebb, tartalmasabb, kevésbé "hypeolt", mint a másik. Száraz, kemény, "odacsapós", néha már szabályosan szürreális történet egy olyan fiktív világról, aminek az órája a valóságban folyamatosan ketyeg (szerintem). Rengeteg a szerepelő, alig vannak folyamatos figurák, kicsit nehéz őket megszeretni, egyáltalán megismerni, de a könyvet nem lehet letenni.
D. Laura véleménye:
Nagyon-nagyon tetszett a könyv. A nevekkel az elején sokszor bajban voltam, de a főbb résztvevőket mindig felismertem névről, a többiek sokszor úgyis csak párszor szerepeltek, mielőtt.... A végén a csavar számomra úgy lett volna a legjobb, ha az tényleg egy kamillázós pillanat, és a könyv vége is azt igazolja. Így egy kicsit csalódtam a legvégére, de ettől eltekintve igazán izgalmas olvasmány.
Rákóczi Melinda véleménye:
Sokan az éhezők viadalához hasonlítják, de mivel én ezt olvastam előbb, számomra a másik könyv az utánzat. De mindezt félretéve maga a könyv nekem tetszett. Lehet betegesnek hangzik elsőre, hogy kitesznek egy osztályt egy szigetre, hogy megöljék egymást, de az ember eljátszik a gondolattal, hasonló esetben vajon ő miképpen cselekedne....Nem tudhatjuk persze, míg nem kerülünk ilyen helyzetbe, de a szereplők szerintem hitelesek. Tetszett, hogy mindenkinek története van, bár a nevekkel eleinte bajban voltam, a végére eligazodtam azon, hogy ki kicsoda. A könyv lapjain szerepelő visszaszámláló számok is érdekesek voltak számomra, segített fejben tartani hányan is maradtak még életben. Alapvetően nekem tetszett ez a könyv, csak ajánlani tudom.
Szekeres Sándor véleménye:
Sokaknak ez már biztos túlzó ábrázolása a mai fiatalságnak, és a durvasága miatt hamar elmegy tőle a kedvük, de én valahogy nem tudtam letenni. Nagyon tetszett, hogy milyen jól használ, ilyen sok karaktert. Főleg, hogy a többségük egyáltalán nem nevezhető egysíkúnak, vagy irreálisnak.
Vajda Kitti véleménye:
Az éhezők viadalát is nagyon szerettem, és kegyetlennek tartottam, gyengébb gyomorral/lélekkel rendelkezőeknek pedig nem is ajánlottam volna, és azt hittem, ez az egyik legdurvább változata a disztópiáknak. Hát tévedtem. A Battle Royal mérföldekkel lekörözi ezt a trilógiát erőszakban és gyilkolós jelenetekben egyaránt. Az, hogy közel négyszer annyi egykorú gyereket - egy osztályt! - dobtak egy szigetre azzal az utasítással, hogy öljék meg egymást, csak mert a kormány ezt akarja, felfoghatatlannak tartom.
Gabriella Korsós véleménye:
Elég sokkoló könyv, viszont így második olvasásra is tudott izgalmas lenni. Igaz, elég rég olvastam először. Kicsit kezelhetetlen a sok karakter, bár persze elég gyorsan fogynak. Nekem az a legnyomasztóbb benne, hogy el sem tudom képzelni mit tennék egy ilyen helyzetben. Nemrég olvastam el A Legyek urát, sokan ahhoz hasonlítják. De szerintem egész más az, mikor az ember kényszerből lesz kegyetlen mint amikor pusztán gyerekes szórakozásból. A legyek ura szereplőgárdáját tudtam gyűlölni, ezekkel a fiatalokkal viszont együttérzek.
Gémes Krisztina véleménye:
Tetszett, izgalmas. Jó hosszú könyv volt, de kellett is ennyi szereplőnek. Rengeteg szereplő volt, mégis mindenkit bemutatott és nem lett tőle unalmas. Mindenkinek bemutatta a halálát, nem csak bejelentette, hogy ennyivel kevesebben vannak és a főszereplők megint egy lépéssel közelebb vannak a győzelemhez. Ezért egy nagy piros pontot a szerzőnek. Bár nehéz volt egy kicsit ennyi japán nevet megtanulni, néha vissza kellett lapozni, hogy most ki kicsoda.
Matók Szilvia véleménye:
Összeségében nagyon tetszett, pontosabban fogalmazva: szívesen olvastam. BIztosan a cselekményvezetés miatt, hisz hát az ember visszaszámol egy ilyen sztorinál. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a karakterek nagy része azért idegesítően egysíkú vagy sztereotíp volt.
véleménye:
Egyszer elolvasni jó volt, de nagyon vegyesek az érzéseim. A téma nem volt rossz - bár ez így lehet, hogy morbid... Nekem ez egy szimpla "kalandtörténet". Szerintem kicsit túl komolyan akarta magát venni a történet, és ettől hiteltelenné vált. Kidolgozatlan és logikátlan a politikai háttér, a párbeszédek nagyon gyengére sikerültek. Pszichológiai tartalma, amit többször kiemeltek olvasói fórumokban, szerintem felszínes. Viszont tetszettek az osztálytársak visszaemlékezései, érdekelt a velük korábban történtek leírása.
B-M Bogi véleménye:
Én is az Éhezők miatt kezdem. Mondták: jobb, az Éhezőket ebből "koppintották". Sok volt a pozitív kritika is.
Többször is félbe hagytam. Az elején unalmasnak tartottam, hogy mindenkiről tudnom kellett... Több, mint 40 diák, másokkal együtt tán 50-nél is többet kell(ene) kb. egyszerre megjegyezni. Nekem nem ment. Minden ki más, de valahogy úgy voltam vele, hogy minek jegyezzem meg? Úgyis meghal. Akik nem azonnal haltak meg, azok több cselekményszálba is bekúsznak és néha már nem tudtam, hogy akkor ki is ő? Nem akartam minden történést mindenki szemszögéből olvasni. Ha eldördül egy lövés, azt még 50 oldallal odébb is olvasni fogjuk, mert épp akkor érünk oda, hogy a félénk kis xy is hallotta a mosogató alá kushadva.
Szenvedve olvastam. Nem értettem, hogy Kavada honnan tudott mindent előre kikutatni a kormány gépéből és miért; hogy Kirijama miért volt ennyire "túltápolt", szinte már sebezhetetlen szuperhatalom, és hogy pont ő, aki talán a legelvetemültebb mindegyik közül, na az ő szemszögéből miért nem olvastam szinte semmit? Mindenki belső vívódásait olvashattuk, de, aki egy kicsit is elvont és érdekes, tőle nem. Vagy csak annyira minimálisat, hogy elkerülte a figyelmem...
Tény, hogy brutális, véres és a fiatalok rendkívül kegyetlenek ilyen helyzetbe kényszerítve, de kisebbre véve a formát, a fiatalok ugyanilyenek. Csupán nem megölik egymást - ami néha sokkal kíméletesebb lenne -, hanem kikészítik a gyengébbeket.
Nekem nem volt akkora extázis, és nekem csak azért ijesztő kategória, mert 1-2 jelenet azért megborzongatott. Nem szoktam félni könyvektől, pedig vizuális típus vagyok, és érzékeny. Mégsem éreztem, hogy gyenge idegzetem ellenére annyira nagy hatást tett volna rám, vagy annyira megrázott volna. Talán mert nem tudtam eléggé bekapcsolódni és beleélni magam...
Petró Vanda véleménye:
A Legyek Ura vérrel áztatott 18-as karikás, kissé alul értékelt verziója. Szeretem az ilyen megdöbbentő történeteket, amik tényleg hatással vannak az emberre és amin elgondolkodik még hetekkel a könyv elolvasása után is. Semmiképpen nem való mimóza+romantikus lelkületűeknek, de egyébként szerintem mindenképpen érdemes elolvasni, hiszen meglepő részletességgel írja le, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni a fiatalok (ha rá vannak kényszerítve) és hogy milyen kegyetlen tud lenni a világ.
Törköly Veronika véleménye:
Egy ismerősöm nyomta a kezembe, mondván, ha Darren Shan-t szerettem, akkor ezt is fogom.
Igaza lett.
Azt mondta, ez alapján készült az Éhezők viadala is.
Elkezdtem olvasni, az elején kicsit fölöslegesnek tartom a buszúton az emberek megfigyelését, stb... De talán ez is szükséges volt.

Amikor felfogják végre, hogy mi a helyzet, mi is történik..az nagyon jól meg lett írva. Nem tudom én mit reagáltam volna.Talán szembe röhögöm kínomban...
Aztán a folytatás.... ahogy kialakulnak a csoportok, klikkek, a próbálkozások, a logikai játék, ki kire és mit mond, az eddigi tapasztalatok alapján kire mondhatja azt, hogy megbízik benne, és kire nem.... a külső-belső közötti különbséget is szépen ábrázolja ez a könyv. Eddig azt hittem, bírom a horror-szerű vagy nagyon is horror könyveket. Most rájöttem, hogy az én gyomrom tűrőképessége is véges lehet.... mivel jó a képzelőerőm, olvasás közben szinte egyből látom magam előtt a történteket, néha már annyira belemélyedek a sztoriba, hogy szagokat, fuvallatokat is "érzek" így eléggé durva volt helyenként olvasnom... néha nem olvastam el újra egy-egy részletet, hogy megértsem, annyira durva volt számomra. De! Összességében nagyon jól fel van építve. A karakterek, a viselkedésük, a gondolatok "párharca". Szóval nekem tetszett. Nem sűrűn fogom ezt evés közben olvasni, de.... attól még tetszett a könyv.
KIZÁRÓLAG CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK ajánlott! Ez nem olyan, mint a Darren Shan könyv, ami korosztályos, és én már 3 vagy 4 évvel fiatalabban elolvastam és nem lett belőle gondom - tudom egyéntől is függ - de ez, ezt tényleg csak erős idegzetűek olvassák!
Óvári-Vass Erika véleménye:
A sztori nagyjából az Éhezők viadalában megismert keretben játszódik, annak előfutára is lehet. A sztori kicsit vontatott, nehezen követhető, a 40 távol keleti név és karakter megkülönböztetését kb. az 50. oldal után feladtam.
Bogár László véleménye:
Elég sok időbe telt, míg ezt a könyvet elolvastam, pedig, én egy nap elolvasok akár 100-150 oldalt is, ha izgalmas a könyv. Nem azt mondom hogy rossz volt, mert az nem igaz, ez egy nagyon jó könyv, de nagyon sok a fölösleges töltelék, amikor a karakterek lényegtelen dolgokról beszélgetnek, illetve hogy szinte mindegyik karakter oldalakon keresztül emlékszik vissza élete egyes pontjaira, ami 40 embernél nagyon sok, és teljes mértékig kihagyható. Egy 200 oldallal rövidebb lehetett volna, és akkor nem hogy veszítünk a sztoriból, de akkor lett volna igazán élvezetes, pörgős.
Ezt a könyvet azoknak javaslom, akiknek sok idejük van olvasni, és szeretik, amikor a karakterek hosszan merengenek dolgokon. ( jah, és megjegyzem, a sztori szerint durva dolgok vannak benne, de nincsenek azok a részek jól megírva, így nem tud az ember meghökkenni, vagy beleborzongani az eseményekbe, így a 18as karikát simán le lehet róla venni)
Antal Marcsi véleménye:
Gyenge idegzetűeknek, vértől elájulóknak, nem ajánlott, mert tuti kikészülnek!
Nagyon nagyon kemény, részletgazdag, ha az ember ezt bizonyos helyzetekben nem is annyira igényelné, mégis az.
Megrázó, hiszen mindig az, amikor ártatlanokat kényszerítenek erőszakra, ha meg fiatalok, gyerekek, akkor meg pláne.
A felnőttek annyira betegesek tudnak lenni, főleg, ha vezető pozíciójukból adódóan, hatalmat is kapnak ennek kiéléséhez.
Elítélendő, ha valaki belemegy a „játékba”?
Ez egy nagyon kemény kérdés.
Persze az ember azt mondja, hogy igen az, elítélendő.
De, ha belegondol az ember, egyedül vagy, félsz, nagyon félsz, hiszen meg akarnak ölni, és ölnöd kell, ha élni akarsz, nem tudod, bízhatsz-e azokban akiket a barátaidnak gondolsz, iszonyatos.
Egy lelkileg és fizikailag erős embert is pillanatok alatt összeroppanthat ez a teher.

A hármas csapat nagyon szimpatikus volt végig, bár voltak kétségeim a végkimenetelt illetően, amit majdnem alátámasztott a végkifejlet, de hála égnek minden jól alakult… ;-)
Ladinszki-Kiss Nóra véleménye:
Régóta állt a polcon olvasatlanul ez a nagyon is olvasott példány. Alapvetően nem szeretem a Trónok harcás, öldöklős, csinos lányos filmeket, ezért a hasonló könyveket sem. De erre anno azt mondta egy barátnőm, nem tudta letenni. Meg valahogy tetszett a fogása, hogy olyan indokolatlanul nehéz.
Szóval a feléig- 3/4-éig nagyon pörgött, aztán sablonos lett: egy újabb szereplő, akit minden bizonnyal meg fognak ölni, s aki ezért még visszaemlékszik gyorsan valami kellemesre... A végén az egyik csavar nagyon tetszett, de összességében véve szerintem fele annyi osztálylétszámról indulva is éppen elég élvezetes lett volna a könyv.