ADATLAP
Blackmoore
Kate ​​Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért.
Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.

„Lebilincselően hangulatos. leíró részek, a vibráló feszültség és a fordulatos cselekmény teljesen magukkal ragadják az olvasót.” (Publishers Weekly)...
Süveges-Kuzma Enikő véleménye:
Felüdülés volt olvasni, egy másik világba képzelni magunkat. Igazán könnyed és romantikus. Szerettem Henry karakterét, Kate önfeláldozását. Bár az elutasításokat szívszorító volt olvasni.
Aida Varga véleménye:
Nagyon szeretem az 1600-1800-as években játszódó romantikus könyveket. Különösen Jane Austen és a Bronte testvérek könyveit kedvelem. Hasonló stílusú ez a regény is. Kicsit lassan indult be, de teljesen beszippantott, egy délután alatt elolvastam. Izgalmas és magával ragadó, nem tudtam letenni. Én, személy szerint jobban szeretem a hosszú, alaposan kifejtett befejezéseket, ezért nekem kicsit kurta volt a vége. Ettől függetlenül azért nagyon tetszett.
Annamária Szabó véleménye:
Nagyon vontatott, sőt mi több, unalmas volt az első 100-150 oldal. Kínlódtam, minednnap kb 15-20 oldalt olvastam belőle, nem vártam egyeltalán, hogy kezembe vegyem. A párom már nevetett rajtam, nem értette, hogy miért nem hagyom félbe és kezdek egy másikat. Elvből végigolvasok általában minden könyvet, talán életemben, ha ketőtt vagy hármat hagytam félbe. Végül is nem bántam meg. A második felében elkezdődött a történet, nem is értem, hogy az előtte található rizsát miért nem lehetett valahogy összetömöríteni. Szóval úgy 150 oldal után kezdett izgalmas lenni, előkerültek az igazi romantikus érzelmek, kibontakozott a történet konfliktusa, megértettük a szereplők motivációját, jellemét. Innentől végülis azt kell mondjam, hogy nagyon kedves, szerethető a történet. A környezet, amiben pedig játszódik, nagyon hívogató. Sok fórumon olvastam, hogy az olvasók azt írták, hogy abba a "hibába estek", hogy összehasonlították Donaldson másik regényével az Edenbrooke-kal. Nos, szerintem ez nem hiba, hisz ugyanannak az írónak, ugyanolyan stílusú, ugyanabban a korban játszódó történetei, össze is kell hasonlítani. Nekem az Edenbrooke nyert, de azért végül ezt sem bántam meg, hogy elolvastam.
Csepei Angéla véleménye:
Igazán elragadó történet, bár az eleje igen döcögősen indul. Az előző könyve az írónőnek jobban tetszett, itt sokkal távolabb álltak tőlem a karakterek, a történet is döcögött, a "szerető édesanya" viselkedése, pedig felháborított, majdnem felüvöltöttem mérgemben 1-1 résznél.