ADATLAP
Bobo kalandjai
Bobo és a hencegő Kandúr/Klári és a szentjánosbogarak/Szőrmók áfonyája/A táncverseny - Színes képregény...
Jakabné Rácz Ildikó véleménye:
Gyerekkorom nagy kedvence. Nemcsak olvasni szerettem, de nagy örömmel rajzoltam le Bobot, Klárit, a Szőrmókokat és persze a boszorkányt is...
Jó volt újra kézbe venni, sok örömöm volt benne! :)
Szántó-Jávor Adrienn véleménye:
Kedves történetek, kedves szereplőkkel. Gyerekkoromban nagyon szerettem olvasni Bobot és Góliátot egyaránt. Jó érzés volt olvasni, sok mindenre nem emlékeztem már, de aztán visszajöttek az emlékek. A műugró verseny az egyik kedvencem volt még gyerekként.
Buczkó Judit véleménye:
A Bobó sorozat első része, nagyon aranyos kis történet a Bobóról, a bűvös távcsőről, Klári babáról és a hollóról. Üde színfoltja lett a könyvkihívásnak ez a képregény. Nemcsak gyerekeknek, felnőtteknek is ajánlom.
Szűcs Erzsébet véleménye:
Kedves történeteim egyike. A gyermekeim is szereteik. Édesanyjuk kedves történetének szereplőit is ismerik már.
Olykor abban is segít, hogy egy-egy nehéz olvasmány közben ezzel lazulok.
Jó gyerekkönyv is lehetne belőle, remek történetek olvashatók a képregényből.
Sok van, gyűjtöttük egy ideig, most könyvtárban is keresem a példányokat.
dr. Horváth Orsolya véleménye:
Gyermekkorom kedvenc képregénye volt a Bobo sorozat! A sorozatot az unokatestvéreimtől örököltem, így kissé viseltesen pihennek már a fiókban, de mindig jó őket újra és újra elővenni. A kedvenc részem az első rész, a Bobo és a bűvös távcső volt, mert ebben a részben ismerkedünk meg először a kedves szereplőkkel. Nagyon örülök, hogy van ez a kategória is a könyvkihíváson, sokkal színesebbé teszi így az olvasást!
Hoagirl véleménye:
Gyerekkorom kedvence; amikor mentünk orvoshoz, mindig ez volt a „fájdalom díj”. Amolyan jutifalat anyukámtól, hogy nem üvöltöttem végig a Péterfy kórházat… :) Amikor láttam, hogy a kihívás része a képregény, azonnal ez ugrott be, és bár spórolósnak tűnhet a játék szempontjából, elárulom: nem az… Ugyanis a teljes sorozat a könyvespolcomon pihen, és persze lehetetlen ellenállni neki. Ha elkezdi az ember, nem lehet abbahagyni. Végiglapoztam az összes újságot és grátiszként hozzácsaptam még egy kis Góliátot is, úgyhogy szegény skarlát betű sínylette meg a kicsapongásomat. Csodás emlékek bukkannak fel a múltból: a bátyámmal olvasás után mindig sajtos kenyeret követeltünk savanyú uborkával, édesanyám legnagyobb ámulatára. Csuda jó karakterek: Holló Hugó, aki repülés közben elkezdett azon agyalni hogyan is kell repülni, amiből a végén csúnya zakó lett általában. Utas Guszti, aki néha-néha felbukkant és felettébb izgalmas ajándékokat hozott magával. Róka Rudi aki nagy svihák, de a jóféléből, tudatos bántó szándék nélkül. Róka Miska a lúzerség koronázatlan királya, akinél veszettül lefagy a rendszer, ha táncolni kell. És hát a Szőrmókok… ezt ugye nem is kell magyarázni? :)

Vallom Charles William Eliot gondolatát: A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek.