ADATLAP
Brooklyn
Az 1950-es évek Írországában vagyunk, és Eilis Lacey sok fiatal ír lányhoz hasonlóan nem dúskál a lehetőségekben. Ezért amikor nővére elintézi, hogy kivándorolhasson New Yorkba, Eilis tudja, hogy mennie kell, s első ízben kell maga mögött hagynia családját és otthonát.

Amikor megérkezik a zsúfolt brooklyni albérletbe, csak arra tud gondolni, mit áldozott fel. Távolra került otthonától és honvágya van. Aztán amikor az első tapogatózó lépéseket teszi a barátság és talán valami más felé is, olyan hírt kap, ami miatt vissza kell térnie Írországba. Ott szörnyű dilemmával néz szembe a kötelesség és a nagy szerelem közti rettenetes választással....
Bubu Maczkó véleménye:
Ez a könyv megtalált engem, nem csak azzal, hogy a kivándorlás folyamatát ilyen jól visszaadta, hanem azzal is, hogy egy klasszikus introvertált személyiséget tett a középpontba. Eilis egy kedves, intelligens, megfontolt lány, akinek idő kell, hogy feldolgozza, megszokja a változást, és nehezen kezdeményez. Írországban is kicsit kívülálló, nem illik a kisvárosba, ahol felnőtt. Diszkrét, csendes, jóindulatú lénye elüt ettől a kicsinyes, pletykás, elitista közegtől. Elveszti önmagát, miközben mások elvárásainak próbál megfelelni. Több figyelmet fordít a környezete igényeire, mint saját vágyaira. Mintha vendég lenne az otthonában, ahol nem akar zavarni. Ebből a szemszögből nézve még gyermek, amikor elindul.
Bővebben:
http://konyvkuczko.blog.hu/2017/11/27/colm_toibin_brooklyn
Antal Margit véleménye:
Ritka esetek egyike, hogy a film hatására kezdtem el olvasni a könyvet. Kellemes meglepetést okozott a szerző könnyed, gördülékeny stílusa.Az igazi erényét mégsem ez adta a regénynek, mégcsak nem is a pontosan felvázolt 50-es évekbeli írországi kisváros milliője, vagy az amerikai-ír kolónia egymásrautaltságénak, zártkörűségének precíz korrajza vagy a lerágott csont , hőn áhított " amerikai álom" porba hullása. Ezk is mind szép keretet kapnak a műben, de az igazi nagysága a főshős, Ellis személyiségfejlődésének rendkívül érdekes ívének megrajzolása. Persze ne várjunk itt se óriási magas lélektani mélységeket és magasságokat. Igazából az fogott meg benne, hogy egy ránézésre hétköznapi, egyszerű lelkületű, mindenkinek megfelelni akaró, hallgatag lány az évek során egyre inkább olyan nővé válik, aki megpróbálja egyedül eldönteni, hogy mi a jó neki, és aszerint cselekedni, Egy ilyen lány természetesen nem a szokványos lángoló lelkű irodalmi hősnő a szerelemben sem. Azt is csendesen, lépésről lépésre éli meg. Ez pedig érdekessé, izgalmassá teszi a végkifejletet, amikor már e téren is van miért izgulni. Még csak nem is kell semmilyen emberfeletti erőfeszítés, ahhoz, hogy az ember az adott pillanatban jól érezze magát, ott és akkor tudjon élni a lehetőségekkel, amikor az felkínálkozik. Ha ezek megvannak az ember életében akkor már igazán boldognak mondhatja magát.
Kapitány Zita véleménye:
Nagyon sok jót hallottam erről a könyvről, azért is gondoltam, hogy biztos elolvasom. Őszintén nagyon lassan haladtam vele, de vitt magával folyamatosan. Nagyon érdekesnek találtam Eilis-t, ahogy a magába húzódó lányból, aki alig mert megszólalni, egy sokkal nyitottabb nő lett. Bár a könyv lezáratlan, nincs semmi hiányérzetem, ennek így kellett végződnie. Kíváncsi vagyok a filmre is, hogy mit hoztak ki belőle.
Székelyhidy Ágnes véleménye:
Végre sikerült úgy elolvasnom egy könyvet, hogy a filmet még nem láttam. Bár a borító alapján nem volt nehéz elképzelni a főhőst. Nem nagyon szeretem a romantikus könyveket... ez sem fogott meg igazán. Vártam, hogy történjen valami, és bejött, amit vártam. De a belső vívódásokat, érzéseket csak könyvben lehet ilyen tökéletességgel visszaadni. A Vásznon ez nem sikerülhet.
Varga Bernadett véleménye:
Szuper, mestermunka. Szépen ívelve mutatja be az író a honvágy, a magány ívét. Miként illeszkedik be a családjától, barátoktól messzire került lány. Kiben bízhat? Kivel beszélheti meg a gondjait? Mikor egy váratlan tragédia miatt hazamegy már nem érzi magát oda valónak. Menjen vagy maradjon?