ADATLAP
Budapesti kalauz - Marslakók számára
A „Budapesti kalauz marslakók számára” (1935) című vékonyka kötetben egy különös kirándulás részesei lehetünk. Egy olyan kirándulásnak, melyben a csillagokból érkező vándorral és a hozzá csatlakozó íróval végigjárjuk a főváros legjellegzetesebb részeit, megtekintjük házait, hídjait, utcáit és templomait, rácsodálkozunk a Dunára vagy akár a budai hegyekre, kalandozunk a Várkertben, sőt, még néhány jellegzetes kerületet is megismerünk.

Hogy mindez benne van egy szokványos útikönyvben? Első hallásra – talán. Aki azonban elolvassa a kötetet, rádöbben, hogy ez a legcsekélyebb mértékben sem marslakóknak íródott, legalábbis nem a szó szoros – földönkívüli – értelmében. Éppen ellenkezőleg: Szerb Antal hazánk, pontosabban Budapest „marslakóinak”, vagyis az ott élő, esetleg oda látogató idegeneknek (idegenkedőknek?) próbálja bemutatni a fővárost úgy, ahogy még sosem nézték és sosem látták, a maga költőiségében – számtalan versidézettel, irodalomtörténeti utalással és ironikus megjegyzéssel tarkítva, melyeket egy „valódi marslakó” – valljuk be – nem igazán értene....
Farkas Csilla véleménye:
Csodálatos leírás a régi Budapestről, Szerb Antal Budapestjéről. Bemutatja a városra jellemző ellentétet, ami a pompás történelmi városrész és a munkásnegyed között húzódik. Az írásból sugárzik a büszkeség. Olyan érzés volt olvasni, mintha magam is ott sétálnék az íróval.
Kapitány Zita véleménye:
Hát nem ez kesz a kedvenc Szerb Antal könyvem az biztos, ennek ellenére jól szórakoztam rajta. Tetszett, hogy idézett más íróktól is. Sajnos Budapesthez engem nem köt ilyen szoros kapcsolat, hiába élek itt több éve.
Berlinger Natasa véleménye:
Szeretem a regényeit, mindegyiket olvastam. Ez a kis könyv megbújt a többi között, várva, hogy kézbe vegyem. 1935-ben adták ki először, nekem az 1945-ös 2. kiadás van meg. Mennyi minden megváltozott és átfordult abban a 10 évben. Még az is mennyi szomorúságot hordoz, hogy mindkettő karácsonykor jelent meg. Már a kezdetektől szerették ezt könyvet az emberek, aztán 10 évvel később átértékelődött: az addigi vidám hangulat helyett a nosztalgia, az elpusztított város emléklenyomata lett.

Okos és humoros, rengeteg utalással, melyek mindegyikét nem is értettem. Végigvette a városrészeket, én pedig végigvettem magamban, hogy ezek közül mi változott vagy maradt meg, melyiket ismerem egyáltalán. Például a Tabánról érzékletes képet festett, hogy milyen volt egykor. Utánaolvasva megtudtam, hogy Szerb Antal is tiltakozott a városrész lerombolása ellen. "Tabán. Nem tudom, illik-e az idegenforgalmi illemkódex értelmében megmutatni valamit, ami nincs."
Sz. Tímea véleménye:
Szerb Antal. Ennél többet nem is lehet mondani :)
Nagyon hamar a végére lehe térni a könyvnek. Sajnos. Olvastam volna még :)
Kifinomult humor, versek, kortárs híres emberek vannak beleszőve a "marslakóknak" szóló városbemutatásba. Minden szava ott van, ahol lennie kell.
A kedvenc idézetem: "Az ember leül egy padra a hölggyel, majd megfagy, csak a szíve fűti. Néha egy ápolt kiskutya felugrik kettejük közé a padra, érdeklődik, hogy meddig jutottak. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy már elpattant az első csók, az a bizonyos nem is nagyon kellemes, mert az ember még egy kicsit fél a közvetlen következményektől (talán pofon), és a távoli következményektől (talán házasság), de mégis túl kell esni az első csókon, ha az ember el akar jutni a másodikig."
Kruck Zsuzsanna véleménye:
Nem is figyeltem, milyen rövid könyv ez. Az akkori budapesti "nevezetességeket", városrészeket mutatja be az olvasónak. Azóta nagyon sok minden átalakult a városban. Rövid, velős, de ettől függetlenül nem tetszett.